Ezúton hívnám fel a Sólyom László megszólalása következtében csalódott Civil szervezetek figyelmét, az alábbiakra:

Az öt civil szervezet sérelmezte hogy a köztársasági elnöknek, idézném: „Ilyen helyzetben nem az a kötelessége, hogy semmitmondó módon felhívja a bűnüldöző szerveket az elkövetők azonosítására és a közvélemény tájékoztatására, amiről mindenki tudja, hogy egyébként is alapvető feladatuk. Azt kellene világossá tennie, hogy a romák ellen irányuló szóbeli és fizikai támadások elfogadhatatlanok, minden honfitársunk, függetlenül etnikai hovatartozásától, és azzal együtt, ugyanolyan fontos a köztársaság számára.”

Visszakérdeznék. Milyen helyzetben? Az „ilyen helyzet” megfogalmazása alatt pontosan mit értenek?

Mert „ilyen helyzet” már számtalan adódott. Nem új keletű dolog országunkban hogy emberek egymás életére törnek. Nem új keletű az sem, hogy legtöbb esetben ártatlan emberek esnek áldozatul.

Ennek ismeretében az „ilyen helyzetben” megfogalmazást miért csak a romák sérelmére elkövetett erőszak esetére sajátítják ki?

Szomorú, sőt egyenesen gyalázatos, ha az erőszak ilyen mértékben elburjánzik országunkban – ebből a szempontom megértem az Önök elkeseredését.

Ugyanakkor nem értem meg, miért hagyták figyelmen kívül az „ilyen helyzetben” - valljuk be sokatmondó - megnyilvánulásukkor a többi „ilyen helyzetet”?

Emlékeztetném Önöket, hogy számtalan más „ilyen helyzet” is adódott a közelmúltban.

Amennyiben úgy éreznék, hogy memóriájuk kapacitása ezen a téren korlátozott, megemlíteném a 14 éves kiskunlacházai kislány, Horák Nóra szörnyű és brutális halálesetét. A kislányt meggyalázták, és megölték bestiális kegyetlenséggel. A brutális tett elkövetőjének, vagy elkövetőinek személyével kapcsolatosan semmilyen fejleményt nem tudott a rendőrség felmutatni, az esettel kapcsolatos számtalan egymásnak ellentmondó megnyilvánulásaikon kívül - azaz nevezzük nevén a gyereket –, hazugságaikon kívül.

Megemlíteném még a szintén közelmúltban történt Cozma gyilkosságot is, amelyet – a feltáratlan Horák Nóra gyilkossággal szemben – mindenki által ismerten és tanúsíthatóan romák követtek el. Bár felvételek és tanúk igazolják az elkövető személyét, a rendőrség mégis a mai napig a saját maga által gerjesztett hazugságaiban kavarog a gyilkosság óta.

Megemlíteném még a ráckevei illegális szeméttelepen nemrégiben talált, hirtelen „természetes halált halt” félig pucér, fiatal, 35 éves nő esetét is. Elgondolkodtató, hogy látványosan „kivonult” a szeméttelepre cipő nélkül, félig pucéran, hogy „természetes” halált haljon, miközben rejtélyesen eltűnt többek között 3 db mobiltelefonja. Az esettel kapcsolatos kirívó véletlen vagy szándékos rendőrségi „bakik” tömkelegéről az áldozat édesanyja tudna a legtöbbet mesélni. A gyászoló édesanya mindent elkövetett hogy különböző fórumokon felhívja a figyelmet arra az „apró” tényre, hogy a Pest-megyei Rendőr-főkapitányság nem tájékoztatta megfelelően, illetve amiről tájékoztatta, abban csak az általa kitalált hazugságokat „tudatták”. Persze a példákat még hosszan lehetne sorolni.

Fenti esetekben az áldozatok nem romák voltak, viszont az egyik gyilkosságot abszolút bizonyíthatóan romák követték el. És elképzelhetően azt is, (ha egyszer talán kiderül) amely Horák Nóra életét oltotta ki.

Ennek tudatában igen foghíjas felsorolásomat csak azért tettem meg, kedves Civil szervezetek, hogy tudomásukra hozzam, mit is foglalhatna magában az „ilyen helyzetben” kijelentés.

Az Önök nyilatkozatában ez a kifejezés csak a romákat ért erőszakos cselekedeteket hivatott lefedni.

Remélem, a fenti rövidke ismertető elegendő ahhoz, hogy belássák: „ilyen helyzet” sem most, sem máskor nem csak a romákat sújtja/ sújtotta. Amennyiben pedig embertársainkat - az Önök felszólalása nyomán - meg lehet különböztetni roma és magyar származású emberekre (felszólalásuk ezt sugallja, hiszen kifejezetten a romákat ért atrocitásokra utal), akkor javaslom - ezt az alapgondolatot követve - lapozzanak bele a bűnözési, azon belül emberölési statisztikákba. Vajon erőszakos cselekedetek következtében hány roma (mert ugye halálesetkor ki lehet mondani, hogy az áldozat roma volt, de ugyanezt a megkülönböztetést már nem lehet kimondani, ha az elkövető volt roma), és hány magyar lelte halálát? Ha erőszakos halálesetkor meg lehet(szabad) különböztetni az áldozatot etnikai hovatartozása szerint, akkor szíveskedjenek ezt az elkövetők esetében is megtenni két szemérmes-szemlesütött pillantás között (sűrű bocsánatkérésekkel az ombudsman felé); vajon mennyivel nagyobb arányban követnek el roma származású állampolgárok erőszakos, vagy akár halált okozó bűncselekményeket, szemben a nem roma gyökerűekkel?

Amennyiben pedig - immár felvilágosultan - újra a köztársasági elnököt tennék felelőssé beszédéért, kérjük a további felszólalásaikban - a „jelen helyzetben” megnyilvánulva - szíveskedjenek mellőzni a romákat ért bűncselekmények kiemelését, és kevésbé magyarellenes alapállással elmarasztalni a köztársasági elnököt valamint a bűnüldözési szerveket.