Van egy falu Magyarországon. Abban a faluban él egy szorgalmas, tisztességes magyar ember, aki azt tapasztalja, hogy a telkéről, a kertjéből tisztességes falujabéliek, akiknek kevesebb van, mint neki és azt szeretnék, hogy valamivel többük legyen, rendszeresen lopnak ezt-azt. Nagyszerű rendőrségünk a bejelentések hallatán megcsóválta okos és bölcs fejét, mert állítólag mást nem tehetett.

Ez a bizonyos szorgalmas ember búslakodott: mivé lesz így az ő élete? Keze munkájának gyümölcsét mások szedik le. Nem egészen érdemtelenek és mindenképpen rászorulók, ám emberünk szempontjából mindenképpen tolvajok.

Addig addig búslakodott, míg végül eldöntötte, hogy a problémát saját maga oldja meg, és védekezik úgy, ahogyan tud, ha már szeretett rendőrségünk nem védi meg az ő szent magántulajdonát, amely végül is - emberünk szerint legalábbis -nem közpréda.

A sok fejtörést tett követte. A kerítésén, vagyis az ő kizárólagos magántulajdonán belül készített még egy kerítést és abba áramot vezetett. Meg is mondta ezt mindenkinek a faluban. Világossá tette, hogy így próbál védekezni a tisztességes és rászoruló tolvajok ellen, akiknek szintén megvolt és megvan a maguk baja.

Emberünk nyugodtan lefeküdt aludni. Azok viszont, akik beszoktak a kertjébe, úgy gondolták, hogy a villanyárammal feltöltött belső kerítés ellenére bemásznak az idegen telekre és a megszokott módon elemelnek ezt-azt.

Még egyszer leírom: nem emberünk ment más telkére, hanem mások jöttek az ő telkére. Még egyszer leírom: nem az utcai kerítésbe vezetett áramot, hanem a saját telkén belül húzott belső kerítésbe, amit csak az érhetett el, aki illetéktelenül behatolt az utcai kerítésen át. Azt gondolom, hogy a saját telkén belül mindenki ott vezet drótot, ahol akar, és azt is megteheti, hogy áramot vezet abba. Ezzel sem saját, sem mások testi épségét nem veszélyezteti, ha ezek a bizonyos mások az utcán kívül maradnak és hívatlanul nem hatolnak be a telkére.

De hárman is behatoltak, pedig tudták, hogy emberünk árammal védekezik ellenük. Egyikük áramütés következtében meghalt.

Eddig tétlen rendőrségünk azonnal aktivizálódott: letartóztatták a magántulajdonát védelmező emberünket, és a híradás szerint több emberen elkövetett gyilkossági kísérletért, illetve halál-okozásért életfogytig tartó börtönt kaphat.

Vagyis működésbe lép igazságszolgáltatásunk, amely képtelen volt emberünk vagyoni biztonságát szavatolni, és példamutató büntetést szab ki.

Azt gondolom, emberünk helytelenül járt el. Okosabban cselekedett volna, ha eltűri, hogy mindenét ellopkodják, sőt, adott esetben őt magát is agyonüssék. Ebben az esetben legalább megkímélte volna magát egy nagy csalódástól: csak a törvény által előírt módon védelmezheti vagyonát, becsületét és tisztességét. Hogy a törvény gyakorlásával megbízott emberek ugyanakkor ezt nem tudják garantálni? Édes istenem, mindent a törvény szolgái sem biztosíthatnak.