Mint a népmesék öregembere: Fejtő Ferenc 99 évesen elment - illetve hazajön.

Csodás ember volt.

Sokat megélt, sok emberrel találkozott, bámulatos memóriája mindent megőrzött.

A róla emlékező történész, Glatz Ferenc csak mint történészről beszél. De mi, akik szerettük Fejtőt és szeretjük József Attilát, tudjuk: számára is József Attila volt az egyik legvarázsosabb találkozás.

Majdnem nyolcvan évvel ezelőtt Zuglóban viszonylag közeli szomszédok voltak. Fejtő gyakorta megfordult a Korong utcában, és József Attila is a Limanova téren, ahol a nála négy évvel fiatalabb Fejtő lakott feleségével.

És most ismét közeli szomszédok lesznek: a Kerepesi úti temetőben - immár mindörökre.

Fejtőt saját halottjának tekinti a Haza kormánya, Budapest főpolgármestere (de a szülőváros, Nagykanizsa nem jelezte, tudtommal, ezt az igényét - kis ország, kis provincialimus), a Népszava szerkesztősége (a napilap tiszteletbeli főszerkesztője volt), és lehet, hogy a francia kormány és Párizs is, ennek megfelelően megérdemelten pompás temetése lesz, minden búcsúztató a magáénak vallja majd, magát pedig Fejtő Ferenc szellemi örökösének.

József Attilát csak Hatvany Bertalan tekintette saját halottjának (bizonyos értelemben az is volt), s mert a báró úrnak a millióihoz képest már addig is elég sokba, több ezer pengőbe került a költő mecenálása, ezért a liberális barátok jóváhagyó bólogatása mellett úgy döntött, hogy nem költ a vagon kerekei alatt összeroncsolt test Budapestre szállítására, hanem ott Balatonszárszón, szerény körülmények között, szerény külsőségek között temetteti el. Az öngyilkost ímmel-ámmal búcsúztató pap után hárman mondtak rövid beszédet. December ötödikén, vasárnap délután, a permetező esőben gyorsan sötétedett. Igyekeztek a Pestről érkezettek (összesen tizenegyen), hiszen még haza is kellett jutni.

Fejtő Ferenc rögtön és persze megérdemelten kapja meg a dísz-sírhelyet.

Amikor itthon problémák támadtak, Párizsba emigrált - már 1938-ban. Francia lett, a Becsületrend kitüntetettje, amit meg is szolgált.

Fejtő Ferenc egész életében keményen dolgozott és mindent megérdemelt, amit elért. És sokat ért el a szellem világában, ezért sokat is érdemelt.

Csodálatos elme volt. Nem volt zseni, nem volt olyan egyetemes zseni, mint halhatatlan barátja (akit azért ő sem vett igazán komolyan, akárcsak a többi liberális barát - mások pedig végképp nem), de nagyon okos volt, végtelenül sokat tudott és érzéke volt a történelmi finomságok észleléséhez és megfogalmazásához, ami keveseknek adatik meg.

Nyugodtan mondhatjuk: rendkívüli ember volt.

És rendkívül szerencsés is, egész pontosan: a maga szerencséjének a kovácsa. Időben elment Párizsba, időben bebiztosította ott a helyét, sínre tette a sorsát.

József Attila is dönthetet volna úgy már 1927-ben, hogy ott marad, hogy ott próbál szerencsét, ott lel magának hazát. De ő hazajött, és itthon halt meg - 32 évesen, ha úgy tetszik: a saját elhatározásából.

Megjegyzem szerényen, hogy a József Attiláról írott életregényemben világossá tettem, amit szerintem eddig senki más, hogy József Attila menekült az öngyilkossággal az - elmegyógyintézet elől. Nem volt elmebeteg, de Benedek István elmegyógyász professzor oda záratta volna - Bak Róbert élénk helyeslése mellett -, ha beteszi a lábát Budapestre. Ezt Fejtő és a többi, december 2-án odalátogató barát egyaránt tudta. Széchenyi sem volt elmebeteg, de ő is a zártosztály elől menekülve lőtte szét a koponyáját, így kerülve ki a Habsburg-ház bosszúját. (Hogy regényemnek ezt a megállapítását és következtetését sem fogadták elismeréssel a valós és önjelölt József Attila-szakértők, elég fájdalmas élmény számomra).

Fejtő Ferenc hetven év után hazatér: és a haza földje befogadja, mint a persely - miként egykori szomszédja írta, akinek közelségében nyer végső nyugvóhelyet. Hetven év után végképp hazajön, itthon megpihenni.

Egykor József Attila mutatta be a Népszava, majd a Szocializmus főszerkesztőjének. És Fejtőnek rögtön lett állása, szemben József Attilával, akinek először és utoljára akkor, amikor Vágó Márta édesapja, a liberális Vágó József elintézte neki - egy bankban. Nem volt éppen költőnek való állás, de erre azt szokták mondani, hogy Illyés Gyula is bankban dolgozott, mégis milyen remek verseket írt. Igaz. Mint ahogy az a ki nem mondott állítás is igaz, hogy József Attila a Vágó József által "kiküzdött" állásban nem állta meg a helyét, mert... és innen kezdve sokféle magyarázat született. Kétségtelen tény, hogy Vágó József volt az egyetlen, aki hathatósan megpróbált valamit tenni József Attiláért. Az utókortól ezért több elismerést érdemelne. Miként a liberális Makai Ödön is, akinek József Attila József Attilává válásával kapcsolatos érdemeit nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Fejtő Ferenc Párizsba a Népszava munkatársaként és tudósítójaként érkezett.

Azután megérdemelten nagyon sokra vitte.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy többször is találkoztam Fejtő Ferenccel, kezet fogtam vele, miként egykor József Attila, és ez a tény külön boldogsággal töltött el.

Csodáltam Fejtő Ferencet - József Attila barátját. De csodáltam a tudását, öregen is hallatlanul friss szellemét, igaz emberségét, baloldaliságát, emberi és szellemi elkötelezettségét.

Csodáltam Fejtő Ferencet, és boldog vagyok, hogy beszélhettem vele - József Attila életének utolsó tanújával. Távozásával valami végképp megszűnt a létező világban: egy emlékező ember szelleme, amelyben még ott kerengett, feltűnve és a magasságokba emelkedve az egykori barát, József Attila, aki számomra a létezés egyik legfontosabb értéke, értelme és magyarázata.

Fejtő Ferenc immár ismét szomszédja lesz a fiatalon és rettenetes halállal eltávozott barátnak.

Csodálatos ember volt.

És csodálatosan szerencsés. Példa arra, hogyan kell vagy kellene élni.

József Attila nem tudott élni - és még a legjobb barátai szerint is elviselhetetlen ember volt. (Ők tudják, hogy miért, illetve miért alakult ki bennük ez a vélemény).

Fejtő Ferenc tudott élni, és mindenki vagy majdnem mindenki szerette és becsülte.

Fejtő Ferenc június 16-án immár mindörökre József Attila szomszédja lesz.