Magyarországon házak, lakások, gépkocsik, szolgáltatások, fogyasztás tízmilliárdokra rúgóan van kft-ék nevén, ám a tényleges használó magánszemély, aki az ingatlan fenntartási költségeit (fűtés, áram, karbantartás, kertészet stb.) is elszámolja. Ez a réteg többszázezres. Csak a visszaigényelt áfa több ezer milliárd, a költségként leírt ingatlan-építkezés beláthatatlanul sok pénz. Az ingatlan könyvelésileg most már tíz év alatt nullára írható. A kft. tulajdonosa névleges értéken megveheti önmagától, és utána székhelyként tovább használja, hogy a költségeket továbbra is elszámolhassa.
És mindezt kinek a zsebére? Annak a zsebére, aki bérből és fizetésből él, adózik, és a havonta befizetett adója elszivárog egy egészen másfajta életnívón élő réteg zsebébe. És akkor még nem beszéltünk azokról, akik adózatlan jövedelemből a saját nevükre építenek hatalmas házakat, élnek abszolut luxuskörülmények között. Számukra a válság, a gazdasági problémák semmit nem jelentenek. Ők továbbra is a korábbi nívón élnek, illetve még jobban.
Mit lehet ez ellen tenni?
Semmit.
A vállalkozások nevén szereplő ingatlanok után eleve nem kell adót fizetni. Az az elszámolt bevételt is alaposan amortálja, hiszen évente adott esetben tízmilliókat írnak le a nyereségből. Ezeknek az embereknek nem gond az orvosi ellátás. Magán egészségügyi intézetben tartatják karban magukat, és azt is elszámolják ilyen-olyan címen költségként. A bérből és fizetésből élő pedig fizeti a személyi jövedelem adójából.
A vállalkozások éves adója eltörpül, észre sem vehető a személyi jövedelemadó mellett. Aki gazdag az a leggazdagabb.
Ám aki szegény - miként József Attila írta - az a legszegényebb.
Így volt és így marad, bárki áll is oda a kormányrúdhoz.
