Az 1909-nem született és a harmincas évek vége óta Párizsban dolgozó Fejtő Ferenc, aki József Attila egyedüli élő kortársa, és gyorsan hozzáteszem: barátja és művészetének értő elemzője, propagátora, az alábbi, a Népszavában közölt sorokat írta Fogadj szívedbe József Attila életregénye című munkámról:
Kezembe akadt egy hazai kiadású könyv, s mivel arról az emberről szól, aki egész életemben a legnagyobb hatással volt rám, olvasmányélményemet szeretném megosztani az otthoni érdeklődőkkel. A vastag és súlyos kiadvány egykori barátomról és mesteremről, József Attiláról szól. Kétkedve forgattam ezt a hatalmas könyvet, arra gondoltam, hogy József Attiláról éppen nekem különösebben újat senki nem mondhat, hiszen már életében magam is számos cikket, tanulmányt írtam róla, később pedig – életével foglalkozva – jó néhány visszaemlékezést, mert alakja évtizedek múltán is elevenen él bennem.
A vaskos könyveknek először mindig a végét olvasom el, utána a közepét, majd megnézem az elejét, aztán az egészet vagy elolvasom vagy sem. Asperján György Fogadj szívedbe című regényéből az így elolvasottak olyan mértékben felébresztették érdeklődésemet, hogy mind a nyolcszáz oldalt végigolvastam. Miért írok róla? Mert szokatlan dolog történt velem: olvasás közben olyan érzésem támadt, mintha egykoron Asperján köztünk élt volna, annyira ismerős és életszerű valamennyi szereplő és különösen a főhős: József Attila. Asperján olyasmit csinált, amire eddig még senki nem vállalkozott: József Attila életét időrendben olyan aprólékosan dolgozta fel, ami sok meglepetéssel járt együtt.
Láthatóan mindent elolvasott, amit eddig József Attiláról írtak, ami már önmagában nem kis teljesítmény, de megérte. Ismeretei alapján olyan pontosan, olyan összefoglalóan írta meg József Attila életét, mint eddig soha senki. Említettem, hogy magam is sokat írtam Attiláról, de eddig egyetlen munkában sem rajzolódott ki ily tisztán az a nagy kettősség, ami életét jellemezte: az emberi élete, és a költői élete.
Éveken át szomszédja voltam. Ő Zuglóban a Korong utca 6-ban, én a Limanova tér 20-ban laktam. Mindennap láttuk egymást, vagy én mentem le hozzá, vagy ő jött fel hozzám. Közelről láttam és ismertem. Asperján viszont jobban írta meg, mintha a szomszédja lett volna. Úgy írta meg, mint hogyha kezdettől fogva, csecsemő korától egészen a sírig személyesen kísérte volna végig az életét. Feldolgozott minden jelentékeny és jelentéktelen mozzanatot. Sok szempontból még számomra is ismeretlen József Attila mutatkozik be könyvében.
És regényt írt, de annyira a valóságra épített regényt, hogy nehéz eldönteni, mi az, amit kitalált és mi az, amit dokumentált. A fikció egyszer csak átfordult dokumentációba, a dokumentáció pedig fikcióba. Ilyen aprólékosan csak Hatvany Lajos dolgozta fel Petőfi életét, dokumentumok alapján napról napra követve a költőt. Így aztán Asperján könyvét már nem is csupán regényként, hanem történelmi életrajzként olvastam, amelyben éppúgy fontos szerepet játszottak a nők, mint a politikai, kulturális életbe való bekapcsolódásunk.
Közös élményünk volt a kommunizmusból való kiábrándulás. Ezzel az egész helyzettel Asperján regénye igen részletesen foglalkozik. Amikor először találkoztam József Attilával, úgy ismertem meg, mint meggyőződéses, harcos kommunistát, aki röpiratokat stencilezett és terjesztett. Én is szimpatizáltam a kommunizmussal, részt vettem egy Marxot tanulmányozó csoport alakításában, amely aztán érintkezésbe került a kommunista ifjúsági szövetséggel. Börtönbe kerültem. Vasárnap volt a látogatási idő, Attila rendszeresen bejárt hozzám. Egyik alkalommal elmondta, hogy Németországban a berlini kommunisták összefogva a nácikkal – Moszkva utasítására – megbuktatták a szociáldemokrata kormányt. Ez a hír megrendítette Attilát. Ő a munkásegység híve volt. Nem szerette a kommunistáknak azt a Komintern által ösztönzött magatartását, miszerint a szociáldemokraták jelentik a fő ellenséget. A magyar kommunisták jobban gyűlölték a szociáldemokrata Peyert, mint magát Hitlert. Attilát nagyon bántotta, hogy a berlini kommunisták együtt mentek a nácikkal megbuktatni a demokratikus kormányt. Annyira felháborodott, hogy kijelentette, nem tud együtt dolgozni az elvtársaival. Megpróbálta meggyőzni kommunista barátait, írt egy cikket a munkásegységről, de azt a kommunisták olyan ellenségesen fogadták, hogy kizárták a pártjukból, igaz, ő közben már elhatározta, hogy kilép a kommunista pártból. Rám is rettentő hatással volt Attila világnézet-váltása, amiben teljesen követtem. Nem véletlen, hogy amikor kiengedtek a börtönből, Attila vitt el a szociáldemokrata Mónus Illéshez és a Népszava főszerkesztőjéhez. Rövidesen a Szocializmus és a Népszava főmunkatársa lettem.
Azért idézem ilyen hosszan ezt az Attila és az én számomra meghatározó élményt, mert Asperján a regényében pontosan, érzékletesen idézi fel, olyan módon, hogy az is megértheti ezt a bonyolult történelmi helyzetet, aki szerencséjére már csak mai tanulmányozója.
Ahogy olvastam a regényt, rájöttem, hogy Asperján úgy írta meg majdnem az összes szereplőt, mintha személyes ismerősei lettek volna. Én legalábbis valamennyiükre ráismertem. Ezt a könyvet olvasva, visszatértem a múltba, egykori barátaimhoz. József Attila és Szántó Judit volt a házassági tanúnk. A nászéjszaka helyett egész éjjel beszélgettünk négyesben feleségem édesanyja Pipa utcai lakásán, ahol kezdetben laktunk. Azért említem ezt, mert a könyvet olvasva szinte újra éltem azokat az éveket.
Sok mindent felidézhetnék, de most csak az 1937. december 1-jei látogatást említem, Asperján ezt a jelenetet úgy írta meg, mintha ott lett volna velünk. Attila felolvasta nekünk azokban a napokban írt három versét: a Talán eltünök hirtelen, a Karóval jöttél és az Ime, hát megleltem hazámat címűeket. Ma már tudjuk, hogy a halálról beszélt és ezek búcsúzó halál-versek. De meg kell mondanom, akkor mi nem így hallgattuk ezeket a verseket, nem hittük el a bennük foglaltakat. Nem hittük, hogy komolyan gondolja, amit leírt, hiszen annyiszor láttam a Korong utcában levertnek, depresszióba zuhantnak, aztán mindig magához tért. Azt gondoltam ott Szárszón, sőt, azt mondhatom, hogy valamennyien azt gondoltuk, akik akkor meglátogattuk, hogy hamarosan magához tér ismét és visszajön közénk.
Már tudjuk, hogy nem így történt. Asperján könyvének az a különös érdeme, hogy befogadhatóan megmutatja Attilának a kettős arcát: a verset író sámánit, és a hétköznapit, amikor velünk sakkozott, kártyázott, és azt gondolhattuk róla, hogy végül is olyan ember, mint mi, csak éppen zseniális költő.
Fejtő Ferenc
Most kinek higgyek? Fejtőnek, aki maximálisan elismeri munkámat, vagy azoknak, akik kritikájukban azt írták, hogy egy örtödik osztályos szellemi színvonalán és íráskészségével írtam meg a regényt?
A kérdést döntsék el az olvasók. A 4000 forintos forgalmi áru regény a kiadóban megvásárolható 2800- forintért. Ha érdekli, kérem, hívja az 1-487-6040-es telefonszámot.
