Immár négy hete! Igen, már négy hete, hogy megölték ezt a kedves, csupa remény, csupa jövő, csupa álom és csupa tervezgetés 14 éves kislányt. Mert szép volt. Mert kedves volt. MERT ROSSZKOR VOLT ROSSZ HELYEN.

Nóra megérhette volna akár a 2100. évet is. Láthatta volna nemzete és Európa sorsának alakulását. Lehetett volna boldog szerelmes, álmodó táncos vagy tanárnő, vagy mérnök vagy jogász vagy bármilyen hasznos munkát végző ember, a társadalom értékes és megbecsült tagja. Lehetett volna feleség, idősödő szüleinek gyámola, boldog anya, majd egykoron boldog nagymama, elégedett, mert szorgalmas, a feladatát tisztességgel végző ember.

Nóra minden lehetett volna, mert még csak 14 éves volt.

De már csak emlék lehet, mert négy hete megölte egy aljas, mocskos lelkű, semmilyen emberi értéket, tisztaságot, reményt és jövőt nem tisztelő, elveteműlt, érdemtelen és értéktelen szemét ember.

És ez a szemét, ez az alja ember szabadon jár-kel a Nap alatt, és egyre inkább reménykedik, hogy megúszhatja, hogy egy-két év múlva esetleg újabb ilyen kéjes gyilkossággal próbálkozhat. Két perces mocskos gyönyörért feláldozta a női, az emberi tisztaságot, egy gyermek hitét és bizalmát, egy ember egész sorsát, minden álmát, magát a jövőt.

És hosszú időre elbizonytalanította azt a kis emberi világot, amely Nórát körbevette: a szüleit, a rokonait, a barátait, az egész községet, a fél országot.

Mindent odadobott egy pillanatnyi gyönyörért, amely minden normális emberben undort és megvetést, sőt, gyűlöleletet ébreszt. Nagyon remélem, ha elkapják ezt az alja mocskot, az emberi nemnek ezt a söpredékét, akkor a börtönben a nála ezerszer különb rabok pokollá teszik az életét, idegösszeomlásba, önkéntes halálba hajszolják.

Ha egyszer meglesz.

Mert most nem egészen úgy néz ki a helyzet.

Sajnos, az idő múlásával fogy a remény.

Pedig itt nem egyszerűen egy gyilkosról van szó, hanem egy olyan gyilkosról, aki a gyilkolás előtt összemocskolta a szépséget, a tisztaságot, a hitet. Összemocskolta egyenesen bennünk a reményt.

Egy ilyen gyilkost elfogni küldetés. A közösség parancsa. Az emberi méltóság tisztelete.

Azt érzékelem, hogy ezt nem érti és érzi át igazán a rendőrség. Lehetetlen, hogy még mindig nem akadtak a tettes nyomára. Lehetetlen és elfogadhatatlan, mert rettegést kiváltó. Mert amíg ez a gyilkos szabadlábon van, addig senkinek nem lehet nyugta, addig senkinek a lelkiismerete nem lehet nyugodt. És mivel azt gondolom, hogy ezt a tettet csak egészen különleges módon és esetben hajthatta végre egy elkövető, ebben az esetben több potenciális tettestől is kell félnünk.

Tisztelt rendőrség! Miért nem igénylik a segítségünket? Hiszen elképzelhetetlen, hogy több elkövető esetén valaki valamit ne sejtene. Ha ezt az ügyet lelki tehernek érezné a kormányzat, mint a hogy annak kellene érezni, hetente öt millióval kellene emelni a nyomravezetői tétet. Mert ez a gyilkos nem egyszerűen Horák Nórát ölte meg, hanem a szüleit is, hanem egy község bizalmát, hitét is, hanem egy ország reménykedését is. Ez már nem rendőrségi ügy, hanem az ország és az ország vezetésének ügye. Ha annak érzik, ha annak akarják érezni. Különben elszabadul a pokol. Különben kiszolgáltatottjai leszünk önmagunknak és egymásnak.