TISZTELT BLOG-LÁTOGATÓK!

Bár a blog látogatottsága továbbra is nagy létszámú, de csökken a bejegyzések száma, érdemi információk pedig Kiskunlacházáról nem érkeznek, vagyis akik tudnak valamit, hallgatnak és még a barátaikat, ismerőseiket sem avatják be abba, amit tudnak, mindez arra figyelmeztet, hogy az érintettek immár a szívükben is eltemették Horák Nórát. Ebben a közöny felé hajló nagy némaságban kár volna nekem vagy azoknak, akik itt a blogban is szívügyüknek tekintették ezt a borzalmas ügyet, továbbra is megfeszülnünk és kockáztatnunk a biztonságunkat.
Eddig Nóra egyetlen barátja sem jelentkezett, hogy ott voltam ezen az estén és a következőket láttam, hallottam, tapasztaltam. És nem jelentkeztek Horák Nóra rokonai sem. Immár beletörődtek a megváltoztathatatlanba, és nemcsak Horák Nóra szégyenletes és nemtelen halálát fogadták el, hanem azt is, hogy a rendőrség nem tud, vagy talán nem is akar tenni semmit ebben az ügyben (mi ezt nem tudhatjuk, de mindkét változat joggal merül fel bennünk a körülmények, az eredménytelenség láttán).

Sajnálom, hogy minden törekvésünk zátonyra futott. A magam részéről én is eltemetem a szívembe Horák Nórát és immár végleg befejem a cikkek írását és a hozzászólásokat. Mindazt, amit tettem és tettünk, drága időnket felhasználva, nem azért tettük, hogy egyeseknek szórakozást nyújtsunk, hanem azért, hogy megpróbáljunk a felderítés sikeréhez - hathatós és célirányos információk begyűjtésével - hozzájárulni. Tévedtem, tévedtünk, amikor azt hittem és hittük, hogy ez az ügy másoknak is annyira fontos, mint nekünk. Mint írtam, helyeslem az emlékkő állítását a gyilkosság helyszínén, de talán jobb lett volna, ha a rendőrség mellett elindul egy hatékony civilkezdeményezés is a tettesek kézrekeírtésére. Bár nagyon sokat tudunk, keveset ahhoz, hogy vegyük a bátorságot, és megnevezés nélküli célirányos megjegyzéseket tegyünk.

A rendőrség sem vette komolyan civil-próbálkozásunkat, amit az is mutat, hogy továbbra is azon a csapáson haladnak, amely eddig nem vezetett sohova és úgy tűnik, hogy a jövőben sem lesz eredményes és nem kerülnek bíróság elé a tettesek (belátható időn belül biztosan nem).

Immár el kell ismernünk a teljes és végleges kudarcunkat.

És nincs más lehetőségünk, mint fogcsikorgatva, teljes kétségbeesésben azt mondani: HORÁK NÓRA NYUGODJ BÉKÉBEN - miközben tudjuk, hogy akkor sem nyugodhatna békében, ha megvolnának a tettesek. Mert 14 évesen nem lehet, nem szabad meghalni, és nem lehet, nem szabad békében nyugodni - mások, aljas lelkű és szándékú emberek cselekeménye következtében.

Én mindent megtettem, amit a magam eszközei, lehetőségei szerint megtehettem.

Ha nem történik valami alapvető esemény vagy fordulat, akkor szomorúan és megrendülten immár én is búcsút veszek Horák Nórától.
De azok, akiket érint, ne békéljenek meg mégsem, próbáljanak legalább abban és annyiban segíteni, hogy a gyilkosok ne gyilkolhassanak tovább, hogy mindörökre kivonják őket a normális emberek világából.

Mindenkinek normális életet, és isten rendeltetése szerinti természetes halált kívánok.
Asperján György