Nem az igazság fontos, hanem az eljárási jog betartása. Ha az eljárási jogrendet a bíró betartja, hozhat bármilyen téves ítéletet, nem felelős érte, mert helytelenül is helyesen járt el.
A ma esti Friderikusz most! műsorban megszólalt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó iroda felelős vezetője - a lehető legfelelőtlenebbül. A móri bankrablás és mészárlás kapcsán kérdezte őket a riporter, és a válaszaikból az derült ki, hogy a nyomozó iroda, az ügyészség és a bíróság tökéletesen járt el, mindenki rendkívül pontosan végezte a dolgát, eljárásjogilag az égvilágon semmiben nem tévedtek és ezért az égvilágon semmivel nem is hibáztathatók ( az ügyre elköltött milliárdok ellenére sem!!!). Hogy nem a tényleges tettest vagy tetteseket ítélték el, az a nyomozó iroda, az ügyészség és a bíróság felelős vezetője szerint teljesen lényegtelen szempont és gyakorlatilag tökéletesen figyelmen kívül hagyható. Mert nem az igazság számít, hanem az eljárási jog betartása. Ez olyan fából vaskarika, amely Magyarországon tökéletesen működik. Bárki bármiért elítélhető, és bárki bármiért felmenthető - a fent felsorolt szerveknél felelős egyik esetben sincs.
Ennek szép és ínycsiklandó példája volt a Palotás János ellen indult eljárás, amelyben az ügyész a vélhető igazsággal szemben cselekedett, de senki nem vonta felelősségre, mert egy ügyészt nem lehet felelősségre vonni, ha nem végzi el tisztességesen a munkáját. Ilyen tökéletes leköpése az igazságnak és az igazságszolgáltatásba vetett hitnek (ami persze Magyarországon nem létező fogalom), példa nélküli a világon, mondhatnám: hungaricum. De mi, a polgári demokrácia áldásos jogviszonyait, vagyis a kétféle és megkülönböztető igazságszolgáltatási körülményeket szó nélkül elfogadjuk, eltűrjük, elviseljük. Velünk bárki bármit megtehet, ha belekerülünk véletlenül vagy bármi oknál fogva a darálóba.
Ezt a magam bőrén tapasztaltam. Egy regényben kifejtett véleményem miatt a magyar bíróság - az eljárási jogrendet betartva, és köpve a vélemény kimondásának alkotmányos szabadságára - elítélt hathavi felfüggesztett fogházra és a polgári perben az eljárási költségekkel, a kamatokkal együtt mintegy kilenc millió forintra. És az ítéletnek még az a szépsége is megvan, hogy egy 38 évvel ezelőtt történt ügyről mondtam véleményt. Maga a gyilkosság már 18 éve elévült, a tettes büntethetetlen, de az eljárási jog szerint nem ez a fontos, hanem az, hogy egy ügyről csak a rendőrség, az ügyészség, a bíróság mondhat véleményt, még akkor is, ha az az ügy 38 évvel vagy ezer évvel korábbi.
Az, hogy aztán a nyomozó hatóságok adott esetben ökörségeket állapítanak meg, az ügyészség pedig feltupírozza ezeket, majd a bíróság a hibás premisszák alapján eljárva megbünteti a nem büntethetőket, mert az adott ügyben ártatlanokat, teljesen elfogadott gyakorlat. Miként az is, hogy bizonyos esetekben pedig éppen a nyomozó hatóságok, majd az ügyészség és végül a bíróság ad menlevelet olyanoknak, akik vastagon megérdemelnék a büntetést. A példákat mindenki magában mondja ki, ha nem akarja, hogy az adott szervek kitörjék a nyakát.
Így működik Magyarországon a jogrend.
Ilyen Magyarországon az igazságszolgáltatás.
Éljen a független nyomozó hatóság, éljen a még függetlenebb ügyészség, de leginkább a legfüggetlenebb bíróság, amely még a saját lelkiismeretével sem köteles szembenézni. Igaz, ezt nem is tehetné, mert nincs neki.
