Japánban egy 23 éves nő figyelmetlenül vezetett és elütött egy nyolcvan éves, az út közepén szabálytalanul, gyalogosan haladó hölgyet. Tizenhét évre ítélték, mert bár járművel, de meggyilkolt egy embert.
Talán emlékszünk rá: egy ír férfi Szentendrén, lakott területen a megengedett sebességnak a másfélszeresével haladva a zebrán szabalyosan közlekedő, babakocsit toló nagymamát sodorta el. A kocsiban fekvő és a kezénél fogva vezetett gyermek azonnal életét vesztette. Az ír férfit, a tárgyalásra várva, elengedték Magyarországról. Végül kapott a két gyermek meggyilkolásáért három évet, de azóta sem ülte le, Írországban szabadon és vidáman él.
Évekkel ezelőtt egy ifjú celeb kábítószer hatása alatt a Szilágyi Erzsébet fasoron körülbelül 90 kilométeres sebességgel haladva nem tudta bevenni a kanyart és megölte a szabályos helyen parkoló rendőrautóban ülő 21 éves rendőrt. Kapott egy év felfüggesztett börtönt.
A Hír tévében megszólaltatták a balástyai rémet, aki öt nő meggyilkolásáért életfogytig tartó fegyház büntetést kapott. Kellemesen berendezett cellájában állatot tarthat, azt kényelmesen simogatva nyilatkozott élőkről és holtakról. Miért tarthat magánál bármilyen élőlényt olyan élőlény, aki előre elhatározottan öt embert megölt és megtévedt humanizmusból továbbra is embernek tekintik és szabadon nyilatkozgathat? Milyen fogvatartási törvények ezek?
A tényleges móri tettes a börtönben naplót írt, a napló írásának tényéről a börtön személyzete állítólag semmit sem tudott. A nyolc embert meggyilkoló személy naplója kijuthatott a börtönből és minden előzetes engedély nélkül, még az ügy tárgyalása előtt, napvilágot láthatott (a könyv bemutatóján sok mindenki más mellett ott domborítotott az országos rendőrfőkapitány is). A börtön személyzete nagyvonalúan "hagyta", hogy az illető az igazságszolgáltatás elől menekülve a partvisnyélre felkösse magát, miközben cellatársa is volt. Társa mindösszesen 15 évvel megúszta. (A bakrablásról és a gyilkosságokról a tényleges igazságot immár soha nem tudhatjuk meg).
P. József több mint egy évvel ezelőtt megölt egy 14 éves gyermeklányt, akit előtte meg is erőszakolt. A holttest fellelésőtől 150 méterre lakott, és csak a gyilkosság után hét hónappal fogták el. Hogy valójában mi történt azon a bizonyos 2008. november 23-i hajnalon, a közvélemény azóta sem tudja. Mivel a gyilkosság tényénél fontosabbank tetszik - az eddigiek alapján - az illető hol ilyen, hol olyan meséje, ügyével eddig még nem foglalkozott az ügyészség, ügye majd csak talán valamikor az év második felében kerül a bíróság elé. És elképzelhető, hogy megússza - tisztelt hivatalos közegek, ez csak feltételezés, de olyan feltételezés, amely a magyar bíróságok teljesen érthetetlen és rendkívül ellentmondásos gyakorlatán alapul - tíz vagy tizenöt évvel (miközben a rendőrség által adott tájékoztatás szerint az előzetesben remekül érzi magát, rendesen táplálkozik, jól alszik és teljes lelki nyugalommal tekint tette tárgyalása elé).
Morzsákat mondtam, miközben ezernyi példát lehetne hozni.
És mondom ezt azért is, mert engem egy regényemben megfogalmazott vélemény miatt a magyar bíróság tárgyalás megtartása nélkül nyolc havi felfüggesztett fogházra ítélt, a polgári perben pedig olyan összegű kártérítésre, (amit a gyilkosság tettét nagy valószínűséggel elkövetett személynek kell fizetnem), hogy ezzel az ítélettel életem végéig tönkre tettek lelkileg és fizikailag egyaránt. (Áprilisban már negyven éve lesz a tett elkövetésének, és a regény megjelenése idején is a büntethetősége már 16 évvel korábban elévült).
Mit ér az ilyen igazságszolgáltatás?
Megmondom. A Postabank egykori elnökét, aki állítólag 165 milliárdot sinkófált el, tíz évi bírósági huzavona után három millió forint kártérítésre ítélték, és a szocialista párt egykori igazságügyminisztere, neves ügyvéd rókamosollyal azt nyilatkozta: ennél kevesebbet már igazán nem szabhatott ki a bíróság.
Ez Magyarország, a hazánk!
