A budapesti II. és III. kerületi Bíróság Budapesten, 2008. szeptember 30. napján meghozta az alábbi
végzést:
A bíróság
Asperján György elítélt részére a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság a 2007. november hó 16. napján kelt és a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú Bíróság 2008. június hó 12. napján jogerős ítéletével kiszabott 400.000 (négyszázezer) Ft pénzbüntetés megfizetésére 6 (hat) havi részletfizetést engedélyez, havi 66.000 (hatvanhatezer) Ft-os részletekben azzal, hogy az első havi részlet összege 70.000- (hetvenezer) Ft.
Felhívja a bíróság az elítéltet, hogy az első részletet 2008. november hó 10. napjáig, a további részleteket minden hónap 10. napjáig köteles megfizetni.
Figyelmezteti a bíróság az elítéltet, hogy bármely részlet elmulasztása esetén a bíróság a pénzbüntetés hátralékos összegét fogházbüntetésre változtatja át.
Felhívja a bíróság az elítéltet, hogy kérelmére a kézbesítéstől számított 8 napon belül rójon le - leletezés terhével - 2.000- (kettőezer) Ft-ot illetékbélyegen.
A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indoklás:
A Budapest II. és III. kerületi Bíróság .... számú ítéletében Asperján György vádlottat nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fögházbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett, így azt a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú Bíróság 2008. június hó 12. napján jogerős ítéletével 400 napi tétel pénzbüntetésre változtatta, egy napi tétel összegét 1.000- Ft-ban állapítva meg.
Az így kiszabott 400.000 Ft. pénzbüntetés megfizetésére az elítélt részletfizetési iránti kérelmet terjesztett elő arra való hivatkozással, hogy 69 éves nyugdíjas. Havi kiadásai meghaladják bevételét és a bíróság jelen eljárás tárgyát képező könyv miatt polgári perben elmarasztalta, így 9 millió forint kártérítést kell fizetnie. A pénzbüntetés egy összegben történő megfizetésére képtelen, kérte, hogy a bíróság havi 10.000-Ft-os részletfizetést engedélyezzen számára.
A bíróság a fenti részletfizetést engedélyezte az elítélt által előadottakra való tekintettel és a Be. 592.§-ának (1) és (3) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határozott azzal, hogy a Be. hivatkozott rendelkezése szerint a bíróság a pénzbüntetés megfizetésére legfeljebb hat hónapi részletfizetést engedélyezhet.
Az illetékre vonatkozó rendelkezés az 1990. évi XCIII. törvény 54. §-ának (1) bekezdés b. pontján alapul azzal, hogy az illeték meg nem fizetése esetén annak kétszeres kerül behajtásra.
A fellebbezés kizárására vonatkozó rendelkezés a Be. 595.§-ának (4) bekezdésén alapul.
Budapest, 2008. szeptember hó 30. napján
Dr. Halász Orsolya sk. bíró
Két éve jelent meg A Labancz Anna gyilkosság című regényem, amely egy majdnem 39 évvel ezelőtt meggyilkolt miskolci ápolónő életét és halálát kívánta bemutatni. A rendőrségi jegyzőkönyvek felhasználásával írt regény az ügy valamennyi szereplőjét név szerint említi, szakítva azzal a sajátos magyar gyakorlattal, hogy csak az áldozat nevét teszik közzé, mert annak már úgyis mindegy, a tettest pedig védik személyiségi jogai, amelyek csak az élőket óvják, a holtakat viszont - még ha iszonyúan kegyetlen halált haltak is - nem védelmezi semmi.
A regény egyik megnevezett figurája sérelmesnek ítélte a vele kapcsolatosan leírt írói véleményt, és magánvádas büntető eljárást kezdeményezett velem szemben rágalmazás vétsége miatt (így lettem én, mint magyar író egyszerűen és közvetlenül ELÍTÉLT, vagyis jogtalan senki. József Attila azt írta: "Én nem fogom be pörös számat" - ezt már a Horthy-korszak idején sem nézték jó szemmel; a polgári demokráciában pedig kifejezetten rossz szemmel nézik, ha az író a valóságos viszonyokról mer írni). Az illető ugyanakkor polgári kártérítési pert is indított ellenem. A magyar bíróságot nem érdekelte, hogy egy majdnem négy évtizeddel korábbi, már kétszeresen elévült gyilkossági ügyről van szó. Mivel a magyar írók egyre meghunyászkodóbbak, ezért ritkán kerülnek bíróság elé. Talán ennek "köszönhető", hogy a bíróság - így tapasztaltam - örömmel verte el rajtam, az írón a port. Erkölcsileg és anyagilag az egész hátralévő életemre tönkre tett. Nincs más választásom, mint az "enyhítés" következményeként négyszáz napra fogházba vonulni. Illetve ez elég körülményes lenne számomra, mivel többféle betegségem van, és folyamatos orvosi felügyeletre szorulok. Azt gondolom, hogy a négyszáznapos börtönkórházi ápolás - ha túlélem -, elég sokba kerül majd a magyar államnak. De a bíróságokat, ha az igazságról van szó, ilyen apró és mellékes körülmények nem nagyon izgatják, és nem is izgathatják.
Sem a magánvádló, sem a bíróság nem törődik azzal, hogy ekkora összeg havonkénti kifizetése után (és még csak a büntetőperben kirótt négyszázezer forintról van szó) miből veszem meg a havonta kb. 50 ezer forintba kerülő gyógyszereimet, miből fizetem az orvosaimat, miből fizetem az albérletemet, miből fizetem a fűtést, miből tartom el magam. A magánvádlót és a magyar bíróságot csak és kizárólag a jogszerűség érdekli. A jogszerűség, és nem az igazság.
Soha még magyar íróval szemben ilyen megsemmisítően nem járt el magyar bíróság. Legjobb lett volna, ha rögtön akasztásra ítélnek, az gyors és kegyes halál a hosszú vergődéssel, a nincstelenséggel, a kiszolgáltatottsággal szemben.
