Az országos rendőrfőkapitány, Bencze József, és a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója, Petőfi Attila ünnepélyesen hülyét csinált magából, amikor elment Nagy László, az állítólagos móri gyilkos naplójának könyvbemutatójára és megjelenesével legalizált egy törvénytelen aktust.

Nagy László naplója  a móri bankrablás és nyolcas gyilkosság sajátos értelmezése. Hogy mennyiben sajátos, annak felderítése a rendőrségre várt volna. Ám a rendőrség nem tudott a napló keletkezéséről, miként az most kiderült, s arról sem, hogy a százoldalas füzetet egy rendkivüli üggyel gyanúsított, előzetesben lévő férfi állítólag postán küldte el a feleségének. A börtön illetékesei számára nem tűnt fel, hogy nem egy szokványos levélről, hanem egy vastag füzetről van szó. Illetve sokkal valószínűbb, hogy a füzetet valaki készpénzért kicsempészte a szigorúan ellenőrzött börtönből és átadta Nagy László feleségének, mintha a füzet tartalma rá vonatkozna és nem elsősorban és kizárólag a rendőrségre, majd az ügyészségre és a bíróságra. (Hát ennyit a mi nagyrabecsült rendőrségünkről, ügyészségünkről és bíróságunkról).

A Népszabadság közlése szerint a rendkivüli műveltségű, ennek ellenére is bajuszt viselő Petőfi Attila (reméljük semmi köze Sándorunkhoz) az alábbiakat nyilatkozta: "Kizárt, hogy valaki képes legyen élményszerű és részletgazdag elbeszélést írni egy ilyen brutális és összetett bűncselekményről mások elmondása alapján. Ez még egy írónak is túl nagy kihívás lenne". Szeretném megnyugtatni Petőfi Attilát, hogy ez egy átlagos tehetséggel rendelkező írónak sem lenne túl nagy kihívás, másrészt a napló - Petőfi Attila szerint elbeszélés, ami alapvetően más, mint egy tény-napló, ennyit az illető úr fene nagy műveltségéről - egyáltalán nem olyan részletgazdag, mint amilyen részletgazdag lenne az "elbeszélés" egy író tollán.

De nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy könnyebb a részletgazdagság teóriájára hivatkozni, mint kivizsgálni a napló állításait. Csúsztatásaiban egy jó pszichológus sok mindent észrevehetne, esetleg még a visszaemlékezést is hitelesíthetné. Egy biztos, a Petőfi Attila által fantáziadúsnak minősített "elbeszélés" alapján máris előkerült egy holttest. És a könyvet olvasgatva újabbakra is fény derülhet. (Ennyiben az "elbeszélés" valóban rendhagyó az egész világirodalomban).

A cikk írója Nagy László öngyilkosságát rejtélyesnek minősíti. Ha rejtélyes, vizsgálják a rejtély nyitját és keresik a felelősöket?

És még egy csemege mondat a tudósításból: "A könyvben megszólaltatott nyomozók egyike szerint (Nagy László) olyan tényeket ismer, amelyeket a rendőrség soha nem hozott nyilvánosságra". Ez vaker. Ugyanis mindaz, amit Nagy László tényként felsorol, vagy tény vagy fantáziájának szüleménye. Mielőtt bárki bármit állít, előbb a dolognak utána kellene járni. Különösen, ha nyomozó az illető, vagyis a rendőrség hivatalos alkalmazottja, aki nyilatkozatával éppen egy jó vaskos törvénytelenséghez asszisztál. Ez szép, nagyon szép. Jellemző a rendőrségünkre és kicsit hazánk viszonyaira és igazságszolgáltatási gyakorlatára.

A rendőrfőkapitány az alábbiakat nyilatkozta: " A rendőrség végére jár a móri mészárlással gyanúsított  Nagy László börtönnaplójában felsorolt, másnak tulajdonított bűncselekményeknek", - miközben a bíróság már (és ismét) tárgyalja az ügyet. És az a rendőrség jár a dolgok végére, amely egyszer már a végére járt és az ügyészséggel együtt bíróságra vitte Kaiser Edét, aki meg is kapta a maga életfogytiglanját.

Ez a rendőrség ebben az ügyben is teljes mértékben lejáratta magát. Bármit állít, immár senki nem hisz neki. Ugyanis a rendőrségnek először nem a napló állításainak kellene végére járni, hanem bűnösnek nyilvánítani mindazokat, akik a naplót nem hivatalos személyként a kezükbe vették, sőt, nyilvánosságra hozták. Ugyanis nem mást tettek, mint a móri bankrablás és gyilkosságok legfontosabb dokumentumját adták közre még annak előtte, hogy azt a rendőrség, az ügyészség és a bíróság láthatta volna. Mielőtt az ügyben a Magyar Köztársaság nevében ítélet született volna, amely kétséget kizáróan megállapítja, hogy valóban a gyanúsított és rejtélyesen öngyilkosságot elkövető Nagy László volt a tettes, vagy esetleg mégis valaki más vagy mások, akiknek útjában állt Nagy László. Mert egy korektül gondolkodó rendőrségnek ezt a kérdést is meg kellene fogalmaznia, még akkor is, ha Nagy László állításai "elbeszélésnek" tűnnek a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatójának megítélése szerint.

Engem egyébként perbe fogtak egy harminchat évvel korábbi gyilkosság iratai miatt, amiket maga a rendőrség fénymásolt le számomra és adott át. És el is ítéltek. Az igazságszolgáltatásnak hányféle mércéje létezik kicsiny és törvényes működésűnek mondott hazánkban?