Részlet az Index mai számában megjelent írásból:
Jogszerű és szakszerű volt a fegyverhasználat múlt szombaton Érden a rendőrség szerint. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság csütörtök reggeli közleménye ezt azzal indokolja, hogy nem lehetett másként elhárítani a lövéseket leadó rendőr és társának életét, illetve testi épségét veszélyeztető támadásokat. Közvetlen veszélyben voltak ugyanis. Az intézkedő rendőr a jogszabályi előírásoknak és a törvényi kötelezettségeinek megfelelően, "az arányosság követelményét betartva" járt el - írja a közlemény.
A történteket vizsgáló Pestvidéki Nyomozó Ügyészség szóvivője korábban elmondta - és a rendőrségi közlemény is úgy írja le a történteket -, hogy egy autós a Pest megyei településen haladt, és bár a rendőrök többször is meg akarták állítani, mindig elmenekült. Dél körül a Balatoni úton akarták igazoltatni, ám a sofőr az egyik járőrt többször elsodorta, társát pedig egy vascsővel próbálta megütni.
Az egyik rendőr először egy figyelmeztetőlövést adott le, mivel azonban ennek nem volt hatása, többször rálőtt az akkor már mozgásban lévő autó kerekeire, négy célt is talált. Újabb három lövést adott le ezután, ezek közül kettő a kocsi utasterébe csapódott, a sofőrt a lábán és hátán találta el. A rendőrségi közlemény szerint azért tévesztett célt ez a két lövés, mert a rendőrt az autó elsodorta és kibillentette egyensúlyából.
Az ügyészég egyébként a sofőr ellen indított eljárást hivatalos személy elleni erőszak és közúti veszélyeztetés miatt. Az ügyészek mindamellett vizsgálják azt is, hogy a rendőr fegyverhasználata jogszerű és szakszerű volt-e.
Eddig a cikk. Nem akarok senki pártjára állni, s főként nem kívánok vitatkozni a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség szóvivőjével. Csupán az elmondottak és leírtak alapján megpróbálom életszerűen összerakni a képet.
Először is: most valahogy a Pestvidéki Nyomotó Ügyészség megfeledkezik arról, hogy a lövések idején a kocsiban ült egy nő, a sofőr élettársa és két gyerek. Ezt az első híradásokban és nyilatkozatokban nem említették. Aztán elismerték, most megint megfeledkeznek róla. Az érintett rokonsága állítja, hogy a lövések idején a kocsiban ült az állítólag terhes nő, és állítólag két gyerek. Ennek megemlítése talán fontos volna az ügyészség részéről, ugyanis erőteljesen motiválja a képet.
Első bekezdés: a rendőrök betartották az arányosság követelményét. Vagyis az autót vezető sofőr kezében is fegyver volt? Mert ebben az esetben arányosnak mondható, hogy a rendőr kifejezetten célzott lövéssel megpróbálja az életére fegyverrel támadó bűnelkövetetőt megsemmisíteni. De arról nem szólnak, hogy a sofőrnél fegyver lett volna. Amiből arra is következtethetünk - az alábbiak alapján - hogy nem volt nála fegyver.
Második bekezdés: az ügyészség megállapítja, hogy egy autós megpróbált elmenekülni az egyenruhások elöl, egyiküket (menekülés közben) elsodorta, miközben a másikukat (az autóban ülve) vascsővel fenyegette. Elég sajátos helyzet, és az benne a legrosszabb, hogy így valóságosnak elfogadhatatlan. Erre az egyik rendőr elővette a fegyverét és lőtt: egyik golyó a sofőrt a hátán, másik a lábán (kegyes csúsztatás, mert a combja felső-hátsó részén) találta el. Mivel az autó hátsó üvegén ment be a golyó, lehet, hogy a rendőr a távolódó autóra lövöldözött. Ebből az még érthető, hogy az üvegen áthatoló golyó a hátába fúródott, de hogyan érhette találat vezetés közben a combját, hiszen az az ülésen nyugodott, azt a hátsó felén elég körülményes meglőni. (Mindegy, az ügyészség ezt is jobban tudja.) De akkor éppen nem ült a sofőrön kívül senki más az autóban? Ha esetleg igen, miként egy korábbi közleményben elismeri a rendőrség, illetve a sofőr rokonai állítják, arra nem gondolt a rendőr, hogy valaki teljesen vétlen személyt, esetleg egy gyereket agyonlő? (Mindegy, az ügyészség szerint - úgy látszik - ez is részletkérdés).
Harmadik bekezdés: az ügyészség megállapította, hogy a fegyverhasználat jogszerű volt, mert csak így lehetett a lövéseket leadó rendőr és társa életét megmenteni. "Közvetlen veszélyben voltak ugyanis" - állapítja meg az ügyészség. Az autó állítólag elsodorta az egyik rendőrt (a másikat nem), de olyan módon, hogy különösebben nem sérült meg, nem került kórházba. A társát pedig állítólag nem is sodorta el az autó. Akkor hogyan lehettek közvetlen veszélyben, mégpedig olyannyira közvetlenben, hogy a vétkes, szabályszegő sofőrt egyenesen agyon akarta lőni az elsodort rendőr? (Állítólag az elsodortság állapotában tüzelt. Nehéz elképzelni, hogy egy éppen elvágódó, elbukó, eleső, félreugró és ezért megtántorodó rendőr komótosan előveszi a pisztolyát és minden célzás nélkül pontosan hátba, majd a combja felső-hátsó részén eltalálja a sofőrt.) Persze mindez lehetséges, ha az ügyészség állítja és ismét hozzáteszi, hogy mindez az aranyosság követelményét betartva történt.
Negyedik bekezdés: az ügyészség szóvivője azt állítja, hogy az autós Érden haladt, és haladtában a rendőrök "többször is meg akarták állítani, mindig elmenekült" - mármint a sofőr. Ezt csökevényes képzelőerőmmel nem tudom elképzelni. Többször, vagyis egymást követően több alkalommal két rendőr megpróbált valamiért megállítani egy autóst, az nyilván megállt, majd a megállást követően "mindig elmenekült". Ez ebben a formában vicc. Ugyanis a korábbi közleményekből kiderült, hogy a rendőrök is autóval voltak, állítólag utána is mentek a menekülőnek és elé álltak. Hogy a megállítás és a "minden" menekülés hogyan történhetett, ezt épp ésszel nehéz felfogni, ha a rendőrök szakképzetten és a feladtuk magaslatán állva végezték munkájukat. Úgy tűnik az írásból, hogy a sofőrnek sikerült végül elmenekülnie, de dél körül (ezt szabályszerűen úgy szokás leírni, hogy 11 óra 57 perckor) újra feltűnt a Balatoni úton, a két rendőr ismét megpróbálta igazoltatni, és a sofőr "az egyik járőrt többször elsodorta". Ha egyszer elsodorta, akkor gondolom tovább is ment. De aztán megállt, bevárta a rendőrt, hogy újra elsodorhassa. De mindez nem elég, miközben "az egyik járőrt többször elsodorta, társát pedig egy vascsőval megpróbálta megütni". Képzeljük el: ül a sofőr a kocsiban, egymás után többször elsodorja az egyik járőrt, az attól három vagy öt vagy tíz méterre álló másik járőrt pedig megpróbálja vascsővel megütni. És nem az veszi elő a fegyverét, akit megpróbált a sofőr megütni, hanem az, aki elsodortatott, pedig az lenne a logikus, ha az, akit megpróbáltak megütni, venné elő a fegyverét és próbálna lövöldözni, s nem az, amelyik többször is elsodort állapotában azt sem tudta (gondolom én), hogy melyik a jobb és melyik a bal keze.
Ötidik bejezdés: Ezek után "az egyik rendőr egy figyelmeztető lövést adott le". Az elsodort vagy a vascsővel fenyegetett? Ez nem derül ki. "Mivel azonban ennek nem volt hatása, többször rálőtt az akkor már mozgásban lévő autó kerekeire, négy célt el is talált". Tisztázzuk: ha négy célt eltalált (talán mind a négy kereket????), akkor legalább négyszer lőtt az először álló, majd "az akkor már mozgásban lévő" autóra. De ennek sem volt megfékező hatása. Ekkor "újabb három lövést adott le ezután" - mindezt az elsodort állapotában, amikor is egyáltalán nem tudott célozni, és szegénynek jószerivel még a fegyvert is nehéz volt előhalásznia. Amíg elsodortságában a fegyvere után kapkodott, az autós nyilván (már jónéhányadszor) éppen menekült. Hogy a másik rendőr, a vascsővel fenyegetett közben mit csinált, arról nem szól a beszámoló. Térjünk vissza a három lövéshez: "ezek közül kettő a kocsi utasterébe csapódott (nem behatolt, hanem valahogy becsapódott!!!), a sofőrt a lábán és a hátán találta el." Hát ez érdekes, bár gyorsan leszögezem: amikor lábról beszélünk, ebbe beleértjük az ember combját is. De azért mennyivel szebben hangzana, ha a közlemény úgy szólna, hogy az egyik a combja felső-belső felén, amely vezetés közben éppen az ülésen nyugodott, találta el a nem szándékosan, hanem véletlenül kilőtt golyó, és azokat a szegény járőr elsodortságában lőtte ki. És most jön a csemege: " A rendőrségi közlemény szerint azért téveszett célt ez a két lövés, mert a rendőrt az autó elsodorta és kibillentette egyensúlyából". Kérdem tisztelettel: mivel mindkét golyó rendkívül súlyos sérülést okozva éppen a "megfelelő" helyen találta el a sofőrt, akkor hogyan kell értelmezni azt, hogy a két lövés célt tévesztett? Mondjuk ahhoz képest, hogy a kibillentett egyensúlyú rendőr, aki - ha jól számolok - egyensúlyából kibillentett állapotában összesen hét lövést adott le, egyenesen a sofőr fejére akart célozni?
Hatodik bekezdés: a rendőrségi vizsgálat - erről már az első bekezdésben olvashattunk - megállapította: a két járőr betartotta az arányosság követelményét. Ehhez képest az utolsó bekezdés utolsó mondata így szól. "Az ügyészek mindamellett vizsgálják azt is, hogy a rendőr fegyverhasználata jogszerű és szakszerű volt-e". Ennek vizsgálához persze az ügyészségnek jogosítványa van, de ha a Pest-megyei Rendőr-főkapitányság hozzáértői már megállapították, hogy a lövöldöző rendőr betartotta "az arányosság követelményeit", mit kell ezen "mindamellett" még vizgsálgatni?
És akkor tisztelettel ismét megkérdezem: a rendőr a kocsi mellett állva lövöldözött vagy a kocsi mögött az éppen egyensúlyából kibillentett állapotában? Mert a kettő nem ugyanaz. Ugyanis a kibilentett rendőrnek korábban látnia kellett, hogy a kocsiban ott ült egy nő és két gyermek is - tényleg ott ültek? állítólag, illetve tényszerűen ezt mint valóságot korábban már a rendőrség is elismerte, nem csak a sofőr rokonsága állította. Szóval ha tényleg ott ült a nő és két kisgyerek, akkor is azt állítja a rendőrség és az ügyészség, hogy az egyensúlyából kibillentett állapotában összesen mintegy hét lövést leadó rendőr az "arányosság követelményeit" betartva lövöldözött?
Ettől persze az adott sofőr felelőssége nem kisebb, sőt nagyobb. Miként az adott rendőré is.
A rendőrségé pedig abban a tekintetben, hogy a valósággal arányos tájékoztatás nem lehetőség, hanem kötelesség.
