Úgy gondolom, hogy este, amikor az édesapa is hazaért a munkából, állt volna a család a hirtelen nagyot nőtt és még szebbé lett Nóra elé, hogy a tizenhat szál - istenem, TIZENHAT SZÁL - gyertyával ékesített tortát átnyújtsák neki. Mindenki ragyogott volna a boldogságtól. Leginkább az ünnepelt, aki egészséges lelkű, vidám mosolyú embert volt. Bár a szülők a nagyobbik kislányuk, a húg pedig szeretett nővére születésnapját ünnepelte volna, valami másról is szólt volna ez az ünneplés: egy szeretetteljes család újabb boldog pillanatáról, a megérdemelt örömről.
De ez az ünnep örökre elmaradt.
Nóra 16 évesen, immár lassacskám mésfél éve a föld alatt van. Szép kamasztestét az igazságügyi bonctani intézetben széttrancsirozták, hogy pontosan megállapítsák, mi törént vele november 23-án hajnalban, ott, azon a félreeső helyen, ahol megtalálták megbecstelenített, széttiport, lecsupaszított holttestét. Azt, ami egykoron egy tizennégy és fél éves kislány volt.
Hosszú idő telt el azóta, és ugyanakkor rövid. Hosszú a gyászban és a fájdalomban azzal a tudattal, hogy akit azon az éjszakán elvett(ek) az élettől és a családtól, soha, de soha többé nem tér vissza, csak az emlékezésben lobban fel és kap, kaphat értelmet. Csak elképzelni tudjuk, milyen lehetne most fizikai valóságában, nevetősen, boldogan, tervekkel és örömmel teli, a nagykorúság felé közeledve, a boldog és derűs ifjúság egyik emlékezetesen szép napján.
És rövid ahhoz, hogy megbűnhődjenek, akik e szörnyű tettnek részesei, és ugyanakkor mindenki, akit érdekel, megtudja a tanulságokkal teli teljes igazságot. Rövid idő telt el, ahhoz mégis elég hosszú, hogy legendák keljenek szárnyra és hivatalos hazugságok próbálják velünk, akik érdeklődünk a meggyilkolt iránt, elhitetni azt, hogy valamiképpen mindabban, ami törént, Nóra is részes, valamiképpen ő is felelős sorsának, tragédiájának alakulásáért.
Most már azt is tudjuk, hogy egy 14 éves gyermeklány élete, tisztessége, sorsa nem annyira fontos nálunk, a mai Magyarországon, hogy igazságot szolgáltassunk, pontosabban fogalmazva: igazságot szolgáltassanak neki.
Mintha fontosabb lenne, hogy P.J. jól eszik, jól alszik és ügyvédi tanácsra ügyesen varriálja, hogy tulajdonképpen mi is történt azon a hajnalon. Egyre több olyan hivatalos részletet tudunk meg, amelyek - úgy látszanak a mi szemünkben - akik érdeklődünk Horák Nóra tragédiája iránt - mind messzebbre vezetnek az igazságtól. Hogy miért van ez így? Talán azért, mert jelen pillanatban ebben az országban semmi sem igaz. Az egész életünk kissé vagy nagyon rémálomnak tűnik. Úgy látszik, hogy itt azért követnek el emberek képzeletet felülmúló ocsmány dolgokat, mert nincs érték, mert az egyetlen érték a pénz, amit bármilyen áron meg akarnak szerezni. Mert elveszett ebben az országban az erkölcsi érték. Korrupt bírókat vesznek őrizetbe, kenőpénzre utazó ügyvédeket, aljasságig süllyedt katonai vezetőket... és közben mindannyian sejtjük, hogy MINDEZ CSAK A JÉGHEGY CSÚCSA. AMIRŐL EDDIG TUDOMÁST SZEREZTÜNK, A VÉLETLENNEK KÖSZÖNHETŐ ÉS A MÉLYBEN ISZONYATOS, AZ EGÉSZ ORSZÁGRA ÉS A TELJES LAKOSSÁGRA VESZÉLYT JELENTŐ mocskos tettek tömege húzódhat, húzódik meg.
Ahol így elaljasulnak az emberek, ott, sajnos, természetes dolog, hogy egy gyermekkel megtörténhet, ami Horák Nórával megtörtént, és egyelőre a bűnre nem következett még be a bűnhődés, illetve pontosan azt sem tudjuk, hogy mi a bűn igazi lényege és ebből következően milyen terjedelmű bűnhődésnek kellene követnie, hogy a társadalom azt mondhassa: itt nem lehet semmit büntetlenül elkövetni.
De tegyük most félre ezt a fájdalmas és elborzasztó képet. Legalább képzeletben vegyük elő a 16 szál gyönyörű, srága rózsából kötött csokrunkat, és legalább képzeletben adjuk át az ünnepletünknek. Az ünnepeltünknek, hiszen Horák Nóra már nem csupán a családjáé, hanem mindannyiunké, akik tragédiájában és alakjában az emberi elvadultság szimbólumát, az ártatlanság oktalan és következmények nélküli bűnhődésének szimbólumát látjuk.
Az örökifjúságba költözött Horák Nóra boldog születésnapot kívánunk, és maradj meg a lelkünkben intő jelnek, maradj meg örökszép mosolyoddal az örökifúságnak.
