Asperján György

P. József, a "lacházi rém" portréja

Asperján úr felvetései megint csak azt bizonyítják, hogy ebben a -szinte már szándékosan is- átláthatatlan, ellentmondásokkal, nyitott, megáválaszolatlan kérdésekkel teli ügyben nem szándékoznak kétségeket kizáró magyarázattal szolgálni az arra hivatottak. Számos kérdés nincs megválaszolva, feleslegesnek tartom újra és újra felsorolni őket. Ettől függetlenül nem zárkózhatunk el attól a lehetségtől, hogy tegyük fel, minden éppen úgy történt, ahogyan a "végső hivatalos verzió" szól, avagy: P. József egyedül követte el a rémtettet, a támadást, az agressziót, az erőszakot, a gyilkosságot és a kifosztást. Tehát tételezzük fel, hogy minden úgy történt, ahogyan a nyomozóhatóság és a bíróság vádja (szumma kb. 120 milliós költségen 2 év alatt elvégzett munkával: csak a DNS vizsgálatok 52 millióba, csak a bírósági procedúra 19 millióba került...) megállapítja.
A Barikád és az ATV a korábban megszokott közlésekhez képest emelkedettebb minőségű, részletes és tartalmas magyarázó cikkeket közöl a napokban.
Ezek vizsgálták mind az 1994-ben született Horák Nóra, mind az 1984-ben születetett Pocsai József életkörülményeit, személyiségét, és találkozásuknak körülményeit a szörnyű éjjelen.
Ezek szerint Nóra (ahogy Asperján úr is leírta) sikeres, rendkívül szép, a fiúk által (életének utolsó estéjén is) körülrajongott, nagyra értékelt, okos, jó tanuló, népszerű lány volt, akinek szép és minden lényegi tekintetben sikeres jövőt ígért az élet. Teljesen természetes egy kamaszlány korában a dacolás, hogy olykor nem engdelmeskedett a szüleinek, akik csupán kis mértékben korlátozták szabadságát, döntéseit, hiszen megbíztak, megbízhattak lányuk józan ítélőképességében. Kapcsolata harmonikus volt szüleivel és általában másokkal is.
P. József nem volt részese ilyen ideális egzisztenciának. Szülei alkoholizáltak, még fiatal korában elváltak. Nevelésére (bár ismerősei, szomszédjai szerint jólnevelt volt!), személyiségére nem fordítottak olyan figyelmet, amilyen szükséges lett volna. Gyermekkorában beszédhibás volt, logopédushoz járt. 1998-ban, 14 éves korában bátyja (általunk nem ismert okból) öngyilkos lett). Egy évre rá, 1999-ben nevelőapja is öngyilkos lett. Nem sokra rá (tőlük külön élő) édesapja is meghal. 2002-ben, 18 évesen ismerkedik meg egy olyan lánnyal, akivel sikerül klasszikus értelemben vett párkapcsolatot kialakítania. Az ismert információk szerint -bár óriási igénye volt rá- később ezt soha nem sikerült neki elérnie. Ez a kapcsolata is csupán néhány hónapig tarott, és bizonyos utalások szerint (erőltette a közösülést) az is elképzelhető, hogy nem került szexuális kapcsolatba a lánnyal, mivel ő nem engedte. Emellett családjában egyedül marad édesanyjával, aki rövidesen súlyos beteggé válik, József gondozza. Szomszédjai, ismerősei szerint nagyon lelkiismeretesen, kötelességtudóan intézi anyja ügyeit, kiséri őt az orvosokhoz. Édesanyja 2005-ben meghal, 21 évesen József örökli a teljes vagyont. Bizonyos értelemben József 21 évesen "egzisztenciálisan előnyös helyzetbe került", hiszen keveseknek van saját háza, ilyen mérvű vagyona ennyi idősen (bizonyosan sokkal többet ért az ingatlan annál, mint amennyiért a nyáron eladta, néhány millióért). Ekkor talán úgy érezte, immár felszabadult, sorsa fordulatot vesz és kitörhet a kilátástalanság katlanjából. Végzettsége is van, vízvezeték és gáz/fűtésszerelő. Munkát is talál, kora reggel dolgozni indul, késő délután érkezik haza, ahol lehangoló magány várja, lakását (és később már magát is) időről-időre elhanyagolja, keveset van otthon (talán nem is érzi igazán otthon magát). Az idő repül, József nem éri el azt a kitörést, amelyre vágyik. Egyre többet kocsmázik, ott találja meg "a vígaszt", ahogy sokan mások, ő is elkezd lecsúszni, mentálisan igénytelenné válni. Korábbi barátai eközben elhúznak mellette, megházasodnak, normális életmódot képesek folytatni. József szeretné bepótolni lemaradását, főleg a nők terén. Ezért is vonzódik az olyan ismerősökhöz, akik (Niedermüller Zsolt, főnyomozó szerint) a nőkkel szemérmetlen, vagy éppen erőszakos viselkedésre is képesek, József vagy kocsmázik, vagy diszkóba jár, egy idő után fővárosi prostituáltakhoz. Nagy igénye van nőkre, normális kapcsolatot képtelen kiépíteni a nőkkel, ami leginkább önismereti és önbizalmi hiányosságaira vezethető vissza. Elképzelhető, hogy sokan visszautasítják (már csak az ápolatlansága, testszaga miatt is). Önmagában feszültésget hordoz, dühüt érez, amely a nőkkel kapcsolatos s egyre nehezebben tudja kezelni magában. 2008-ban már 24 éves, kisiklott életű, lecsúszott alak, aki nincs messze attól, hogy az utcán konzervdobozokat rugdosson, vagy hogy a szemét között keressen ennivalót. Lakásában a körülmények leginkább a hajléktalanokéhoz hasonlatosak, mindenhol szemét, felfordulás. Ismerőseit már másfél éve be sem engedi magához (mindig úgy alakította, hogy ne kelljen bemenni hozzá), nem akarja hogy háta mögött beszéljenek róla, noha testszaga miatt már cukkolták haverjai. Ruhái a földön, szennyesei zsákokban halmozódnak, egyúttal hátrányai is halmozódnak. Új ruhát gyakran vásárol, olcsó piaci ruhákat, hiszen a régiek nincsenek kimosva, bár gyakran hord szennyes ruhákat újra és újra.
Szomszédai udvarias, "előre köszönő", hallgatag fiatalembernek írják le, akivel egyébként semmi probléma nincsen, viszont ismerősei szerint vannak elég kétes kapcsolatai is (gondolom Niedermüller főnyomozó azokat nevezte: a "hölgyekkel furcsán, erőszakosan viselkedőeknek").
2008 novemberéber végén, az az este sem indul másképp, mint a többi. A Filléres kocsmában találkozik haverjaival, ahonnan autóval mennek diszkóba, a dunavarsányi Mexicana-ba. Ott sok sört fogyaszt és bizotosan sok jó csajt lát, akik felaljzzák Józsefet, bár a közelükbe nem jut, talán a pénzze is elfogyott...
Kb. hajnali 2 órakor indulnak hazafelé, autóval, ittasan. József állítólag ütközben megjegyzi: "Az első szembejövő nőt megbaszom!" - bár erre a felkiáltására csupán egy tanú emlékszik.
Kiszállnak, majd József hazakíséri az egyik társát (KékFény ábra), ahonnan a saját utcáján (Dobó János utca) elindul lakása felé. Útközben meglátja Nóra unokatestvérét, T. Alexandrát szembejönni, és bizonyosan eléggé merészen, gátlástalanul bámulja őt, sőt elindul felé. A lány megijed, előveszi a telefonját, beszélni kezd rajta, majd a közeli lakásuk felé indul. József elhalad mellette. Pár percre rá látja meg Nórát, aki Alexandráékhoz tart. A KékFény ábrája szerint a kereszteződésben találkoznak. Innentől a személyes elképzelésem következik: József egyértelműen feyegető, agresszív mozdulatokat tesz Nóra felé, nem titkolván leigázó szándékát. Nóra ekkor megdermed, majd zavarában beszalad a kiserdőbe, ahol József határozott, gyors támadása elől nem tud elmenekülni. József tudta mit akar, ideális volt számára a környezet, a sötét kiserdő. Nóra nagyon megijedt, nem érezte képesnek magát az ellenállásra, de józan maradt. József a kerítéshez nyomta és megmondta neki, mit szeretne (gondolom mindenféle gátlástalan, válogatatlan szavakkal, pl.): "Most úgy megbaszlak, hogy anyukád se ismer rád! Mit szólsz? Jó kis bige vagy, lássuk mit rejtegetsz!" Nóra próbált ellenállni, megrúgta Józsefet, állítólag el is lökte, mire az felhuppant és ököllel megütötte a lányt az arcán. Nóra sokk közeli állapotba került, minden ereje elhagyta, zsongást hallott fejében, de még gondolta, hogy talán tehet valami, beszélt Józsefhez: "Várj! Légyszi! Beszéljünk előtte, hadd szívjak el egy cigit!"
Rágyújtottak (lehet, hogy József kínálta meg, vagy a sajátját gyújtotta meg - ez utóbbi valószínűbb). Eközben került Nóra vére a cigarettára. József mondta: "Na benne vagy?! Bocs, hogy megütöttelek, dühös lettem."
Nóra már nem volt teljesen józan ebben a helyzetben, nem válaszolt, szaladni kezdett, de József azonnal útját állta, ellökte. Ekkor Nóra beüthette a fejének tetejét az egyik fába, ami nagyon fájt neki, hangosan sírni kezdett, erre József rávetette magát, befogta a száját. Ekkor hallhatott hangokat. Erősen szorította Nóra nyakát, fojtogatni kezdte, miközben azt mondta Nórának: "Ha sikítasz megfojtalak, világos, te kis kurva!"
József nagyon be volt indulva, Nóra a korábbi barátnőjére emlékeztette, aki nem engedte, hogy megdugja. Most elhatározta, hogy mindenképpen megerőszakolja Nórát. Percekig várt, miközben szorította Nóra nyakát és a száját is befogta a lánynak. Nóra levegőért kapdosott, már teljesen sokkos állapotban volt, nem teljesen tudatánál. Ezért sem volt képes a további védekezésre. József különösen izgatónak találta, hogy bár Nóra eszméleténél van, nem képes ellenállni. Leszagatta róla a ruháit, lehúzta a nadrágját, alsóneműjét. Ezek után el tudjuk képzelni mi következett. Nem részletezném. Elöről, durván megerőszakolta, ránehezedett Nórára, nem kímélte. Közben nagyon lihegett a lány (ezt a gyilkos is említette - bizonyosan ez valahogy így lehetett), főleg, ahogy kezdett újra józanabb állapotba kerülni. Elkezdett csörögni a telefonja, egy aggódó barátja hívta őt a buliból. József nem foglalkozott vele, nem érdekelte. Nóra ráeszmélt arra mi történik vele, elkezdett sikoltozni, erre József durván elkezdte szorítani a nyakát és bestiális módon folytatta az erőszakot, fél perc sem kellett, ejakulált Nórába. A nyakát azonban tovább szorította. Nóra eszméletlen állapotba került. József bár részeg volt, örületes állapotban, érezte, hogy ebből óriási baj lesz. Lehet, hogy tudta is, ki a lány apja, Horák Dénes és barátai minimum kiherélik ezért. Gondolkodott, mi legyen.
"Mi a picsát csináljak most!" - gondolta magában.
"Ha kiderül, hogy megerőszakoltam, nekem lőttek. Így is egy kalap szar az életem...Mi legyen?! Talán mégsem kellett volna..."
Nóra közben megint magához tért, hang nélkül, az avarban kapart. Mozdulni sem bírt, azt sem tudta hol van, mi történt vele. József nagyon megijedt! Ráugott a lányra és ösztönösen elkezdte szorítni a nyakát, szugerálta magát: "Finom kis kurva, jó kis luxuskurva, nem hagyhatom, hogy kicsináljanak miattad!!!" József őrületesen szorította a lány nyakát, hosszú percek teltek el, nem számolta, csak szorított. Akkor már tudta, Nóra nem lélegzik, meghalt. Nem volt totál hibbant, rájött, hogy valahogyan "meg kell babrálnia" az estet, ahhoz, hogy összezavarja majd az utána nyomozókat. Ezért szana-szét dobálta Nóra ruháit, ékszereit levette/letépte, a nadrágját bugyiját levette (ez utóbbit eltette), a felső részét feltűrte, a melltartóját és elhajította, talán össze-vissza rugdosta az avart is, hogy összezavarja a nyomokat, majd Nórát felemelte (arrébbhúzta) és holttestét avarral, fejét ágakkal takarta le. A táskájába tette az ékszereket, kikapcsolta Nóra telefonját (amit PIN-kód híján később nem tudott használni) és elindult a lakása felé. Rendkívül óvatosan hagyta el a kiserdőt, percekig ellenőrizte, tiszta e a terep. Mivel nem lakott messze, azt gondolta kézenfekvő, hogy a legrövidebb időn belül hazajut, anélkül, hogy bárki látná, betér a kapuján belülre. Kutyája várta a kertben, József szólt: "Nyugi-nyugi!"
Betért a lakásba. Kitört belőle a düh, káromkodott, Nóra táskáját a falhoz vágta, rugdosott, felborította az éjjeliszekrényt, tudta, hogy amit tett, abból nagy baj lesz. Bekapcsolta a TV-t, leült, gondolkodott: "Mi a faszt csináljak most?!"
"Kerülnöm kell minden látszatát annak, hogy közöm van ehhez." - állapította meg alapgondolatként.
Lefeküdt aludni. Másnap egész nap ki sem mozdult otthonról. Furcsállta is, hogy minden olyan csendes. Egy árva zsarut nem lát sehol. Nem volt hülyegyerek, tudta, hogy kerülnie kell a helyszínt, amíg meg nem találják a lány holttestét. Furcsállta, hogy már elmúlt dél, de még semmi. Evett, nézte a TV-t, egész nap figyelte a híreket. Semmi...
Kiment a kertbe, játszott a kutyával, ügyelt a látszatra. Látta a szomszédját az utcán, köszönt neki.
Csak estefelé, 7-kor érkeztek meg a zsaruk. József be volt szarva, rendesen. Elrejtette Nóra táskáját a porszívóban (érdekes kérdés volna tisztázni, én úgy tudom, hogy olyan telefonok, amelyek ki vannak kapcsolva, de bennük van az akkumulátor - megtalálhatóak...), benne a telefonnal, az ékszerekkel, iratokkal és Nóra egyéb dolgaival. Kezdett pánikba esni, nyugtatókat vett be, amelyek még az anyjáé voltak, 2005-ből. Lefeküdt aludni. Nem nagyon tudott álomba szenderülni, izzadt a koszos és büdös ágyneműben. Éjfél után volt, tudta, hogy 6-kor el kell indulnia dolgozni, Pestre. Nem nagyon aludt, kábán indult el reggel, dolgozni, mintha mise történt volna. Munkatársai kérdezték nap közben, hallotta e mi történt. Azt mondta, hogy nem. "Újságolták" neki, hogy Kiskunlacházán bestiálisan megerőszakoltak és megfojtottak, kifosztottak egy kamaszlányt. Az apja találta meg, mindenki a cigányokra gyanakszik. József megdöbbent,
 viselkedése nem keltett gyanút. Azon döbbent meg, milyen szerencséje van, rossz irányba indultak el a zsaruk. Azt válaszolta: "Úristen! Rohadt cigányok, ki kellene irtani mindegyiket!" Ezek után ő is hallgatta a rádiót a munka mellett, egész nap erről beszéltek a hírekben. Igyekezett feltűnéls nélkül dolgozni, nem nagyon beszélni az ügyről. Profi módon terelte magáról a gyanút. 4 nap múlva elment a Répás József, polgármester által szervezett: "ELÉG VOLT!" demonstárcióra is és -állítólag (de ez nem biztos)- még mécsest is gyújtott a tetthelyen...
Ördögi!