Őszintén szólva engem is nagyon irritált a múlt évben a Parlament köré épített kordon. Gondoltam is rá, hogy 72 barátommal odamegyünk, valamennyiünknek villáskulcs lesz a kezében, és a rendőrség bólogató biztatása mellett, mint magyar állampolgárok, akiknek ellenvéleményünk van a kordonnal szemben, lebontjuk azt. Tény, hogy okos és bátor rendőrségünk szerelte azt oda az okos és bátor szoclib kormányzat egyértésével, netán bíztatására, de ha nekünk az a véleményünk, hogy jogszerűtlen annak a kordonnak a jelenléte, akkor kedvünkre bonthatjuk. Egyedül az a fontos, hogy a szétszedett elemeket szépen sorba rakjuk. Lelki szemeimmel láttam, hogy rendőrségünk majd csak áll, mint egy faszent, és egyetlen tiltakozó szót sem ejt.
És miközben ezt tervezgettem, álmot is láttam: álmomban a magyar bíróság nem ítélt el a magyar rendőrség által jogszerűen felállított, bár engem irritáló kordon elbontása miatt. Sőt, tulajdonképpen úgy marasztalt el, hogy jogszerűnek minősítette a cselekményemet. Én viszont balhét akartam, azt szerettem volna, ha jogszerűtlen tettemért, aminek jogszerűtlenségét a helyszínen, bontás közben el is ismertem volna, jó alaposan elítél a mi drága, mindig igazságosan, okosan, előrelátóan, a jogszerűséget, mi több, magát a jogot szem előtt tartó bíróságunk.
Ennek az álmomnak a hatására teljesen elment a kedvem a jogszerűtlen cselekedet végrehajtásától. Minek törjem magam, ha a rendddel történő szembeszegülésem miatt a mi drága, szeretett, mindenki által csodált és nagyon nagyra tartott bíróságunk úgyis felment? Ezért inkább úgy döntöttem, hogy ezt a minden tekintetben és minden részletében jogszerűtlen cselekménysort átengedem a Fidesz frakció egyes tagjainak, köztük a magyar igazságot egyenesen az unio parlamentjében képviselő Szájer Józsefnek. Bontsák csak nyugodtan, annak boldog tudatában, hogy jogszerűtlent cselekszenek, ezt el is ismerik, mégsem lesz törvénytelen magatartásuknak semmi következménye, sőt, jószerivel dicséretben részesülnek.
Én azt gondolom, hogy okos, bátor, határozott, józan és mindent világosan látó bíróságunk döntése után előttünk, magyar állampolgárok előtt szabad az út és a pálya. Ha nem tetszik a szomszédunk, képen köphetjük. Nem túl jogszerű, de megérthető, ha kifogásom van a szomszédom képe és magatartása ellen. És leköphetem következmények nélkül az igazoltató rendőrt is. Sőt, bele is rúghatok. Ha nem tetszik az adófizetés, akkor nem fizetek adót. És ha nem ízlésem szerint való a Parlament épülete, akkor felrobbantom. És ha nem szimpatikusak a parlamenti képviselők, lelövöm őket. És közben hangoztatom, hogy nem jogszerű, amit teszek, de nekem nem tetszik ebben az országban semmi, még maguk a bíróságok sem, viszont bármit megtehetek jogkövetkezmények nélkül, tehát meg is teszem a haza dicsőségére. Mert ebben az országban a törvénytelen magatartást, íme a példa, a bíróságok nem ítélik el, az elkövetőket felmentik, és olyan elmarasztalást fogalmaznak meg, ami felér egy dicsérettel.
Éljen az anarchia!
Éljen a magyar bíróság, amely mindig tudja, hogyan kell a jogszerűtlenséget úgy jogszerűnek minősíteni, hogy bármiképpen fordul is a kocka, biztonságban legyen, tetézve megkapja az erkölcsi és anyagi elismerést.
Éljen a jogtalanságot jogossággá emelő magyar bíróság, amely ezért senkitől nem kap dádát, ejnye-bejnyét.
Végre megértük azt is, hogy dicsőséges polgári társadalmunkban törvényessé minősíttetett - és éppen a törvényeken örködők döntése által - a törvénytelenség.
