FairyFeller írása:

"Vannak-e annál kegyetlenebb percek, amikor egy apának lánya gyilkosa mellett kell állnia?

Csütörtökön a Pest Megyei Bíróságon H. Dénes könynyezve elevenítette fel azt borzalmas pillanatot, amikor 2008. november 23-án rátalált a helyi kiserdőben lánya, Nóra (†14) élettelen testére. Bár a gyilkossággal vádolt P. Józsefet (26) kommandósok kísérték, és a feszültség is tapintható volt a teremben, az apa nem mutatta ki indulatait, csak akkor csuklott el a hangja, amikor a megtalálásról beszélt.

– Én már aludtam, amikor Nóra elment otthonról. Reggel hatkor benéztem a lányom szobájába, érintetlen volt az ágya. Szóltam a feleségemnek, hogy Nóri nem jött haza. A nejem azt válaszolta, biztos a barátnőjénél alszik. Délben kezdtünk aggódni. Hívtuk, de ki volt kapcsolva – emlékezett vissza megtörten H. Dénes.

– Felcsörgettük az összes barátját, de senki nem tudott róla. Éreztem, hogy baj van. A járőrökkel és polgárőrökkel keresni kezdtük. A farakásoknál megláttam a lányom piros pólóját – csuklott el a kislány édesapjának a hangja, aki hiába nézett P. Józsefre, a gyilkossággal vádolt férfi meredten bámult maga elé.

– Lehúztam az ágakat Nóra lemeztelenített testéről. Szét volt szaggatva a ruhája, el volt törve az orra, vérzett. A keze már merev volt. Nem voltak rajta az ékszerei. Ordítottam...

Mint megírtuk, a kislány egy buliból indult hazafelé, amikor P. József megtámadta. A férfi hét hónap után kétszer beismerte a gyilkosságot, ám a hétfőn kezdődő perben már tagadott. Azt mondta, önként szeretkezett vele a lány.

– Harmonikus család voltunk, mindent megbeszéltünk. Kizárt, hogy a lányom beleegyezett a szexbe – állította az apa. A per májusban folytatódik tanúmeghallgatásokkal."
...

www.blikk.hu/blikk_aktualis/en-talaltam-meg-a-lanyom-testet-2016618/

***

Tehát Nóra piros felsőrészét látta meg édesapja a sötétben, -feltehetőleg- elemlámpával (egyes források szerint ez a nyakáig fel volt tűrve). Ezek szerint aki el akarta rejteni a testét ágakkal, avarral, az nagyon amatőr, primitív illető lehetett (P. J-re illik ez a leírás). Bizonyosan megtalálták volna a lányt, akkor is ha "gondosabban" rejti el, valószínűleg teljesen zavart volt a gyilkosa, vagy pedig: sietnie kellett (mert észlelte mások közeledését).

Felettébb gyanúsnak tartom, hogy erről a rendkívül fontos ügyről csupán ilyen -viszonylag keveset közlő- cikket írnak, és ezt is csupán a bulvárújságok.

Egy kiemelkedően fontos momentum: "A keze már merev volt."

Vajon csupán ennyit mondott el az apa? Nem lehet, hogy azt is hozzátette: a teste még meleg volt, csak a keze hűlt ki, merevedett meg. Ugyanis -ha jól tudom- elsőként a kéz hűl ki és merevedik meg.

Az sem mellékes, hogy a kezéről, az ujjairól, vagy az egész karjáról beszélhetünk...?

Bizonyosan mindenki megélte már, nem nehéz a kezünket, a karunkat olyan "állapotba sodorni", hogy adott esetben élettelenek érezzük.
Velem például nem egyszer előfordult már, hogy úgy "elaludtam a karomat", hogy 1-2 percig mozgatni sem bírtam, pusztán élletelen, hideg testrésznek tűnt rajtam, amelyet csak a másik karommal voltam képes megfordítani. És a téli, hideg rossz időben (mint amilyen 2008. november 23-án hajnalban is volt Kiskunlacházán) még az élő ember keze is kihűl, akár olyannyira is, hogy egy kulcsot nem tud vele elforgatni.
A télen akkumulátort töltöttem, este az autómat hó borította, így a motorháztetőt is. Az alatt van egy fogantyú, amelynek a megnyomásával lehet kiakasztani egy reteszt és felemelni.
A megfogásakor ráolvad a hó a kezemre, majd a hideg alkatrészre szabályosan odafagytak az ujjaim. 1-2 perc erőlködés után abbahagytam a dolgot, bementem a lakásba és kezet mostam. Percekig nem éreztem az ujjaimat (émejítő fájdalom mellett). Ilyen körülmények között 5-10 perc alatt megfagytak volna az ujjaim.

Második nekifutásra, nagy elhatározottsággal végül is sikerült kiszerelnem az akkumulátort...

Kérdés: 13 órával a megtalálása után nem kellett volna a lány egész testének kihűlnie, megmerevednie a hideg időben...?

Miért csak a kezeiről írnak? Az apja valóban nem tett említést más körülményekről? Valóban csak ilyen keveset mondott volna...?

Kétlem!

Nekünk, az ügyet figyelemmel követőknek mondanak csak ilyen keveset.

Még arra sem képesek, hogy határozottan megcáfolják: Igen, Nórára 13 órával az eltűnése után már kihűlve, megdermedve talál rá édesapja és Plathy Miklós, polgárőr.

(én úgy tudom, hogy a polgárőrök -akik elég jól be vannak avatva- azt állítják: még meleg volt Nóra teste)

Másik kérdés: hogyhogy egész álló nap (november 23-án délelőtt, világosban és napközben SENKI, SENKI nem látta meg Nóra piros pólóját a kb. 50 méter széles kiserdőben, erdős ligetben...? Az édesapja kijelentette: este, elemlámpával LÁTTA, meglátta.

Aznap is több tucat, de akár 100 ember is elsétálhatott arra... Akár olyan fiatalok, akik ott dohányoznak, játszanak.

Miért nem látta meg már előbb valaki?

És miért írnak ilyen semmitmondóan erről a fontos ügyről?

Tudósításnak nem nevezném...

 

A.Gy. megjegyzése:

Az édesapa vallomásából sok olyan apróság kiderül, ami eddig sűrű homály volt számunkra. Például: a családban szó sem volt arról, hogy a lányuk nem tér haza időben, a program után. Szó sem volt arról, hogy majd valamelyik rokonnál alszik. Ezért kereste reggel hatkor az édesapa Nórát a szobájában. Fontos mozzanat ez. Mint ahogy sok-sok olyan mozzanat van a vallomásában, amely alaposan elgondolkodtatja az embert. Érdekes, hogy a rendőrség nem gondolt arra: ha egyszer ez az ügy tárgyalásra kerül, szükségeszerűen szembesül a nyilvánosság olyan részletekkel, amelyeket a rendőrség nyugodtan nyilvánosságra hozhatott volna, de a nyomozás érdekeire hivatkozva elhallgatta azokat. Bizonyára, legalábbis információink szerint, sok minden mással együtt.

Korai volna ezekről szólni.

Most csak annyit jegyeznék meg, hogy különböző fórumokon olvastam: a hozzászólók a szülőket marasztalják el elsősorban, őket teszik felelőssé a bekövetkezett tragédiáért. Soha senki nem gondolta, hogy nincs meg a maguk felelőssége, de ezt firtatni egy olyan szörnyű esemény után, amelyen még isten sem tud változtatni, felesleges és bántó okoskodás lenne, mert utólag mindenki nagyon okos tud lenni, különösebb megerőltetés nélkül. Én soha nem hibáztattam a szülőket és most sem hibáztatom. Amiről úgy gondolják ők, hogy talán mégsem volt helyes, azért iszonyatos módon és életük végéig bűnhődnek. Erre még külön rálapátolni - rettenetes vétek bárki részéről is.

Mindaz, amit FairyFeller leír, alaposan meggondolkodtató, és azt gondolom, hogy ennél sokkal többet tudhat, de messze van még a tárgyalás vége, korai volna még minden lapot kiteríteni. És kár volna bárkinek is azt hinnie, hogy mi ebben a blogban bárkinél okosabbnak képzeljük magunkat vagy fel akarunk vállalni olyan kvázi feladatot, ami nem tartozik ránk, hiszen pontosan tudjuk, azért vannak jól megfizetett rendőrségi nyomozóink, hogy tisztességes és alapos munkát végezzenek. (Hogy ez nem mindig, vagy ritkán sikerül nekik - ügye és a nézőpont válogatja). Mi csak állampolgárként véleményt mondunk egy olyan eseménysorozatról, amelyről jogunk van véleményt alkotni. A mi véleményünk, hálsitennek, senkire sem kötelező, senkinek nem akarunk tanácsot és eligazítást adni. Egyszerűen csak jelezzük: mi magyar állampolgárok nem vagyunk hülyék, még ha gyakran meg is próbálnak hülyére venni bennünket.

Még annyit: egy olyan megölt emberről beszélünk, aki most hallatlanul örülne a tavasznak, hiszen mikor örüljön neki az ember, ha nem 16 éves korában. Önfeledten tanulna, szaladgálna, élne a szüleivel, a testvérével, esetleg egy maga választotta fiúval szívesen és boldogan csókolózna, mert mikor, ha nem 16 évesen. Előtte állt az egész élet, előtte állt az emberéletnyi, meglepetésekkel teli idő... és minden semmivé foszlott, mert valaki tíz percig - bármilyen áron - a szenvedélyének akart hódolni, akár egy másik ember élete árán is. Mit lehet erről józan ésszel mondani? Olykor sírni, olykor dühöngeni, de semmiképpen nem elfogadni, mert akkor megkérdőjeleznénk kevéske életünk, valamennyiünk élete értelmét.