Az alábbi magán-levelet kaptam a blogban rendszeresen író Evo-tól. Olyan fontosnak és tanulságosnak érzem a sorait, hogy megkértem, járuljon hozzá a közzétételéhez. Volt olyan kedves, és engedélyezte. Bízom benne, hogy azoknak, akik elolvassák, egyetértő gondolataik támadnak és úgy érzik majd, érdemes volt Evonak ezt a levelet megírnia, illetve az érdeklődőknek elolvasniuk.

Elnézést kérek, hogy privátban írok, de most volt alkalmam végigolvasni az összes bejegyzését..
Mélységesen felháborodtam azon, hogy kacifántos úton tudja csak véleményét kifejezni, önhibáján kívül, nyilván a múltbeli események hatására. Egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy olyan zárójeles megjegyzéseket kellett tennie, melyben véleménye mellett hangsúlyozta kiemeltem hogy ez csak az Ön véleménye, és nem vádaskodni akar..Merthogy tudja mennyire "sértődékeny" a T. szerv.
Ha nem ebben az országban élnék, komolyan még viccesnek is tartanám soraiba foglalt szarkasztikus humorát, de ugyanakkor mindannyian tudjuk hogy ez mennyire szánalomra méltó, és hogy ez nem Önt hanem ezt az országot, az igazságszolgáltatást és a rendvédelmi szerveket minősíti.

Bevallom, elég tájékozatlan vagyok államformák és minden egyéb politikával kapcsolatos téren.
De valamennyi azért rámragadt a történelem órákon, aminek most több kevesebb sikerrel megpróbáltam részben utánajárni.

De mi az , hogy sértődékeny a T. szerv? Vagy akárki a hatalom felső rétegében???? Nem nagyon hagyott nyugodni, utánajártam picit ennek..

A legjobban az háborít fel, hogy ebben az országban fordítva, tévesen értelmeznek bizonyos körök bizonyos fogalmakat.

Az egyik mindjárt a demokrácia.

Hogy csak az egyik alapkövét említsem: népszuvenerítás.
A nép akarata érvényesül képviselők választása során. A parlament pedig belőlük "tevődik" össze. Azaz ők, a nép "megbízottjai".
A nép hozza létre a "rendszert", akaratának megfelelően, és nyilván a tőlük telhető legjobb, rájuk nézve legkedvezőbb módon. A nép "akarata". Egy nagyon lebutított formában, mi vagyunk az ő megbízóik, um. "feletteseik".

Az állam három alapköve: terület, népesség, főhatalom.
A főhatalom a mi "megbízottjainkból" tevődik össze.

A rendőrség pedig az "állami akarat végrehajtója".

Tehát:
A nép -aki része az államnak- létrehozza a főhatalmat, saját megbízottjaiból. Ők lesznek az állami főhatalom (persze szervekbe tömörülve). A nép tehát megalkotta az államot. (a területet kihagyom most) És a főhatalom (akit a nép alkotott meg)létrehoz egy szervet, a rendőrséget akik az állami akaratot végrehajtják (többek közt).
Így nézve mi magunk vagyunk mind a hatalom és általa a rendőrség létrehozói, megbízói is.
Hétköznapiasan fogalmazva, az ő "főnökük".

Kérdem én. Az én főnökömnek nincs joga számonkérni a munkámat? Az én főnökömnek nincs joga minősíteni, megítélni a munkámat? Az én főnökömnek nincs joga megszídni, akár retorziót alkalmazva "megbüntetni" ha hibázok???

És ha Ön, vagy én, vagy akárki, részesei vagyunk egy államnak,ahol mi vagyunk a mi érdekeinket képviselő szerveknek a "főnökei", hogy a fenébe történhet meg az, hogy mi, mint főnökök nem minősíthetjük a "beosztottjaink" munkáját??? Hogy lehet, hogy mi nem véleményezhetjük??

Ebben az országban elfelejtik, mert megengedtük nekik hogy elfelejtsék, hogy ki a többség, ki az úr, ki a nép!!!

Elkezdte a nyúl vinni a vadászpuskát, de megkockáztatom, ez sose volt másképpen, talán ezért is fogalmazunk "finoman", mert védtelennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat abban a demokráciában, aminek a sajátunknak kéne lennie, de bizonyos körök "kisajátították" maguknak, így megölve azt és kukába dobva ezzel mindazt ami eredeti funkciója és amit megtestesít!

Ne adjon már olyat az ég, hogy egy tisztességben megőszült idős embernek takargatnia kelljen a száját miközben beszél arról, amiről beszélni kell!

És azt kell mondanom, adott olyat az ég. Mindennél jobban elszomorít, hogy a saját hatalmi szerveink minket gúnyolnak, belőlünk űznek csúfot.

Nincs összefogás. Kétfelé kellett tépni a népességet, azért hogy az emberek ezen civakodjanak és közben ne legyen idejük észrevenni azt a hatalmas és megbocsájthatatlan bűnt: hogy legfontosabb jogainktól, legfontosabb szavunktól, a demokráciától fosztottak meg minket!!

Őszintén sajnálom, amit Önnel tettek. Erősítse Önt az a tudat, hogy Ön egyike volt és ma is egyike azoknak a bátor embereknek, akik mertek szólni, akik szembe mertek szállni "munkavállalóikkal" , akik fejet magasra emelve viselték a megkövezést, mert egyet tudtak: igazat szóltak.

Ha akkor amikor az Ön huzavonája elkezdőtött, az emberek másra is figyeltek volna az egymásraköpködésen túl, és felkapták volna buta fejüket, hogy héé, hát ez az ember többek közt engem és a szomszédomat is képviseli, és akkor maga mögé álltak volna, lehet ma nem itt tartanánk!!
Se Ön, se az ország egésze.

Nem figyeltek Önre, és hatalmasat hibáztak ezáltal. Ahogy mindig is tették. Mert a magyar "birkanép". Elhisz mindent, és hagyják hogy csűrhe módjára zavarják őket egyik sarokból a másikba. És kiölik fejükből azt amit az iskolában anno belevertek: demokrácia!

Köszönöm hogy elolvasta kissé dühös hangvételű levelemet. 31 éves vagyok, és szörnyű azzal szembesülni ennyi idősen, hogy eddig nem léteztem, eddig én is jobbra balra sodródtam a tömeggel és közben csak azt nem láttam ami kiszúrta a szememet.És hogy eddig azt láttam, amit látni akartam, vagy amiben hinni szerettem volna.

Nagyon jó egészséget kívánok Önnek. Azt hiszem, pótolom mulasztásomat és be fogom szerezni az könyveit!

Köszönöm, hogy Ön van. És hogy felnyitotta szememet.