Az újságok nem egészen pontosan fogalmazva tudósítottak a klímacsúcs-kudarcról. Szó sincs arról, hogy az ember (értsd ezen kivételesen a multinacionális tőke bornírtságát) elpusztítja a Földet, bolygónkat. Ehhez az ember még eléggé kicsi teremtmény. Szeretnék mindenkit megnyugatatni, hogy erről szó sincs. Az ember a maga sajátos magatartásával (és létezésével) csak a Föld jelenlegi kellemes és számunkra kedvező klímáját pusztítja el. A folyamat már most visszafordíthatatlannak látszik. A következményeit a bolygó olyan nagyon nem veszi észre és nem veszi tudomásul. Sőt, távlatosan pozitív hatással lesz rá. Átmenetileg - néhány millió évre - kipusztul a teljes élővilág: a felesleges ember, az állatok és a növények. Aztán majd az evolúció előlről kezdi. Bőven van rá ideje. A Föld kb. 4.5 milliárd éves. És még mintegy 3-4 milliárd éve van hátra. Semmit nem kell elkapkodnia. Vesztes ő nem lehet, csak és kizárólag az ember.
Hogy majd egyszer elszálltunk volna a művelhető csillagokba?
Tudjuk, hogy soha. Talán elég ha leírom a 20. századi fizika és az emberiség történetének egyik legegyszerűbb és legtöbbet mondó egyenletét: E=mc2 (a kettes a c vállán ül, de azt nem tudom, hogyan kell a számítógépen elővarázsolni). A legközelebbi galaxis csak hétmillió fényévre van tőlünk. De talán a mi galaxisunkban is van sok-sok lakott bolygó a kétszázmilliárd csillag körül. Tudjuk, hogy mindössze 250 millió év alatt fordul egyet a saját középpontja körül a galaxisunk, a naprendszerrel együtt. Szóval néha az átlagéletkorunkat, és hihetetlen tudományos eredményinket ezekhez a tényekhez és számokhoz is kellene mérni, hogy békésebbek, türelmesebbekj megértőbbek és okosabbak legyünk.
A Föld pedig köszöni, jól van.
Mi vagyunk rosszul, és leszünk majd egyre rosszabbul, de ami bekövetkezik, azt magunknak csináljuk (és köszönhetjük).
