Kolompár Orbánéknak hét hónapjuk volt arra, hogy tisztelegjenek a brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt kamaszlány emléke előtt; hét hónapjuk volt, hogy elítéljék a szörnyűséges tett elkövetőit; hét hónapjuk volt, hogy kifejezzék részvétüket a szülőknek és a nem-roma helyi lakosoknak, akik elsősorban és kizárólagosan gyászolták Horák Nórát. Hét hónapjuk volt Kolompár Orbánéknak arra, hogy kifejtsék véleményüket az ilyen cselekményekről, és minden olyan cselekményről, amely megzavarja a békés, a körülmények szorításában élő lakosság (roma és nem-roma lakosság) életét.
Nem tették. Nem érezték ennek szükségességét. Most viszont halaszthatatlannak ítélik, hogy ezt megtegyék. Hét hónappal a tett után azonnal tüntetni akarnak, mégpedig úgynevezett békemenettel. Hogy eddig miért nem tették, azt sejtjük. Hogy most miért teszik július negyedikén, tudjuk. Kolompár Orbán kifejtette.
Kolompár Orbán és a vele vonulók nem Horák Nóra emléke előtt tisztelegnek, nem az ilyen cselekményeket ítélik majd el. Céljuk egészen más, ezért is lesz olyan rövid a menet: a művelődési háztól Horák Nóra megölésének (pontosabban: feltalálásának) színhelyéig. Ott ugyanis majd beszédek hangzanak el. A béke és békesség nevében olyan beszédek, amelyek gyűlölséget keltenek, ébreszthetnek. A vendég-romákkal együtt és azok nevében Kolompár Orbán minden valószínűség szerint megismétli eddigi nyilatkozatainak lényegét: 1. távozzék a kiskunlacházi polgármester, Répás József; 2. de előtte kérjen bocsánatot a helyi romáktól és az ország összes romájától; 3. a nem-roma lakosság Kiskunlacházán és és országosan kövesse meg a romákat.
Gondolom, ezen a "békemeneten" nemcsak Kolompár Orbán lesz jelen, hanem más cigányvezetők is. Sajnos, ők is csatlakoznak majd Kolompár Orbán elképzeléseihez és gondolatmenetéhez.
Pedig még van, volna idő arra, hogy a menet csak menet legyen, csak fejet hajtó menet, beszédek nélkül. Még megmenthető ez az esemény. Még nem késő úgy lebonyolítani, hogy ne további ellenségeskedést szüljön, hanem a tényleges megbékélés irányába tegyen lépést.
Én már kifejtettem: a rettenetes ügyben még mindig jobbnak tartom - ha ilyen kifejezésnek egyáltalán van értelme és értékelhetősége -, hogy a tettes nem-roma (persze még kérdés, hogy valóban egyedüli tettes-e, és valóban nincsenek az ügynek esetleges mellékszálai, amelyek mindenkinek nagyon-nagyon kellemetlenek lehetnek). De ezzel a ténnyel most nem kellene talán visszaélni, és úgy beállítani a tragédiát és annak jelenlegi körülményeit, hogy lám-lám, ilyesmire csak a nem-romák képesek, ráadásul a nem-romák az ilyen szörnyűséget megpróbálták rákenni a romákra. Mi ebben a blogban ezt soha nem tettük, és meggyőződésem szerint nem tette Répás József polgármester sem. Hogy mindenki gyanús volt (és bizonyos fokig még mindig él a rendőrségi verziót megkérdőjelező gyanakvás az emberekben) - az természetes. Gyanús volt valamennyi szóba jöhető nem-roma, és valamennyi szoba jöhető roma. Nem kellene most triumfálni, miután kiderült (az eddigi adatok és nyomozási eredmények alapján), hogy a tettes egy nem-roma személy.
Csupán emlékezni kellene.
Bár ma már erre se nagyon volna szükség. Szükség lett volna rá hét hónappal ezelőtt, világossá téve Kolompár Orbánék részéről, hogy ők maguk is gyászolják a nem-roma kamaszlányt, és függetlenül attól, hogy roma vagy nem-roma a tettes, mélyen és szívből elítélik és megvetik. De akkor nem tették. Akkor nem vonultak. Akkor nem álltak ki a tett és a tettes elítélése mellett. Most sem ezt fogják valójában tenni, hanem a nem-roma lakosság elítélésével tovább szítják az oktalan és céltalan gyűlölséget.
Még meg lehet állítani. Még méltóvá lehet tenni a felvonulást (ha mindenképpen ragaszkodnak a lebonyolításához). Tüntetés, gyülölet-szítása helyett valóban tisztelgéssé, beszédek nélküli tényleges békemenetté.
A jelen és a jövő érdekében, mint egyik állampolgára e hazának, kérem Kolompár Orbánékat: TEGYÉK MEG!
