"A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik". Ezt mondja Kertész Imre, ami azért, ha alaposan belegondolunk, érdekes és elgondolkodtató kijelentés. Vagy ugye az emberi faj, amelynek vannak úgynevezett fajtái, mondjuk mi a japánokat a magunk szempontjából másfajta népnek mondhatjuk, miként ők is minket. De ezt semmiképpen, hogy ők egy másik fajhoz tartoznak. Ha Kertész saját magát nem sorolja a fajhoz, egész pontosan az emberi fajhoz, akkor tökéletesen érthető, hogy rá a nemzeti hovatartozás sem jellemző. Ha pedig ez valóban így van, akkor miért emlegeti minduntalan az antiszemitizmust? Miért? És miért lát, bármiáron, ott is fasizmust, totális fasizmust, ahol nincs, de vannak bizonyos jobboldali megnyilvánulások, amelyek az általa dicsőített mai Németországban is vannak. És azért mellesleg arra is felhívnám Kertész Imre figyelmét, hogy a koncentrációs táborokat a németek hozták létre, köztük a buchenwaldit is a német nép hathatós támogatásával és a Führerhez való kritikátlan imádattal és ragaszkodással.

Az egyetemes és a magyar kultúra értékei miatt nem hagy nyugodni Kertész Imre nyilatkozata, illetve az a hihetetlen gyűlölet, amit a hazája iránt érez, amit az iránt a nemzet iránt érez, amelynek nyelvén ír és kifejezi magát. Akár tetszik Kertésznek, akár nem: Magyarországon született, magyar állampolgár, és ez a szülőhazája. Akkor is ez, ha ezerszer megagadja és elveti, megtapossa. Akkor is ez, ha bizonyos jobboldali csoportokat azonosít az egész nemzettel. Megalázottnak érzem magam a nyilatkozat hangneme által. És rettegek, hogy egy Nobel díjas író képtelen felmérni, hogy a jobboldal első sorában menetel az ilyen nyilatkozattal, mert tápot ad egyesek antiszemitizmusának. Kertész mióta megkapta a Nobel díjat, hihetetlenül sokat ártott önhittségével, elfogultságával, sajátos általánosító teoriáival a magyar nemzetnek, Magyarországnak, a magyar irodalomnak, a magyar humanista szellemiségnek. Kertész Imre a jobboldal legmegbízhatóbb fegyvertársa lett magyarellenességével, a hazája iránti utálatával és gyűlöletével. Legalább próbálna kissé differenciáltabban fogalmazni. Amiket mond a nyilatkozatban, az olyan kétségbeejtő, hogy szinte nem is találok rá szavakat. József Attila éppen eleget szenvedett gyermekkorától kezdve a hazájában, és mégis, mindennek ellenére azt írta: "Édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad..." És a haza fogalmát nagybetűvel írta. Ha Kertész nem említei József Attilát, akkor őt is az ellenséges, antiszemita senkikhez, a gyűlölendők közé sorolja... És persze Illyést, Nagy Lászlót, és állítólag becsült kortársát Esterházyt, akinek államilag engedélyezetten jelentek meg a könyvei, miként Konrád Györgynek, Petri Györgynek, Orbán Ottónak és sok mindenki másnak. Megengedhet magának egy Nobel díjas író ilyen sötét, gyülölködő, a kétségbevonhatatlan szellemi értékekkel szembeforduló nyilatkozatot. Nem! Egészen biztosan nem. Ha mégis megteszi, csak elvakult gyűlöletből, és tudjuk, a gyűlölet gyűlöletet szít... és hova vezet a kölcsönös gyűlölködés? Kertész Imre úr, hova vezet? Ön azokat is gyűlöli, akik itthon élnek íróként, nem Németországban, mert ők is Magyarországnak, a magyar nemzetnek, a magyar hazának a részei. Ez a föld adta őket a létezésnek és ez a föld fogadja majd be őket. Hogy engedhet meg magának egy ilyen nyilatkozatot egy Nobel díjjal jutalmazott író? A szellem embere? Megdöbbent, kétségbeesett, mérhetetlenül szomorú vagyok.

Kertész úr, Kardos G. György Avraham Bogatir hét napja című zseniális regénye is állami engedéllyel jelent meg, vagy húsz kiadásban. Attól is kifordult a gyomra? És a Történet végétől is, amely szintén remek és egyedülálló regény? És a zseniális, a hazáját szerető és magyar-zsidóságát soha meg nem tagadó Kardos G. Györgytől is? És a hazai, a magyarországi zsidóktól is? Önnek mindenkitől felfordul a gyomra, aki nem Ön? Vagy aki véletlenül nem Novel díjas? Ön, aki olyan nagy szellemnak tartja magát, nem vette, nem veszi észre, hogy milyen hihetetlenül ellenszenves, mert korlátolt nyilatkozatot adott?

Ritkán szoktam kommentet fűzni egy bejegyzéshez, de most nem tudom megállni. Ma reggel olvastam a hírekben, és nagyon felháborított. A könyvén átrágtam magam, mert úgy gondoltam, ha egy magyar író elnyerte, hogy Nobel-díjjal jutalmazzák, megérdemli. Nekem egyáltalán nem tetszett, és őszintén sajnálom az összes fiatalt, akikre ezt a magyar oktatás kötelező olvasmány formájában ráerőlteti. Koromnál fogva a "gulyáskommunizmusban" váltam olvasóvá, nagyon jó könyvtáros segítségével, aki igenis tudott nekem mutatni értékeket abból az időből is. Asperján György, ahogy a nevet megláttam, eszembe jutott a Rohanj velem.

Kedves György,
én is olvastam Kertész úr megnyilvánulását. Hát nekem is forog a gyomrom, de nem az itt tomboló fasizmus, valamint hazugság, dolgok elfojtása okán, hanem a személyét illetően.
Érdekes a megvetését olvasni a dolgok elfojtása és a hazugságok miatt, miközben ő maga ennek élő példája: megtagadja, meghazudtolja magyarságát, és inkább él népe egykori gyilkosai között.
Csak gratulálni tudok neki, éljen továbbra is Berlinben, hiszen aki képes leköpni saját hazáját annak nem jelent gondot az sem hogy zsidóként egy volt fasiszta államban éljen- akik keze munkáját dicséri a holokausztok létrehozása is.
Nem gyökértelen ő, egyszerűen csak áruló aki inkább egykori ellensége keblére borul, aki meg lelkiismeret furdalástól vezérelve fényesre nyalja a seggét. Ezt így, ilyen formában hazájától sosem kaphatta volna meg, pedig ahogy szavaiból is kivehetjük, felsőbbrendűbb, külön bánásmódot érdemlő "lény" (akarom mondani torzszülött).
Hát igen élő példája, hogy a kényelem, a jólét és a múltban elszenvedett sérelmeket milyen szépen lehet orvosolni és ez esetben úgy tűnik, az is mindegy ki teszi.
Jobb is, hogy nem vallja magát magyarnak az ilyen hulladék.

Tisztelt bloggolók!

Nagyon idevág egy éppen a napokban velem történt "eset", egy másik internetes fórumon vitatkoztam (bár nem tudom érdemes e tényeken vitatkozni...) a palesztinok a közös városrészeikben mindenütt jelen lévő izraeli katonák általi fegyveres ellenőrzéséről, és annak jogosságáról. Kissé beteges passzióm szabad demokratákkal gondolat-cserélni, azon indokkal, hogy érdekel a véleményük, az esetleges érveik az igazuk mellett. A gond a már szinte nyíltan vállalt kettős mércénél jelentkezik. 15 évvel ezelőtt egy családtagom járt Izraelben és sok benyomását megosztotta velem, nagyon széleskörűen.
Az említett fórumon egy 2006-os úti beszámolót ajánlottam a vitafelek figyelmébe, ahol számos utalás található a palesztinok fegyveres ellenőrzésére a közterületeken -> www.mozgovilag.hu/2006/08/10hegyi.htm

Heves tiltakozás fogadta, és a következő jelzőkkel illették: "...százával-ezrével írtak már hasonló szubjektív útirajzokat. Nincs bennük se tudás, se tapasztalat, sőt még helyismeret sem, csupán benyomások!"

Találják ki, mivel ellensúlyozták...
Kertész Imre egy 2002-es írásával, jeruzsálemi úti beszámolójával, a következő kísérőszavakkal: "...ugyanabban a témában nagyon-nagyon korrektnek találok...A briliáns cikk külön érdekessége a baloldali izraeli értelmiségre való hivatkozás, közülük David Grossmannra" -> www.es.hu/index.php?view=doc;1692

És még én vagyok szubjektív, amikor ebben az írásban szemernyi információ és objektív tényszerűség, aligha lelhető fel. Teljességgel személyes, szubjektív benyomások. Na persze azok, akik erkölcsileg és személyiségileg nagyra becsülik az írót, azoknak bizonyosan mértékadó írás.

És a sluszpoén, maga Kertész vallja: "Lehetetlenség tétlenül tűrni a terrort, és lehetetlenség terror nélkül szembeszállni a terrorral."

Annyit még kiegészítőként, hogy a vitában összehasonlítottam a Magyar Gárdát, mint az elsősorban a "cigányterror elleni rendfenntartásra" alakult félkatonai szervezetet, a szintén rendfenntartással "foglalkozó" izraeli IDF-el, a különbség csupán az, hogy őt állig felfegyverzett katonák és a "palesztin terroristák" miatt járőröznek.

Egy Izraelben élő fórumozó viszont bevallja: "...azert azt ismerjuk el, hogy a kiemelt, vedendo helyeken valoban ott jaroroznek a katonak. Siratofal, egyeb szent helyek es turista latvanyossagok. de ez kizarolag az allampolgarok es turistak vedelemere van es nem tamadasra
egyeb helyeken pedig rendfentartasert vannak jelen. ami szinten nagyon helyes cselekedet."

A legvégére: engem pedig emiatt kitiltottak a topikból az érintett moderátorok, a következő rágalmakra alapozva: "személyeskedik, provokál"

Egy alkalommal sem tettem. Kettős mérce - NO COMMENT - azt hiszem... :(

Ha így van, és miért lenne másként, annak nagyon örülök:

Kertész Imre hazája Magyarország
Index
2009. november 9., hétfő 18:49 | Frissítve: 30 perce
"A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásnak veszik" – mondta Kertész Imre a Duna Tv Híradójának. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak, tette hozzá.
Kertész Imre Nobel-díjas író szerint meghamisították, amit Magyarországhoz fűződő viszonyáról mondott a Die Welt című lapnak – jelentette ki az író a Duna Televízió Híradójának adott interjújában. A 80. születésnapját ma ünneplő Kertész interjút adott az őt így köszöntő Die Welt napilapnak, amit szerinte sokan félremagyaráztak. Az írás szerint Kertész Imre megtagadta Magyarországot és gyökértelennek nevezte magát. Az író a Híradónak határozottan cáfolta ezt, ő csak építő kritikát fogalmazott meg, mondta.
"Az egyik internetes portálon teljesen meghamisították a Die Welt című lapnak adott interjúm szövegét – jelentette ki az író a Duna Televízió Híradójának. - Természetesen voltak kritikus mondataim, de azok általában nem sértik sem a nemzetet, sem a népet, sem az embereket. Ezeket építő szándékkal mondtam, akármennyire is haragszanak rám egyesek. De az, hogy egy cikket meghamisítanak és az ellenkezőjére fordítják, az felháborító. Ma reggel a Die Welttől fel is hívott a cikk szerzője, és tudatta, mélységesen felháborítja a dolog. Ennek az interneten is hangot adott" – mondta Kertész Imre.
A Nobel-díjas író a "rágalomhadjárat" miatt további lépéseket is tervez. "Szeretném, ha a közönség, a magyarok, akik olvasnak engem, megtudnák az igazságot. Voltak már ilyen rágalomhadjáratok ellenem. Évekig tartott egy bizonyos koffe-ügy, amiről kiderült, hogy agyrém. Kitalálta valaki és rám húzták azért, hogy rossz színben tüntessenek fel.
A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásoknak veszik, ami nem igaz. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak, mégpedig olyan módon, hogy az igazságot közlik és nem hazudoznak rólam" – fogalmazott.
Kiemelte: nem is kérdés, hogy a hazájának tekinti-e Magyarországot, hiszen ott született, magyar állampolgár és magyarul ír.
Kertész Imre nyilatkozatát az MTI fordítása alapján közölte a sajtó jelentős része, így az Index.hu is.
MÉG AKKOR IS ÖRÜLÖK KERTÉSZ IMRE HELYESBÍTÉSÉNEK, HA AZT GONDOLOM, HOGY ENNYIRE FÉLREFORDÍTANI ELÉG KÖRÜLMÉNYES DOLOG VOLNA. ÉS AKKOR IS ÖRÜLÖK, HA VALÓBAN AZT MONDTA KERTÉSZ, AMIT AZ INDEX HU LEHOZOTT, DE KERTÉSZ BELÁTTA, HOGY NEM VOLT HELYES A SZÜLŐHAZÁJÁTÓL ELHATÁROLNIA MAGÁT. VAGYIS: KERTÉSZ HELYESBÍTÉSE FELTÉTLENÜL POZITÍV FORDULAT. A HAZÁNAK SZÜKSÉGE VAN KERTÉSZ IMRÉRE, HIGGYÜK EL, HOGY KERTÉSZ IMRÉNEK IS ARRA A HAZÁRA, AMELYNEK NYELVÉT BESZÉLI, AMELYEN GONDOLKODIK ÉS ÍR, AMELY A RETTENETES CSELEKMÉNYEK MELLETT SOK FONTOS ÉS POZITÍV DOLGOT IS TETT ÉRTE. LEHET, HOGY NEM TÖBBET, MINT MÁS ÁLLAMPOLGÁRÁÉRT, DE HA VALAKINEK, NEKI TUDNIA KELL, HOGY EGYÜTT FÁJUNK ÉS EGYÜTT ÖRÜLÜNK - ÖNMAGUNK ÉRDEKÉBEN!!! A MAGAM RÉSZÉRŐL KÖSZÖNÖM A HELYBÍTÉSRT.

Sajnos ez a nyilatkozat már csak amolyan szerecsenmosdatás :(

"- Természetesen voltak kritikus mondataim, de azok általában nem sértik sem a nemzetet, sem a népet, sem az embereket. Ezeket építő szándékkal mondtam, akármennyire is haragszanak rám egyesek. De az, hogy egy cikket meghamisítanak és az ellenkezőjére fordítják, az felháborító. " - nem is értem miről beszél :(
A Népszabadságban ma leközölték a teljes (javított) interjút :

nol.hu/belfold/ebbol_lett_a_botrany__a_teljes_kertesz-interju_magyarul_

én nem találtam benne lényeges különbséget. Különösen annak fényében, hogy olvastam már Kertésztől hasonló véleményt.

" ..Ahogy növekszik az iránta táplált közönyöm. Ahogy lassan megpróbálok elszakadni tőle. A nyelv – igen, az egyetlen, ami köt. Milyen különös. Ez az idegen nyelv, az anyanyelvem. Anyanyelvem, amelyen megértem gyilkosaimat. "

"Az apakomplexusban szenvedő, szadomazochisztikus perverzióba süppedt kelet-európai kisnemzeti lélek, úgy tűnik, nem tud meglenni a nagy elnyomó nélkül, akire történelmi balszerencséjét háríthatja, és a kisebbségi bűnbak nélkül, akin a mindennapi kudarc során felhalmozódott gyűlölet- és ressentiment-fölöslegét kiélheti. Antiszemitizmus nélkül ugyan miféle identitása is lenne annak, aki szakadatlanul a maga specifikusan magyar identitásával van elfoglalva? Ugyan, mi a magyar specifikum? Így kiélezve, többnyire csak negatív állításokban verifikálódik, melyek közt a legegyszerűbb – ha nem köntörfalaznak – így hangzik: magyar az, ami nem zsidó. "

Nekem semmit sem jelent ez a helyesbítés. Nem hiszek neki, nem ez az első eset hogy ilyenbe keveredik. Ugyan mért mindig vele történne ilyen? Tisztában van ő azzal hogy íróként egy nulla és a díjat származására és az elszenvedett sérelmekre tekintettel kapta. Ebből ered provokatív viselkedése szülőföldje irányába, szememben ez az ember nem más a "helyesbítő nyilatkozata" után sem,mint egy ócska áruló.

Tisztelt Bloggolók! Elképedtem, hogy tegnap milyen sokan látogattak az oldalamra, oldalunkra. Ennek azért örülök, mert ez a téma láthatóan sokakat érdekel és érint, hiszen tudjuk, hogy nem akarmiről van szó. És ha minket eltaszít valaki magától, talán nekünk mégsem kell hasonló módon eljárnunk, mert legalább mi rendelkezzünk erkölcsi tartással és józan tisztánlátással. Köszönöm a véleményeket, és köszönöm, hogy senki nem írt be semmilyen, antiszemitizmussal gyanúsítható bejegyzést. Ez is mutatja, hogy több itt a felelősség önmaguk és a nemezet, az ország iránt az emberekben, mint azt Nobel-díjas írónk feltételezi.

Kertész Imre újabb interjút adott a Die Weltnek, s ebből kiederül, hogy bizony csak és kizárólag mi vagyunk a hülyék.
Részlet az Indexben ismertetett interjúból:

A Die Welt munkatársa azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek” nevezhető. „Ez a hagyomány egyáltalán nem létezik Magyarországon?” – kérdezte Krause.

Kertész szerint „nemcsak hogy nem létezik, Magyarországon nem is tudják, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal„.

„Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani.”

Én olvastam Thomas Mann összes jelentős művét. A Kertész Imre-féle u.n. iróniát, amit akár másnak is nevezhetnénk, nem találtam benne, viszont sok mást, aminek alapján azt mondhatni: Thomas Mann valóban és minden tekintetben egy Bobel díjas író: műveiben és szellemiségében egyaránt.

Thomas Mann- ból érettségiztem.. Meglepve tapasztaltam a fenti sorokat, ugyanis az ilyen jellegű iróniának nyomát sem találtam..

Kertész nevében bocsánatot kérek Asperján úrtól, hogy nem mindenkiben buzognak fel az akasztófa árnyékában a mégis magyarnak számkivetve, stb sorok, hagyjuk már meg a másik jogát a szellemi szuverenitásra. Lehet minősiteni Kertész kritikáját (ami sajnos megalapozott), de szerencsésebb lenne azon elmélkedni, hogy a mellőzöttség, meg nem értés, kirekesztettség évtizedei után miért és hogyan jutott el ezekhez a gondolatokhoz. Ha jól emlékszem már a Nobel dij átadása idején elkezdődött a sárdobálás, az imrekertészkedés, irói oeuvre-jének relativizálása. A Sorstalanság irodalmi megitélését hagyjuk az UTÓKORRA, emlékezzünk Asperján úr Fogadj szivedbe cimű könyvére, amiben Flóra a divatos és hires Illyés Gyulát kérdezte, hogy József Attila valóban jó költő volt-e. Illyés pökhendien kinyilatkozta, hogy bár voltak jó versei de 20 év múlva senki sem fog rá emlékezni. És kettőjük közül kit tartunk ma igazán nagy költőnek?

Kedves Rick70 - bevallom, kicsit rosszul esett az irónikus hang, a bocsánatkérés Kertész nevében. Én megértem Kertész Imrét, és mégis és ugyanakkor egy valamit nem tehet meg: nem hibáztathatja az egész magyarságot azért, ami a zsidósággal történt (négyrészes rádiműsort készítettem anno Szenes Sándorral, megvan Lévai minden könyve ebben a tárgyban, megvan Braham A magyar holocaust című nagy műve két kötetben, olvastam ezeket a műveket, dolgoztam belőlük... és megírtam a Jézus és Júdás aktáját, amelyet Izraelnek ajánlottam - igaz az izraeli nagykövetség mereven elutasította, amit meg is értek), és hozzáteszem: "Bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép..." Mégis azt a hazát megtagadni, azt a szülőhazát, amelynek nyelvén ír az író, az nagyon-nagyon nem illő.
Hogy Kertész mekkora író, az valóban nem a jelenkor döntése, majd az utókor megméri. Én egyébként nem Kertészt akartam bántani - miért is bántanám? - , csupán egy megnyilvánulásáról írtam, amely, szerintem, nem méltó hozzá és ahhoz a díjhoz, amelynek a magyar irodalom világában egyedüli nyertese és felelőse.
Köszönöm a hozzászólát. Üdvözli A.Gy.

Tisztelt Asperján úr! Magunk között szólva az Ön irói munkássága közelebb áll szivemhez mint Kertészé, mégsem találok Kertész megnyilvánulásaiban kollektiv bűnösségre vagy haza megtagadására utaló jelet.
Épp ellenkezőleg, magyarságtudatának szép példája, hogy felvállalja negativ véleményét, kitéve magát a mocskolódásnak ahelyett, hogy annyi más külhonban sikereket elért művészhez hasonlóan érdektelenséget mutatna a szülőföld iránt.
Vajon Márainak milyen naplóbejegyzései lennének 2006-9-ről?

Kedves Rick 70 - Márainak a harmincas években milyen naplóbejegyzései voltak? A harmincas években, amikor ő nagyon jól kereső és elismert író volt, körülötte pedig egy ország nyomorgott, mint például napjainkban Esterházy körül. És Esterházynak milyen mondandója van, mint nagyon elismert, ünnepelt, jól megfizetett és díjakkal elhalmozott írónak napjaink emberi valóságáról, a megviselt lélekről? (Érvként nehéz volna említeni élete főművét, vagy az apukája jelentéseit tartalmazó könyvet, amelyben bizony a mi Péterünk nem lép túl a családi világon). Márpedig egy írónak talán nemcsak szórakoztatónak kell lennie, hanem... de ezt nem folytatom, mert lehet, hogy Ön is azt mondja,ez maradi álláspont és helytelen szemlélet. Lehet. Az ember olykor elbizonytalanodik. Maradjunk hát a holtaknál. Márainak akkor ébredt fel a lelkiismerete, amikor már közeledtek az oroszok és stb. Az ellen, hogy elvitték a magyar katonákat a Don-kanyarba, a távoli Oroszországba, a zsidókat Auschwitzba, nem nagyon fájt a szíve, elég jól érezte magát a polgári miliőben. Tudjuk, hogy napra öt évvel volt idősebb József Attilánál, volt hébe-hóba személyes kapcsolatuk, de írótársával szigorúan magázódott, míg a tőle 150 méterre lakó csodálatos, J.A-t és élettársát, Szántó Juditot sokszor vendégül látó Kosztolányi Dezső, bár 25 évvel volt idősebb, mint A. - mégis tegeződtek, mert elismerték egymásban a szellemi egyenrangút. Ezzel nem csökkenteni akarom Márai értékét, csak jelezni kívánok valamit az ő magatartásából... Egyébként pedig igaza van, nem vitatkozom Önnel, csupán továbbírom az Ön igazságát. És a magam szellemi keserveit, amelyekről persze legjobb, ha hallgatok.