Biztos, hogy jó dolog, ha a Veszprém-megyei Rendőr-főkapitányság nyomoz a Cozma-gyilkosság ügyében? Már eddig is annyi egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek közzé, hogy az ember óhatatlanul arra gondol, akik ilyen bizonytalanok egy viszonylag egyszerűnek látszó ügy megítélésében, talán a nyomozásban is annak bizonyulnak majd, ha szembekerülnek a rosszkor rossz helyen tartózkodott lefogottakkal.
Gondoljunk például arra, hogy a mentő előbb érkezett meg, mint a tisztelt rendőrség. Vajon mi oka lehetett annak, hogy a rendőrség kissé késlekedett? Az állítólagos tettesek még a helyszínen "intézkedtek", miközben a mentősök tökéletes biztonságban már dolgoztak, nagyra tartott veszprémi rendőreink pedig még csak cihelődtek, ha minden igaz. De ki tudja, hogy a mindenből mennyi vagy mi igaz? Mert szerveinkkel kapcsolatosan nem árt óvatosan fogalmazni, ha az ember nem akarja magát gyorsan a rendőrségi fogdában és az ügyészségen találni, természetesen abszolut törvényes eljárás keretein belül. Hajjaj!!
Aztán az elfogató parancs kiadása körüli - hálaistennek, tökéletesen tisztázott??!! - hercehurca.
Aztán a pultoslány állítólagos eltűnése, pedig ő akár tudna is valamit mondani.
És ugye az is eléggé beszédes, hogy három megye rendőrsége külön és együtt sem tud semmilyen bandáról, ami akkor természetesen nincs is. Legjobb, ha saját érdekünkben ezt mi magunk is így látjuk és meghúzzuk magunkat, már csak azért is, mert mi aztán tényleg nem vagyunk bandatagok, és adott esetben ez elég nagy hátrány lehet, mármint rendőrségi megítélés szerint - esetleg!!! De bizonyossággal ezt sem állítjuk, mert teli van a gatyánk, és teligatyával ne ugráljon az ember, mert nedves lesz a bokája.
Aztán az is elgondolkodtató, hogy talán ezek a lefogottak nem is tettek semmit, csak rosszkor voltak rossz helyen - nagy valószínűséggel. Mert a bűnügyi osztályvezető már csak nagy valószínűségről beszél - bizonyság helyett. Míg korábban határozottan állított valamit. De érdemes is minden szót alaposan megrágni! Hát nem?
És az is elgondolkodtató, hogy még a nyomozás legelején tartanak (miközben egy ilyen nagyon egyszerű ügyben akár már a végén is tarthatnának - két hét után), de már pontosan tudják, hogy több gyanúsított nem lesz.
Lehet, hogy már mindent előre tudnak? De miért? Vagy mitől? Egyszerűen csak azért, mert a jövőbe látnak a múlton keresztül? Vagy valami más oka is lehet ennek a máris mindent tisztán látó, de a külső szemlélő számára kissé mégis zavarosnak tűnő magatartásnak? Nem tudjuk. Mi, akik csupán az ügy nézői vagyunk, semmit nem tudunk azon kívül, amit a Stop Hír közöl. A Stop Hír viszont elég sok mindent közölt a három megye kiváló rendőrségi vezetőiről, vagyis nyugodtan alhatunk. Lehet, hogy a rosszban "sántikálók" is. De mi ezt sem tudhatjuk, csak magunkban gondolhatjuk, mert a nyomozás érdekei így kívánják. Szerintem azt is a nyomozás érdekei kívánják, hogy a rendőrségi szóvivők általában és jelesen egyetlen, grammatikailag ép mondatot nem képesek megfogalmazni. Így aztán az ő nyilatkozataik alapján, ihaj, csuhaj, könnyű eligazodni.
De túl ezen: legjobb, ha befogjuk a pofánkat! Igaz, abból is lehet bajunk, ha a zavarosban tisztán látó rendőrségünk úgy akarja. Ennek apró bizonyságaként idéznék egy rövid részletet a Stop Hír egyik mai írásából:
Azt gondolhatnánk, miután a rendőri vezetők tudomására jutott, hogy beosztottjaik egy hitelezőcég behajtói, felemelték szavukat a mundér védelmében, és leállították az alkalmi behajtókat. Nem így történt. Balogh Istvánné Oldon él évtizedek óta, és bizony nem titkolja, olyan anyagi nehézségei voltak, hogy kénytelen volt felhívni az éjjel-nappal hívható telefonszámot, a céget, amely még hétvégén is kihozza a kölcsönt.
"Tegnap is volt itt a beszedő. Ez egy ormánsági rendőr, és a felesége nevén dolgozik a Providentnek. A legtöbb rendőr ezt csinálja, általában valamelyik rokona nevén szedi be a pénzeket" - mesélte az asszony, aki még javában a kamatokat törleszti, de mint mondta, úgy érzi, sosem lesz vége, örökre adósa marad a Providentnek.
Na ugye, hogy becsületesek rendőrségi vezetőink, és rendőreink???!!! Ezt az is bizonyítja, hogy önzetlen segítő közreműködésük nélkül a rendkívül tisztelt Provident talán soha nem jutna a rendkívül tisztességes módon kölcsönadott és rendkívül tisztességes közreműködőkkel behajtandó pénzéhez.