Hurrá! Győzött a magyar igazságszolgáltatás! Győzött a tisztesség és a becsület az aljasság és az elvetemültség fölött. A magyar államot (?) megkárosító bács-megyei bandára a kérlelhetetlen, éles elméjű és mindig a törvényesség iszonyatosan széles országútján haladó szent és sérthetetlen bács-megyei bíróság lesújtott, mégpedig irgalmatlanul, hogy örökre elvegye a kedvét mindenkinek a tisztességtelen megoldásoktól. Locsolócső János nyolc és fél év fegyházat kapott. De a banda tagjainak is ellátta a baját a szent és kérlelhetetlen bíróság: összesen több mint negyven évet sózott a nyakukba.
Megértem már néhány évet, sőt, egy perben, illetve egy ügy két leagazásában: egy büntető perben és egy kártérítési-személyiségjogi perben magam is kitapasztaltam, hogy milyen kérhetetlen a mi szent igazságszolgáltatásunk, de ilyen példamutató ítélet azért ritkán születik. Ilyen utoljóra a móri nyolcas gyilkosság és bankrablás vádlottjával szemben született. Igaz, később kiderült, hogy nem is a tényleges tettest ítélték el. De apróságokkal ne foglalkozzunk, hiszen ahol vágják az egész erdőt, mégpedig torony iránt, ott forgács is akad.
Szóval ez már igen! Kár, hogy nincs halálos ítéletre lehetőség. Mert az lett volna a legjobb, ha az egész bagázst bitóra küldik. De ebben a tekintetben drága igazságszolgáltatásunknak kötve van a keze. Szerencsére nem mindenben. Mert például a Postabank esetében, ahol csak 165 milliárdot síboltak el mindörökre, és abból egy árva fityinget sem fizettek vissza, ott csak három milliós pénzbüntetést kapott a főbűnös. Ha mondjuk ott is a kérlelhetetlen bács-megyei bíóság ítélkezett volna, akkor az illető úr - mivel talán ott is volt vastagon bűnszervezett - kb. egymillió év fegyházat kapott volna.
De ezen kár lovagolni. Kisebb ellentmondások mindenütt akadnak. Még a magyar igazságszolgáltatásban is. Mindig nem sújthat le a pöröly. Az túl fárasztó lenne a pörölynek is meg nekünk is. Örüljünk, hogy a hetven milliós, illetve mivel abból ha jól tudom, hatvanat visszafizettek, a tízmilliós ügyeskedés elnyerte a maga méltó büntetését. Összesen ötven év nem olyan sok ilyen égbekiáltó bűncselekményért. És az is nagy előny, hogy a vádlottak mind fiatalok. Amikor kikerülnek a dutyiból, még előttük áll majd az egész élet (ha ugyan).
Az ítéletnek azért is nagyon örülök, mert még most jön a vastagja. Még majd csak most kerülnek terítékre a főbűnösök. Persze ha meggondolom, hogy ennek az első fokú ítéletnek a megszületése mibe került a magyar államnak, akkor kicsit elborzadok. De semmi nem számít. Majd az IMF ad ezer milliárd dollár segélyt, hogy a főbűnösök ügyét akár húsz-harminc évig tárgyalhassa mérhetetlenül igazságos és körültekintő igazságszolgáltatásunk és lesújthasson a főbűnösökre. Az áldott magyar nép az elkövetkező ötezer évben majd csak azért fog gürcölni, hogy visszafizesse ezeket az igazságszolgáltatási procedurára szánt pénzeket. De nem baj. Nekünk, magyar embereknek ez megéri. Legjobb lenne, ha rögtön mindenkinek minden vagyonát elkobozná a bíróság és abból finanszírozná a főbűnösök több száz évig tartó tárgyalását.
Mert igenis, nekünk magyar embereknek semmi se drága, még a saját életünk sem, ha az igazságról van szó. Egyenesen azt javasolnám, hogy szent igazságszolgáltatásunk zálogosítsa el az egész kis magyar hazát, hogy legyen elegendő pénz a kétszáz évig tartó tárgyalás finanszírozására.
Mert ez igen!
Ilyen örömet ritkán szerez nekünk a mi drága igazságszolgáltatásunk.
Végre valamennyien tudjuk, hol a helyünk és milyen nagy dolog is az igazságszolgáltatás.
Éljen az igazság! Éljen Bács-megye töretlen úton haladó igazságszolgáltatása! Éljen a szent és sérthetetlen, a bűnökkel egyenes arányban álló ítélet.
