Akik azt hiszik, hogy volt vörösiszap-ömlés, tévednek. Miként abban is, hogy az a bizonyos, meg sem történt iszapömlés megölt kilenc embert és elpusztította Magyarország egy kicsiny, de fontos darabkáját.

Nem történt iszapömlés. Ezt az állítást nem a valóságos történésekből vonom le, ki törődik ugyanis a valóságos történésekkel, hanem abból, hogy van-e felelőse ennek a bizonyos szörnyűséges károkozásnak. Nincs, nincs felelőse. Ha volna, gondolom, az illetőt vagy illetőket nagyszerű rendőrségünk letartóztatná, hiszen mint írtam és köztudott, kilenc embert halt meg, több százan megsebesültek, le kell bontani kb. 250 házat és meg kell tisztítani kb. ezer hold termőföldet. Kerül, amibe kerül alapon. Igaz, a rendőrség elkövette azt a hibát, hogy a károkozó cég vezérigazgatóját letartóztatta, de nagyszerű és a jogrendet következetesen szem előtt tartó bíróságunk első fokon kiengedte a cellából, másodfokon pedig nem látta indokoltnak a letartóztatását. Megértem, hiszen csak kilenc ember halt meg, csak többszázan sérültek meg, csak kb. 30 milliárdba fog kerülni a helyreállítás.

Beindult a gépezet, ami majd szépen oda vezet, hogy egyáltalán nem lesznek felelősségre vonható kártevők. És minek is volna nekik a zsebbe nyúlni, amikor a szerencsétlenekkel együttérző többi szerencsétlen közadakozásból kifizeti helyettük a károkat . Sőt, talán még majd arra is fog adakozni vagy arra is telik majd az adakozásból, hogy abból állítsák helyre a gátat, illetve erősítsék meg (a közösség védelme érdekében!!!).

Szóval remekül megy itt minden. Jogszolgáltatásunk, nagyszerű és minden elismerést megérdemlő bíróságunk a feladata magaslatán áll. Igaz, három tizenötéves lányt, mert elloptak kétezer forint értékben valami bizsut, éber rendőrségünk letartóztatta és cellába zárta. Na ja! Az az ügy közveszélyes volt, ez meg csak kár (de mekkora kár!)

Működik itt remekül minden. Mondok egy kis példácskát. Horák Nórát lassan két éve lesz, hogy meggyilkolták, a tettest héthavi keresgélés után a tett színhelyétől 150 méterre már meg is találták, nagyszerű bíróságunk pedig még mindig kotlik az ügyön. Szépen, okosan, ráérősen. Vagy egy másik példa: februárban lesz két éve, hogy Csepelen magnófelvétel mellett kettős gyilkosság történt. Az egész ország tudja, hogy ki az a két ember, aki jelen volt a gyilkosságnál, de tárgyalásig azóta sem jutott el az ügy. Mindez a kitünő rendőrségi és ügyészi munkának tudható be. Vagy ott van a Cozma ügy. Hosszú és alapos előkészítés után végre elkezdte a bíróság tárgyalgatni. Aztán abbamaradt, legalábbis nincs hír róla, hogy folytatódna és belátható lenne, hogy mikor születik meg az ítélet.

A példákat a végtelenségig sorolhatnánk.

De most nem is ez a lényeg.

Lassan felkészülhetünk arra, hogy a gát természeti katasztrófa következményeként szakadt át (pl. esett az eső, vagy valami hasonló ürügyecske!)

És kicsiny hazánk ott tart, ahol tart.

Az emberek pedig nem hisznek senkiben és semmiben, illetve amiben hisznek (már akik!), az csak arra jó, hogy majd abból is kiábránduljanak és akiknél a pénz és hatalom van, valamennyiünket, mint a birkákat, a vágóhídra hajtsanak. És még az is lehet, hogy mi azt is megadóan, sőt, esetleg lelkesedéssel türjük és viseljük.