Nem azért félek, mert rossz fát teszek a tűzre, hanem azért, mert időnként körbetekintek, és időnként a látottakon elgondolkodom.

Látom például, hogy az önmagát szocialistának nevező párt egyáltalán nem érdeklődik a lakosság nehezebb sorsú (például lakástörlesztési kötelezettséggel "megáldott", távfűtéses lakásban élő, nyugdíjas, munkanélkülivé lett stb. stb.) nagyobbik fele iránt. Tudom, miután annyi panasz érkezett a bankok ellen, majd most valamit próbálnak a bankok torkán is lenyomni, ha ugyan sikerül, s tudom, hogy miután a lakosság egyes része megpróbált kibújni az extraprofitra hajtó távfűtés-üzemeltetők markából, annyi, de annyi év után a kormányzat majd lemond a távfűtéshez használt gáz áfájának egy részéről, miközben meghagyja az extraprofitot az üzemeeltetők zsebében stb.stb.

És látom, hogy a multinacionalista és a hazai nagytőkéseket szolgáló kormányzatot nem érdekli a lakosság, tulajdonképpen az a párt sem, amelynek hallgatólagos jóváhagyásával kormányoz, csak egy dolog érdekli: azok érdeke, akiket képvisel, és természetesen a saját érdekei.

A magukat szocialistáknak nevezők pártja olyan kormányt hozott létre, amely kormány nagy buzgalommal járult hozzá a szélsőségek megszületéséhez és megerősödéséhez. Jó ürügy volt ez a rendőrállam megteremtésére. A rendőrállam csak kordonokban, csak erődemostrációban, csak erőszakban, csak bírósági ítéletekben, csak börtönben, csak megfélemlítésben tud gondolkodni. Arra nincs rendőr, hogy intézkedjen, ha valami hétköznapi probléma adódik, de arra van rendőr, hogy elrémisztő ruházatban letámadják, elverjék, letartóztassák, megalázzák azokat, akik másként gondolkodnak, mint ahogyan azt a rendőrállam kormánya helyesnek tartja, és persze a képmutató, önmagát hazugul szocialistának nevező párt-alakulatocska.

Kár, hogy Magyarországon nincs semmiféle baloldal. Igaz, Thürmer baloldalinak mondja magát, de nem az, csupán egy avitt zárvány. Ha volna baloldal, amely felvonulna, szervezkedne és tiltakozva felvonulna, például egy új rendszerváltás jelszavával vagy igényével, akkor láthatná az egész társadalom, hogy kártékonynak van itt mindendenki minősítve, aki nem hajlik a szép szóra és nem hajlandó befogott pofával, szolíd kispolgárként mindent tűrve és elviselve élni, hallgatni, sunyítani "magával kötve, mint a kéve". Akkor látná a lakosság, hogy nemcsak a jobboldali megmozdulásokat tapossa el keményen a rendőrállam rendőrsége, hanem ugyanígy taposná el a baloldali megmozdulásokat is (lásd a vöröscsillag viselése miatt kirótt ítéletet, még azok után is, hogy az európai bíróság homlokegyenest másfajta döntést hozott). Vagyis bűnös itt mindenki, aki nem a rendőrminiszter és nem a nagytőkés Bajnai, és a nagytőkésekkel teli, magát szocialistának mondó, s egyre kisebb megélhetési párt nagytőkés tagja.

Baj van itt mindenkivel, aki szegény, aki nyomorult, akinek a csalásban, a hazudozásban, a bűnözésben jó példával előljáró gazdasági és politikai elit példát nyújt, s aki ezt a példát pitiáner módon követni is próbálja. A hazaárulásban persze hétköznapi ember nem tudja másolni a hazaáruló politikai elitet, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy ez az ország, ez a nemzet minél megalázoittabbnak, minél eltaposottabbnak, minél inkább a világ szégyenének érezze magát.

És ha már a rendőrállamnál tartunk. A rendőrállamra jellemző, hogy a rendőri vezetése értelemszerűen a hatalmasok kiszolgálója, vagyis a törvények felett állónak érzi magát, illetve úgy látja, hogy például a cél szentesíti az eszközt. Maradjunk egy minapi példánál. Sokszor leírtam, nem szimpatizálok sem a Jobbikkal, sem a gárdával, de ettől még nagyon sokan vannak, akik szimpatizálnak vele, és egyre többen lesznek, mert úgy érzik, ez az egyetlen legális lehetőség arra, hogy szembe szálljanak a rendőrállami módszerekkel és magatartással. Igen csodálkozom azon, hogy a rendőrség példának okáért egy kormányrendelet alapján - egy rendőrállami kormány rendelete alapján, amely a rendőrállam érdekeit szolgálja - áthágja az alkotmány alapvető megfogalmazásait. Az újonnan megalakult gárda új tagjai felesküdtek, sőt csendőrséget is alakítottak. Amit művelnek, gyermeki játszadozás volna, ha a rendőrállam kormánya nem értékelné úgy a Jobbik magatartását és persze annak kvázi harci egységét, a gárdát, hogy veszélyezteti távlati politikai érdekeit. Hogy veszélyezteti, azt mindannyian tudjuk. Hogy ideológiájával bizonyos tekintetben az ország nyugalmát és európai befogadottságát is, azt is tudjuk. Erre a rendőrség egy magánterületen folyó, mások életét (jelen pillanatban, az esemény idején) semmilyen módon nem befolyásoló megmozdulását, semmibe véve az egyébként annyira hangoztatott magántulajdon szentségét és háborítathatatlanságát, benyomul a területre és igazoltat, megtilt, parancsol, rendezkedik, stb. stb. Nem lévén tisztában azzal, hogy a rendőrállam kormányának rendelete a rövidlátás mintapéldája, mert lényegében azok érdekét szolgálja, akik ellen ilyen módszerekkel fellép. Vona Gábor nem véletlenül hangoztatta, hogy kifejezetten örül annak, amit vele szemben a rendőrállam rendőrsége művel. A Jobbik számára az jönne a legjobban, ha Vonát lecsuknák a választásokig. Ez olyan szavazat pluszt hozna számukra, hogy a rendőrállam kormánya örökre a francba mehetne (ez egyébként enélkül is meg fog történni, különösen egy sikeres, újabb kemény megszorításokat tartalmazó jövőévi költségvetés elfogadását követően). Régóta tudjuk, hogy minden rendőrállami kormány rövidlátó, csak a pillanatnyi érdekek szerint dönt és cselekszik, mert nem érdekli a lakosság érdeke, a lakosság hosszútávú léte, nyugalma, jövője. A rendőri vezetést meg még annyira sem. Így aztán a rendőrállami kormány és annak rendőri vezetése összefogva, miközben a háttérben tapsikol a magát szocialistának nevező törpepárt, alaposan elvágja a lakosság alatt az ágat. Mivel baloldal nincs, így csak a jobboldal jobb oldalán álló erő lép fel. A Fidesz mindezt páholyból nézi. Minél hülyébb a rendőrállami kormány és annak rendőrsége, annál több szavazatot kap majd rövidesen a lakosságtól, és ezt a rendőri vezetést annál messzebbre küldheti el. A poilitikai elit gazdasági része persze majd megtalálja a számítását, mert nekik minden politika jó, ugyanis minden politika alapvetően az ő érdekeiket szolgálja.

De említek egy másik friss példát. A rendőrségi vezetés azt állítja, hogy elfogta a cigány-gyilkosságok elkövetőit. Ha ők mondják, biztosan úgy van, hiszen azt is mondják, hogy több teherautónyi bizonyítékot foglaltak le, és persze egy aktatáska rekeszében elférő térképet, amelyen a gyilkosok önmaguk számára, hogy véletlenül el ne felejtsék, bejelölték annak a nógárdi kis falunak a szélső házát, ahol a következő gyilkosságot kívánták elkövetni. Az emberben óhatatlanul felmerül: nemcsak elvetemült gyilkosok az illető egyedek, hanem kolosszális hatökrök is, térképen jó vastagok bekarikázzák eljövendő bűntettüknek azt a színhelyét, amelyet csak ők tudnak, amely a tett előtt csak rájuk tartozik, s minden bizonnyal azért tették ezt, hogy véletlenül ki ne menjen a fejükből, hova is látogatnak el legközelebb aljas célokkal. Mindegy, ez a rendőrség és az ő ügyük. Mi hétköznapi, semmihez sem értő és a rendőrség folytonos erőfitogtatását tátott szájjal bámuló polgárok jobb, ha meghúzzuk magunkat. De az azért némiképpen ránk is tartozik, hogy a rendőrség állítólag 4.8 millió telefonhívást, 1.8 millió autópálya felvételt, nyolcszáz óra videofelvételt nézett át. Vagyis "aktába írják, miről álmodoztam", aktába írják, sőt felveszik, rögzítik, és dehogyis törlik le, semmisítik meg, mert ha a cél úgy kívánja, a személyiségi jogok annyit érnek, amennyire érdemesítik őket azok, akiknek ez a módjukban áll.

De mindez nem elég. Rendőrök és kommandósok, ártatlan szórakozókra szívbajt hozva, becsörtettek két szórakozóhelyre, a padlóra parancsolták az ott lévőket és intézkedtek. Miért ez a látványos megoldás? Egész biztosan nem a tetteseknek szól az ilyen, hanem a társadalomnak. Ha a rendőrállam rendőri vezetőinek utasítására az állig felfegyverkezett kommmandósok így bárhova betörhetnek, egyben azt a képzetet keltik, hogy holnap bárhol, bárkit ugyanígy letartóztathatnak ( mínusz a mindenek fölött áló köztársasági elnök). Vagyis jó lesz mihez tartani magunkat, hiszen látjuk, a törvény csupán értelmezés kérdése. És ezeknek a tetteseknek a bíróságra szállítása ugyanilyen hatalmas felhajtással történt. Látványosan, a lehető leglátványosabban, üzenve a társadalomnak: jó lesz vigyázni, jó lesz félni, jó lesz meghúznia magát, mert a rendőrállam rendőrségének gépfegyveres kommandósok állnak a rendelkezésére, és bármit tesznek, ahhoz nekik a jogtudós államelnök gratulál. Mert a jogtudós államelnök még nem tudja, hogy a bíróság is ugyanúgy látja-e majd a dolgokat, mint a rendőrség, de már készpénznek veszi, amit neki a rendőri vezetők és persze a multinacionalista érdekeket kiszolgáló kormányfő tálal. Mert ugye egy dolog, hogy az államfő tudomásul vesz bizonyos előfeltételezést, gyanúsítást, és megint más dolog, hogy jogtudósként gratulál valamihez, amiről ő egészen biztosan nem tudhatja, hogy valóban minden úgy van és lesz, ahogyan a rendőrségi vezetők állítják. (Mellesleg: volt itt már más sorozatgyilkos is, és amikor azt elfogták, akkor nem gratulált az államelnök - igaz, akkor csak nem-romákat gyilkoltak. Amikor Kaiser Edét elfogták, mint a móri mészárost, nem gratulált az államelnök. Vajon miért? Pedig a rendőrség akkor is állította, hogy a tetteseket fogták el. Pechjére nem. De akárhogyan van is, egy jogtudós államelnök prejudikálhat, a joghoz nem konyító egyszerű polgár viszont nem? És a rendőrség is csak gyanúsíthat, azt nem mondhatja ki, még ha rendőrállam rendőrsége is, hogy amít állít, az szentírás. Mindegy. Úgy tűnik ez sem a mi dolgunk. Majd rögtön azzá válna, ha megpróbálnánk a jelenlegi hazug, képmutató, a dolgozó emberek millióit kizsigerelő államrend, kormányzat és azt csontig kiszolgáló rendőrsége ellen lázadozni, tüntetni, véleményt mondani, mint például 56-ban, amikor délután még tüntettünk, kora este már a Sztálin szobrot döntöttük le, éjjel pedig már fegyverrel támadtuk a rádiót, a különböző közintézményeket.)

Vagyis nem problémamentes ebben az országban az életünk. Soha nem is volt az. Olykor annyit megengedtek, hogy a lázítás szándéka nélkül jártassuk a szánkat. Szeretném kijelenteni, hogy bennem nincs meg a lázítás szándéka, és kis írásomban nem is fedezhető fel. És különben is, aki felett elment az idő és már akkor telirottyantja a gatyáját, ha meglát egy utcasarki rendőrt, jobb ha kussol és örül annak, hogy még a világon van.

És akkor most Hamlettel szólva: És a többi néma csönd...