Tisztelt Hozzászólók! Lényegében Nóra szörnyű halálának első napjaitól kezdve vagyunk kapcsolatban az interneten. A bejegyzéseket sokan olvassák, de csak Önök hárman veszik a fáradságot, hogy hozzá is szóljanak. Kezdettől fogva abban reménykedtem, hogy sokkal többen mondják majd el a véleményüket. Esetleg olyan kiskunlacháziak is megosztják velünk a tapasztaltakat, akik az eseményen jelen voltak, akik ismerték Nórát, fogalmuk van arról, hogy milyen volt azon az estén a hangulat, ők maguk milyen történésekre emlékeznek vissza. Ez ugyanis lehetővé tette volna, hogy mindenkinek, aki a bejegyzéseket olvassa, mélyebb képe legyen a műv.házban történtekről, és esetleg az utána bekövetkezett eseményekről. Kifejezetten bíztam benne, hogy sikerül valamit elérnünk már abban az időben, amikor az érdeklődés még eleven, és hozzájárulhatunk Nóra gyilkosának kézrekerítéséhez.
Nem így történt. Az emberek elfásultak. Beletörődtek, hogy ennek így kellett lennie. Nem akarják, nem merik megírni a véleményüket. A kiskunlacháziak, akik közül elég sokan olvassák ezeket a bejegyzéseket, hiszen Nóra barátnőjén kívül a polgármesternek is írtam emailt, de válaszra sem méltattak, magukban fortyognak, félnek, hallgatnak. A kiskunlacházi gyilkossággal kapcsolatos internet-bejegyzések között talán egy sem akad olyan, amely közvetlen tanú, ismerős, az eseményen részt vevő megnyilatkozása volna és valami használható, tényleg megbízható időpontról vagy egyéb megfigyelésről adna tájékoztatást az érdeklődő, segíteni akaró nyilvánosságnak. Egy pontos információ másokban is megindíthatta volna az emlékezést, és talán összegyűlt volna egy olyan kép, aminek alapján legalább reális képet kaphattak volna a blog bejegyzéseit olvasó százak, olykor ezrek arról, hogy valójában mi is történt.
De ebben az ügyben immár nő a közöny, amely Nórát a totális feledés gödrébe löki. Én azt hiszem, hogy ennek felelőssége viszont immár az övék. És kissé annak a felelőssége is, hogy mikor kapják el Nóra gyilkosát vagy elkapják-e egyáltalán.
Hogy a rendőrség mit tett, mit gondol, azt mi nem tudhatjuk. Az illetékes rendőrkapitányság minden bizonnyal nem olvassa ezeket a bejegyzéseket, már csak a szakmai gőg miatt sem. Pedig több olyan ötlet, feltételezés íródott le, amely esetleg használható lett volna. Én pl. javasoltam, hogy hajnali háromkor, a gyilkosság idején tapasztalható fényviszonyok mellett készítsenek videofelvételt. Esetleg játsszanak le több olyan változatot, amely a holttest feltalálása alapján mint lehetőség felmerül bennük, és azt újra meg újra végignézve, elemezzék. Itt van pl. a francia Ophélie Bretnacher esete. Azt gondolom, hogy kevéssel az eltűnése után ott a hídon is felvételt kellett volna készíteni, kipróbálni, hogy a feltételezések bármelyike miként bonyolódik le, úgy, ahogyan elképzelik, lebonyolítható-e, mennyi időbe telik, közben ugyanazon időpontban hány gyalogos tűnik fel, hány autós megy át a hídon. Mindebből nagyon sok közvetett következtetést lehetett volna levonni. Nincs róla tudomásom, hogy ezt megfogadta és megcsinálta volna a rendőrség. Pedig a konkrét helyszínek tüzetes vizsgálata önmagában sok mindent elárul: igazolja a feltételezést vagy kizárja. Ugyanezt javasoltam többször is Nóra halálának körülményeivel összefüggésben. Ott is nagy kérdés, miként a francia lány eltűnésének helyszíne, hogy miért éppen ott, miért éppen azt a helyet találták legideálisabbnak a tettesek. Vagy ha a helyszín nem volt a legideálisabb a tett elkövetésére, vajon miért bocsátkoztak bele a tettesek éppen ott a cselekmény végrehajtásába, ahol elkövették. Ez nagyon-nagyon sok inspirációt adhatott volna frissiben a nyomozóknak. De talán vannak még ennél is modernebb megoldások, hiszen a rendőrségnél igen felkészült, a nyomozási szisztémákban nagy jártassággal rendelkező emberek dolgoznak.
Szóval én úgy látom, hogy mi nem jutottunk semmire, hiába volt minden igyekezetünk és buzgalmunk. Nóra ügyében elsősorban éppen azok hagytak cserben bennünket, akik a legközelebb álltak hozzá és akiknek elsődlegesen érdekük lenne, lett volna a tettes mihamarabbi előkerítése.
Elszomorító ez.
És persze elszomorító, hogy a rendőrség nem kérte, nem igényelte a lakosság segítségét. Például még csak most beszélnek arról, hogy a francia lány "eltűnésének" időpontjában két horgász tartózkodott a Lánchíd közelségében. Ők bizonyára tapasztalták volna, ha valaki a vízbe ugrik vagy esik. Nem adtak ki felhívást, hogy az illetők jelentkezzenek. Nem tudjuk, hogy időközben megtalálták-e őket. Ők esetleg mást is tudtak volna mondani. Esetleg hangot, segítségkérő kiáltást is hallhattak, de akkor annak nem tulajdonítottak jelentőséget. És lehet, hogy Nórával kapcsolatosan is van olyan információ, amelyet a tanú esetleg nem tart fontosnak, az üggyel összefüggésben lévőnek, és ő maga nem jelentkezik a rendőrségen, hogy elmondhassa.
Egyelőre úgy tűnik, hogy mindkét ügyben a magyar rendőrség presztizse fotog kockán. Franciaországban még mindig napi téma a 19 éves lány magyarországi eltűnése. Itt a kutya sem foglalkozik már vele. (A rendőrség minden bizonnyal, de az a Nóra-ügynél sokkal bonyolultabbbnak tetszik, ott eléggé nyilvánvalónak látszik, hogy valami nagyon veszélyes és elszánt bűnöző bandáról van szó. A siker, hogy szőre szálán eltűntethették a francia lányt, bizonyára újabb akciókra bátorítja őket, életek egész sorát téve mindörökre tönkre. Mert ha előkerülne is a francia lány, az ő élete már megpecsételődött, amiket átél most - ha még él -, soha nem lesz képes kiheverni (ha egyáltalán előkerül).
Lassan fel kell adnunk, hogy bármit is tehetünk.
Lassan le kell mondanunk arról, hogy a segítő szándékunk meghallgatásra talál. És nem is elsősorban a rendőrségre, hanem a kiskunlacháziakra gondolok, akik mélységes közönnyel kezelték mindazt, amit itt heteken keresztül leírtunk, megfogalmaztunk.
Nóra több mint hat hete halott.
Fogy a remény, hogy a gyilkosa rács mögé kerül.
És mégís: próbáljunk bízni abban, hogy a mi buzgalmunk nélkül is sikerül ez a kiskunlacháziaknak és a nyomozó hatóságnak.
