Sólyom Laci bácsi olyan, direktívákkal megspékelt ünnepi beszédet mondott, amilyet a lakosság által választott Sarközy francia elnök soha nem merne mondani. Sólyom Laci bácsi olyan megújulást kíván, ami egyértelmű állásfoglalás egy bizonyos párt és annak céljai mellett, ugyanakkor arra inti az eljövendő ellenzéket, hogy legyen kellemes, kedves, békülékeny, kompromisszumot kereső nyuszifül ellenzék, fogadjon mindent el, amit az eljövendő többség és kormányzat helyesnek és jónak lát a nemzet érdekében, mert az lényegében isten rendelése. De mindezen túl Sólyom Laci bácsi azt is nyilvánvalóan éreztette a beszédében, hogy ő bizony az egész magyar nemzet istentől eredő és isten hatalmával bíró elnöke, így aztán a határon túli magyarokat is ellátta indirekt jótanácsokkal, kívánalmakat fogalmazott meg nekik, végül igazi keresztény beállítottságú köztársasági elnökhöz méltóan isten áldását kérte a magyar nemzetre, az egyháznak is megadva azt, ami úgy különben nem jár az államfőtől az egyháznak, mert az egyháznak isten úgyis megadja, amire szüksége van, ezért is képviselik a földi halandók előtt és számára istent.
A választások Sólyom Laci bácsi szerint változásokkal járnak, mégpedig automatikusan pozitív változásokkal, amelyeknek egyik, de talán legnagyobb hozadéka lehet, hogy ismételten őt választja meg a parlament köztársasági elnöknek. De a változást hozó pártok, ha lúd, legyen kövér alapon majd röptetik Sólyom Laci bácsit, és ha megszerzik a kétharmadot, akkor - ha nem is beszélnek most róla - Magyarország áttér a közvetlenül válaszotott elnöki kormányzásra, és biztos tippem, hogy erre a pozícióra nem Szili Katalint fogják jelölni.
Szóval Sólyom Laci bácsi olyan gondolati és tartalmi mélységeket érintett, amik önmagukban előrevetítik, hogy nem lesz itt semmilyen lényegi változás, legfeljebb a politikai elit egy másik csoportja fog kormányozni a nép nevében, de nem feltétlenül a nép érdekében. Megszoktuk ezt már. Miként azt is, hogy minden igérgetés ellenére aki kormányzati pozícióba kerül, viszi magával a saját rothadt, korrupt holdudvarát is, és az új urak azonnal ugyanolyan saját zsebre dolgozók lesznek, mint elődjeik voltak. Mert ilyen annak a társadalmi berendezkedésnek a szerkezete, a szisztémája, amelynek része, sőt, alkatrésze és áldozata vagyunk, a kevesek pedig kiemelt haszonélvezői. Nem szándékon és dumán múlik, hogy mi lesz, mi lehet, hanem annak a gazdasági rendszernek, mint alapnak a működésén, amely csak akkor és úgy érzi jól magát, ha minden úgy zajlik, mint eddig, legfeljebb apró változtatásokkal és más haszonélvezőkkel.
