A magyar katolikus püspöki kar vezetése kérelmezte, hogy a papokra ne vonatkozzék a zéró tolerancia, mivel a bor fogyasztása Krisztus szolgálatának része: ha a pap mise közben nem önt fel egy kicsit, akkor nem érvényes a szentmise. Számomra a kivételezésnek ez az igénye teljességgel érthetetlen, hiszen a pap az áldozat bemutatása közben nem alkoholt fogyaszt, hanem Krisztus vérét issza. Nem tudom, hogyan lehet a messiási eszme vérét inni, legfeljebb szívni. Ezzel lassan kétezer év óta senkinek nem volt semmi gondja, illetve az eretnekeknek igen, de azokat a jóságos és előrelátó katolikus egyház szeretettel az utolsó szálig kiirtatta.
Legszívesebben ma is ezt tenné, mert valahogy képtelen észrevenni, hogy ha az egyház nem is, a világ lassacskán mégis változik. Nem biztos, hogy előnyére, de változik, és benne az egyház lehetősége és szerepe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az államtitkár kijelentette, nem tudják a papok szívhez szóló keserveit figyelembe venni, a zéró tolerancia rájuk is vonatkozik. Aztán hozzátette: ha iszik is az egyházfi, ne üljön azonnal autóba, hanem várjon egy-két órát, míg elnyugszik benne az alkohol. Ez viszont az állam stupiditását jelzi, hiszen a misék vasárnap délelőtt egymást követik. A faluról falura száguldozó papok nem üldögélhetnek nyugton, miközben a hívek türelmetlenül vágyódnak az üdvözülésre.
De mindennel együtt elgondolkodtató a hivatalos szigor. Mert este ugye a nyáj pásztora letelepszik a házvezetőnő által dúsan terített asztalhoz, amelyen kancsóban jó kis borocska is áll. A kakaspörkölt vagy a kappansült után jól esik az emésztést elősegítő borocska. És ha valakire éppen akkor jön rá a haldoklás, a papnak igyekeznie kell hozzá, hogy a nagy út előtt feladhassa a hívőre az utolsó kenetet. A papnak, akár ivott, akár nem, a szent feladatot teljesítenie kell. Ha ilyenkor okvetetlenkedik a szondával a rendőr, lényegileg elébe fekszik egy hívő üdvözülésének, aki így a pokolba kerül, miközben az utolsó kenettel akár mentesülhetne is a túlvilági örök büntetés alól.
Vagyis el kell gondolkodni ezen a zéró tolerancián. Már csak azért is, mert a katolikus egyház vezetősége fogalmazta meg vele kapcsolatos ambivalenciáját. És ha a besúgó papok mentesülhettek a konzekvenciák alól, akkor nehony már három-négy pohár bor miatt vonják felelősségre őket. Nem szólva arról, hogy egy pap elvileg soha nem azért iszik, mert öröme telik a bor fogyasztásában, hanem azért, mert - Krisztus vérének szopogatása - munkájának része. Ha aztán belahajt véletlen az árokba, vagy eltapos egy kóválygó bicilistát, gond egy szál se, hiszen feladata végzése közben teszi, és a selejt minden munkának része. De az okozott kárt rögtön mérsékelni tudja, ha - mielőtt továbbhajtana - az elgázoltra is feladja az utolsó kenetet.
Szóval sok mindent mérlegelnie kell a hübelebelázs módjára törvénykező illetékes szerveknek, ugyanis az ilyen nagyképű zéró toleranciával esetleg több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Bár ez az elv azért hoz a konyhára. Ha ugyanis a legkisebb elszineződés hatására azonnal elveszik a jogsit, azt nem adják vissza ingyen. Az illető a tízezrek kipengetése után egy darabig emlékezni fog rá, hogy csak abszolut absztinens állapotban szabad kocsiba ülni. Vagy körültekintően, vagyis fel kell ismerni, hogy néhány pohárka bor, sör vagy konyak után a rendőrbajtárs lekenyerezhető-e vagy sem. Aki annyira részeg, hogy ezt képtelen felismerni és készpénzzel rendezni a dolgot, megérdemli, ha elveszik a jogsiját. Akár valahol egy elhagyott országúti szakaszon is. Battyoghat az illető hazafelé gyalog húsz-harminc kilométert. Ha pedig kijózanodva másnap a sógorral a kocsijáért indul és nem találja, vagy csak egy részét, magára vessen: nem kell alkoholt fogyasztani.
Szóval jó rendelkezés ez.
Jó egészen addig, amíg színtiszta elv. Amint átmegy a gyakorlatba, mármint a magyar gyakorlatba, rögtön kezd kissé elszineződni, akárcsak a szonda. Mert azzal a rendőrbajtársak is másként bánnak - és az illető ezt joggal el is várhatja -, aki negyvenmilliós autóban ül kissé pityókásan. Akinek ilyen drága autóra telik, annak akad talán annyi pénze, hogy a közeg másként lássa a szonda színét, mint amilyen valójában. Illetve ezeknél a modern szondáknál az értékmutatót. Ha kileng, de az illető kipengeti a megbánás árát, akkor mégsem lengett ki, akkor csak ki akart lendülni, de meggondolta magát - a rendőrbajtárs.
Ez sokkal kellemesebb elfoglaltság a szolgálunk és védünk felkentjeinek, mint az állítólag zárt rendszerű sebességmérés lesz. A szívem repesni kezdett, amikor meghallottam, hogy a közeljövőben bárki mérhet sebességet. Micsoda bolt lesz ez. Benő leállít valami dobozt, Jankó pedig sárga mellényben kétszáz méterrel odébb lemeszeli az autóst, és közli vele, hogy bizony a mérőműszer, mondjuk az üres doboz, hetvenet mutatott, miközben csak hatvankilenc kilométerrel lehet az adott szakaszon közlekedni. Mi a helyzethez az elkövető hozzáállása? Az emberek hozzáállását jól ismerjük - mondaná a Fidesz. Azét is, aki kassziroz, azét is, aki fizet. Kerek világ ez itt már a törökuralom óta, hála a jó istennek.
