A Népszabadság mai, június 27-i számának vezércikke elmarasztalja Répás József kiskunlacházi polgármestert. Lényegében a rasszizmus vádjával illeti. Miért? Azért, mert Horák Nóra halála után nem ült magába roskadtan, és nem viselkedett közönyösen, hanem a község érző polgáraival együtt meggyászolta a tragikusan elhunyt Horák Nórát. A beszédében foglaltak nem Horák Nóra megölésére vonatkoztak, a szörnyű tény csupán ösztönző volt, hogy kimondja, ami addig is és azóta is nyomasztja Kiskunlacháza lakosainak többségét, vagyis: "Kiskunlacházán elég volt a roma erőszakból!" Az erőszakos megnyilvánulások persze azóta sem szüntek meg, és nem a nem-romák erőszakoskodnak a romákkal, hanem fordítva. Ez jogos óhaj volt és ma is az a község, valamint annak vezetője részéről. Óhaj volt, a rend, a normális élet óhajtása. De csupán óhaj maradt Répás József részéről, nem tett semmilyen intézkedést a roma lakossággal szemben, viszont lépett annak érdekében, hogy rend és nyugalom legyen abban a községben, amelynek megválasztott vezetője.
Hogy erre az alaphelyzetre mások rátelepedtek? Meg kellett volna tiltania az együttérzést? A jogos felháborodást? A kétségbeesés hangjait és hangulatát?
És minden további nélkül belefért a képve az is (hansúlyozom: más változat mellett az is)hogy roma, vagy romák voltak a tettesek. Répás József, mint minden normális ember, örül, hogy a tettes meglett. Örül, hogy ez a község életét minduntalan felzaklató ügy, úgy látszik legalábbis, megoldódott. Nem hiszem, hogy most például nagy szükség volna egy olyan békemenetre, amelyet éppen Kolompár Orbán szervez. A nem-romák elleni hang és támadás nélkül persze volna haszna egy ilyen felvonulásnak. De azzal szervezni, hogy a polgármester kérjen bocsánatot, mondjon le, és az egész magyar lakosság hajtson térdet a roma lakosság előtt, ostobaság és egy nagyon laposan és ostobán gondolkodó ember megnyilvánulása. Egyébként pedig éppen a rend és nyugalom miatt is örül minden józan ember, hogy nem roma a tettes, illetve bebizonyosodott, hogy minden gyilkosság esetében, amelyet emberek követnek el, roma éppúgy lehet a tettes, mint nem roma. (Se az egyik, se a másik változatra nem sorolok példákat. Nem régen erre vonatkozóan Dyen éppen Kiskunlacházáról nagyon részletes kimutatást küldött).
Répás József most, amikor kiderült, hogy ki követte el a szörnyű tettet, nyilvánvalóvá tette a véleményét. Nem adott kvázi felmentést a tettesnek mert éppen nem roma az illető. És nem kezdett el nyilvánosan örvendezni, hogy milyen jó, hogy a tettes nem roma eredetű.
Nagyon nem volna jó megoldás, ha most a községre és Répás Józsefre ráhúznák a rasszista minősítést.
Akik viszont rasszisták és esetleg bánkódnak, mert jobban szerették volna, ha roma a tettes, azok más értéket és nézetet képviselnek, mint Répás József.
Világosan kell látni, hogy Répás József polgármesterként védte a rábízott községet. Védte annak nyugalmát. A bajban nem bújt el, hanem az egész falut részvétre buzdította, s egyben felhasználta az alkalmat, hogy nyilvábvalóvá tegye, nem helyes, ha egyesek azt gondolják, hogy a magatartásukkal - nem minden roma, hanem egyes romák!!! - naponta próbára tehetik a falú türelmét és kikezdhetik a tűréshatárokat.
Nem hiszem, hogy most a helybéli romáknak mennybe kellene menniük, mert nem közülük valaki követte el a tettet. És azt sem hiszem, hogy a romák vagy más részéről el kellene vagy lehetne ítélni a falú nem-roma lakosait.
Vegyük már észre, hogy a dolgok ennél bonyolultabbak.
És talán, esetleg azt is, hogy Répás József bebizonyította, hogy higgadt, körültekintő vezető, aki mindazért, amit Horák Nóra halála után az ügy felderítésének szorgalmazásáért és a falu közbiztonságának és lelki békéjének megőrzéséért tett, csak elismerés és nem bírálat, elmarasztalás illeti.
