HTML

Asperján György

Asperján György író Blog oldala

Friss topikok

  • csaba1959: Két könyvéről tudok ami megjelent: Vészkijárat bejárat, és Vetkőzzünk meztelenre.1976-ban. (2021.10.23. 14:47) Wittner Mariska erényességéről
  • Sheriff_007: @mirnyák: Ez semmilyen igazságszolgáltatás... Másrészt hogy évülhet el 20 év alatt egy ilyen brutá... (2020.12.27. 14:01) RIPORT A NÉPSZABADSÁGBÓL
  • Sheriff_007: Érintettség nélkül és úgy, hogy a gyilkosság idején még rég nem éltem is tombol bennem a düh, hogy... (2020.10.15. 14:19) Labancz Anna 42 éve halott
  • istvankalman: Egy dologban biztos vagyok: A nyomozóhatóság - különös tekintettel az elkövetés időszakára !!! -, ... (2020.10.01. 01:22) Labancz Anna gyilkosa ma 65 éves
  • Szabó Tiborné Hajnalka: @asperjangyorgy: Ez nagyon igazságtalan! Hogy lehet, hogy nem a gyilkos kapja a büntetést, hanem ... (2019.11.30. 14:40) Reménykedés

Linkblog

AZ ERKÖLCSI PUSZTULÁS SINEIN

2008.03.10. 12:58 asperjangyorgy

Nagyon remélem, hogy a négymillió szavazó állampolgárból van legalább négy, aki tudja, mire szavazott. A többiek csupán a zsebükre. Az sem semmi. De ettől semmi nem változik, ettől minden úgy marad az egészségügyben és a felsőoktatásban, ahogyan most van. A probléma nem a vizit-díj vagy a tandíj volt és maradt, hanem az, hogy a meglévő struktúra úgy rossz, ahogyan van. Amit az SZDSZ nyomására a kormányzat változtatni akart rajta, még rosszabbá és áttekinhetetlenebbé tette az egészet. A legszörnyűbb, hogy ebből sem a mostani, sem az elkövetkező kormányzat semmit nem tanult és majd nem tanul. Egy akkora változtatást, amit a kormányzat a mindannyiunkat érintő egészségügyben végre akart és akar hajtani, sokkal alaposabban elő kellett volna készíteni, és olyan emberrel elindítani, akinek van szakmai múltja és tekintélye. Ha az SZDSZ ezt egy olyan gerincteteln senkivel képzelte el, mint Molnár úr, aki az első nehézségek láttán vette a kalapját, akkor nagyon nagy hibát követett el. Az MSZP még nagyobbat, amikor asszisztált ahhoz, hogy egy olyan valaki kövesse a minisztert székben, szintén az SZDSZ üdvöskéjeként, akinek eleve minden szavát és cselekedetét gyanakodva fogadták az érintett szakemberek és a nagyközönség.

Nem vagyok okos, ha megállapítom, elkapkodott dolog volt mindaz, amit a kormányzat tett és tenni fog az egészségügyben. De ha már megtette, fel kellett volna ismernie, hogy a népszavazás valójában nem a napidíjról, a vizit-díjról és a tandíjról szól, hanem egy helyesebben elképzelhető jövőről, amelyről, véleményem szerint, a Fidesznek sincs semmiféle elképzelése.

Egyszóval, miként írtam is, Juhász Ferenccel belemanővezezte magát az ország a morális gödörbe. Morális vesztes lett a négymillió szavazó, a másik négymillió, aki otthon maradt, és a kormányzat ugyanúgy, mint a Fidesz. Most megkérdőjeleződött, a Fidesz jóvoltából, a lakosság komolysága. Megkérdőjeleződött a kormányzat hozzáértése és szándékának tisztessége. És megkérdőjeleződött az ellenzéki párt politikai becsületessége (ha ugyan egyáltalán volt neki).

A magyar emberek nyertek - mondta az ellenzéki vezér.

A magyar emberek már akkor veszítettek, amikor megszavazták az ostobán, indulatok és előítéletek kifent kardjai között végrehajtott rendszerváltoztatást. Lett volna sok más út, sok olyan, amely sokkal jobban szolgálta volna a lakosság érdekeit - is. De a különböző csoportosulások belehajszolták a lakosságot a legrosszabb megoldásba. És egy eleve rothadt politikai erő került hatalomra. És egy minden ízében felelőtlen politikai csoportosulással kötött paktumot. Az SZDSZ akkor azt hitte, fontos, hogy ők adjanak egy olyan köztársasági elnököt, aki arra a szerepre minden tekintetben alkalmatlan volt. Ezek után már más sem hiányzott, mint az, hogy Antall József Horthy Miklós temetésén részt vegyen, és becsületes magyar úrimberként emlegetve vegyen tőle búcsút. Egy olyan embertől, akit már akkor leírt a történelem, amikor fehér lován belovagolt Szegedre.

Ez a népszavazás az önmegszégyenítésünk aktusa lett. Ebben a tekintetben mindenképpen újszerű. Néhány lerágott csontocskáért, a Fidesz oltárán, feláldoztuk messzebbre vezető céljainkat. Mit kellett volna tenni? Senkinek sem szavazni, ezzel figyelmeztetve mindkét oldalt: ég a ház, azt egyetlen vödör vízzel eloltani nem lehet. És mindenki felelős, aki a ház felgyújtásában részt vett. Látszott, hogy ehhez nem leszünk eléggé érettek.

Győztek a magyar emberek. Már csak az a kérdés, mihez kezdenek a győzelmükkel, amely nem testesít meg semmilyen szakmai értéket, amely - rövidesen látni fogjuk - a politika hülyegyerekeként született meg és csak arra alkalmas, hogy törjön és zúzzon.

Még egyszer leírom, ha valamikor, most aztán mindkét politikai oldal veszített, de legtöbbet a magyar lakosság. Odaállt valami mellé, amiről nem tudta és nem tudja, hogy micsoda. Megvédte például a gyenge tanulókat attól, hogy a szüleiknek fizetniük kelljen valamennyit a gyenge tanulásuk büntetéseként. Mert nem az a probléma, amit a legnagyobb ellenzéki párt elnöke mond, miszerint egy szegény és többgyermekes család nem tudja taníttatni egyetemen a gyermekét. A probléma az, hogy ezeknek a családoknak a gyerekei már a jobb gimnáziumokig sem jutnak el. Belőlük lesznek a rosszul felkészített szakmunkások, akiket a Fidesz emberei, akárcsak a kormányzat emberei lenéznek. Immár kialakult a társadalomnak egy olyan nagy rétege, amely morálisan és az eltelt száz év technikai eredményeihez viszonyítottan, materiálisan is mélyebben van, mint azok a munkások, akik József Attila idején keresték két kezük munkájával a napi betevő falatot.

A kormányzat belehajszolta ostoba, átgondolatlan intézkedéseivel a lakosságot egy elfogadhatatlan, csupa kérdőjellel teli helyzetbe, amelytől az emberek úgy rémültek meg, hogy pontosan azt sem tudták, mitől ijedeznek. A Fidesz ebbe a karámba beterelte az embereket, akik most azt hiszik, hogy történt valami, a népszavazással megoldották a jövőjük néhány kérdését. Rövidesen kiderül, hogy ebben majd mindenki csalódni fog. És a csalódás mélyebb, pusztítóbb, mert úttalanabb lesz, mint a korábbi volt.

József Attila azt írta: " a dolgozó nép okos gyülekezetében hányi vetni meg száz bajunk". Hová lett a dolgozó nép? Hová lett annak okos gyülekezete? Hová lett a szándék, hogy megvitassuk, amit világosabban kellene látnunk? Csak a száz, meg ezer bajunk maradt. És egyre súlyosabbak lesznek azok, mert az egymással marakodó politikai erők feláldozzák a maguk érdekeinek oltárán a nemzet érdekeit. És a nemzet az ilyen népszavazásokkal asszisztál ehhez. Hányszor kell egy nemzet érdekében és megszégyenítése szándékával a legjobbaknak a sínekre menni: a megváltás és az eredendő bűn felvállalásának hitével? És maradtak még olyanok, akik ezt önként teszik, vagy csak azok léteznek már, akiket odahajt a kétségbeesés és a kilátástalanság? Ha nem a fizikai, hideg és riasztó sinekre, de az erkölcsi pusztulás sineire biztosan?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://asperjangyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr5374109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása