Kedves FairyFeller!
Iránnal, illetve az elnökválasztásokkal kapcsolatos kérdésére se röviden, se hosszabban nem lehet igazán jó választ adni. Erre azok sem képesek - lásd a CIA szakembereit -, akik rengeteg információ birtokában naponta ezzel foglalkoznak és tanácsokat adnak az ügyben - okkal, s nem csak a készülő atombomba miatt - rendkívül óvatos Obama elnöknek. Éppen ezért csak néhány megjegyzést tennék.
A harminc évvel ezelőtti eseményeket a magam részéről nem forradalomnak, hanem ellenforradalomnak látom. Kétségtelen, hogy Reza Pahlavi (vagy Pehlevi - ahogy egyesek a nevét ejtik) annak érdekében, hogy uralmát megerősítse, királyságát és országát az Egyesült Államokhoz kötötte (természetesen az USA hathatós, kényszerítő ösztökélésével). Irán nemcsak az olaja miatt nagyon fontos, hanem földrajzilag stratégiai szerepe miatt is. Pahlavi Amerikát kiszolgálta, az olajbevételekből igyekezett erős hadsereget létre hozni. A nyolcadik, kilencedik századtól arab befolyás majd uralom alá került Iránban nagy szerepet kapott az iszlám, annak is a siita változata. Az egyház, a vallás szerepe másdolagossá vált Pahlavi uralma idején, és a mindennapok világában egyfajta modernizálódás, a Nyugathoz közeledés valósult meg. A nép természetesen, akár csak most, nyomorgott. Nem véletlen, hogy a franciországi emgrációból hazatérő Komeini ajatollah harcba tudni hívni a lakosságot. Marx azt mondta: Az emberek nem tudják, de teszik - vagyis úgy alakítják történelmüket, hogy nem tudják előre kiszámítani cselekedeteik irányát és eredményét. Az iszlámista főpapok mintha megoldást kínáltak volna a lényegében mezőgazdaságból élő, rendkivül elmaradott körülmények között tengődő lakosságnak.
A Korán mindent meghatározó könyv lett az irániak életében, az iszlám előírásai és azok sajátos iráni értelmezése kezdetben szívesen és örömmel fogadott bilincs lett a sokféle összetételő lakosság kezén, lelkén. Ha próbálta már elolvasni a Koránt, gyorsan rájöhetett, hogy azt sem magyar, sem arab halandó nem tudja igazán értelmezni. Az iszlámmal foglalkozó tudósok is módjával, ezért jöttek létre és keletkeznek máig a Szúra-magyarázatok. Vagyis az emberek egy olyan könyvbe és eszmébe kapaszkodnak, amelyet a kilencedik században kanonizáltak. Félig költői hablaty, félig a korabeli arab hitvilág, szokások, történelmi helyzetek (családi, törzsi viszonyulások, marakodások) magyarázásának gyűjteménye, valamennyire az ó-és újszövetségi Biblia nagyon szabadon értelmezett felhasználása. Egy ilyen könyvből kiindulva nehéz a mai, nagyon összetett, új gondolkodást és megoldásokat kínáló és kívánó világban jó válaszokat adni.
Az 1979-es események óta felnőtt két új generáció. A papi vezetés pechjére olyan új technológia lépett az emberek életébe, mint a mobil telefon és az internet. E kettő rendkívül elősegíti egyrészt a szerveződést, másrészt a tájékozódást. Persze csak bizonyos réteg számára, amely hozzáfér ezekhez az eszközökhöz, kezelni képes és van is rá szellemi igénye. Tudjuk, hogy ez a húsz és harminc körüli fiatalok rétege. A jelenlegi események jellegét nem az u.n. iráni nép, hanem ezeknek a fiataloknak a magatartása határozza meg. Kétségtelen, hogy nem fordultak és nem fordulnak szembe az iszlámmal, de problámájuk van azzal a vallási-politikai vezetéssel, amely mindent a Koránon át és ahhoz igazítva mér, a világ rendjének változásait ehhez kívánja igazítani és értelmezni. És aki csak egy kicsit is ismeri a Koránt, tudja, hogy ez előbb-utóbb iszonyatos ellentmondásokkal jár.
Hogy a mostani, az elnökválasztás eredményeivel, amelyekről senki nem tudja teljes biztonsággal, hogy meghamisították-e, elégedetlenkedő fiatalok az eredmények felülvizsgálatának követelésével a mindennapok nagyobb szabadságát, mozgásterét szeretnék elérni, az eléggé kétségtelennek látszik. Még nem fordultak szembe az Őrök Tanácsával, még az iszlám bűvöletében teszik, amit tesznek. Hogy majd milyen eredménnyel, azt jelen pillanatban senki sem tudja. Ha átmenetileg győz is (esetleg) a papi vezetés, ennek az értelmiségi fiatal rétegnek a tudatában megmarad, hogy felléptek ellenük, hogy semmi sem örök és állandó.
Ha most nem, később valami változni fog. Hegel azt mondta, ahhoz, hogy valami változzék, valaminek meg kell változnia, s ha ez a valami megváltozik, beláthatatlan, hogy milyen újabb ellentmondásokat szül és tör szét, milyen irányba viszi az eseményeket, a további változásokat.
Egyébként azt gondolom, hogy valamiképpen az iráni események részét képezik a jelenlegi gazdasági- és hitelválságnak. Ami mögött viszont jól vagy még kevésbé jól kivehető hatalmas árnyékként ott sötétlik a környezeti változás kényszere és elkerülhetetlen következménye. Rendeződnek majd a világgazdasági viszonyok, de ez az első olyan válság a kapitalizmus történetében, amelynek leküzdése után nem lehet automatikusan visszatérni a korábbi alapgondolathoz, vagyis ahhoz, hogy a gazdaság egyedüli értelme és lehetősége a szüntelenül bővített újratermelés. De ez egy másik történet.
