Lehetőleg éljünk békében s ne járjunk úgy, mint a búrok, vagy a zsidók

Információk szerint a palesztinok rövidesen újra többségbe kerülnek lélekszámban a zsidókkal szemben, az ősi történelmi területen. A nemzetek általában nem csak gazdasági, kulturális téren, valamint esetenként a harcmezőn csapnak össze egymással, hanem demográfiai küzdelem is zajlik közöttük. A palesztinok abban reménykednek: rövidesen meggyőző többségben lesznek a felfegyverzett, atomfegyverekkel rendelkező zsidókkal szemben.
Sőt, talán már most is többségben vannak. A jeruzsálemi Héber Egyetem neves demográfusa, Sergio DellaPergola a Jerusalem Post című napilapnak nyilatkozva ugyanis azt mondta, hogy a zsidók számaránya már 50% alá csökkent a történelmi Palesztina területén. Ami arra utal, hogy már most ahhoz hasonlatos politikai helyzet áll fenn a térségben (Izrael, a megszállt Ciszjordánia, és a Gázai-övezet) – ami egykoron a Dél-Afrikai Köztárságban, s így demokráciának csupán aggályokkal nevezhető. A szűkebben vett Izrael államban 1,4 millió palesztin él, az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániában a palesztinok száma 2,5 millió, a hermetikusan körülzárt, blokáddal fojtogatott Gázai övezetben pedig 1,5 millió palesztin tengődik. A jelenlegi szaporodási arányokat tekintetbe véve – a palesztin asszonyok háromszor annyi gyereket hoznak világra, mint az izraeliek – így a különbség a palesztinok és a zsidók lélekszáma között fokozatosan nőni fog – az előbbiek javára. Előrejelzések szerint 2020-ban a történelmi területen élő lakosság 60%-a a palesztin, 40%-a pedig a zsidó nemzethez tartozik majd. A zsidók a bevándorlás révén igyekeznek valamiképpen lépést tartani a palesztinokkal – csak hát a korunkban kiváltképp a hatalmas Iránnal katonai konfliktusba bocsájtkozó Izrael nem minden zsidó számára vonzó célpont. Ugyanakkor minél többen lesznek a palesztinok, feltehetőleg annál kevesebb izraeli kíván majd ott letelepedni. Izrael előtt két lehetőség áll. Az egyik, hogy belenyugszik az egységes, demokratikus palesztin jellegű állam, demokrácia megteremtésébe, ahol mindkét nép fiai teljes egyenjogúságot élveznek, ahhoz hasonlóan, ahogyan az 1994-ben Dél-Afrikában nemzetközi elvárásra (és talán szankciók hatására?) történt meg, és amelyben természetesen az 1948 óta hazájukból elűzött palesztinok számára is kárpótlást szolgáltatnak. A másik pedig a jelenlegi út, amely újabb belső háború kirobbanásához vezethet - így viszont Izrael talán nem lehet majd szándékai szerint az EU tagja. A két nép politikai pozíciójának erőssége fog dönteni arról, melyik lehetséges megoldás érvényesül.

forrás: www.jpost.com/NationalNews/Article.aspx?id=196877

A fenti gondolatok akár "előzménye" is lehetne a következő beszámoló a december 16-i Külügyi és határon túli magyarok- illetve az Európai Ügyek bizottságának együttes üléséről, ahol magas rangú izraeli diplomatákat is fogadtak: http://barikad.hu/izrael_békés_igazságos_önkritikus_ország_–_izraeli_diplomaták_fogadása_magyar_parlamentben-20101216

Lehet, hogy "két legyet ütnek egy csapásra"...?

...
"Izrael panaszt emelt az ENSZ-nél amiatt, hogy elmúlt napokban megsokasodtak a Gázai övezet felől a zsidó állam területe elleni rakéta- és aknatámadások - közölte szerdán az izraeli külügyminisztérium. Meron Reuben, Izrael ENSZ-nagykövete levélben tájékoztatta Ban Ki Mun főtitkárt arról, hogy december 19-e óta az övezetből 3 rakétát és 18 aknalövedéket lőttek ki Izrael déli részére. Az írás szerint Izrael ezekért az incidensekért a Gázai övezetet ténylegesen irányító hatóságot (vagyis az iszlamista Hamászt) tartja teljes mértékben felelősnek, és válaszul a támadásokra jövőben is gyakorolni fogja önvédelemre való jogát."
...

[ www.hirado.hu/Hirek/2010/12/22/10/Izrael_panaszt_emelt_a_raketatamadasok_miatt.aspx ]

***

A teljes képhez -persze csak személyes szabad véleményem és gondolataim szerint (...?)- hozzá tartozik, hogy Izrael általában nem tartja be az ENSZ-határozatokat és az sem teljesen egyértelmű, hogy ki az aki visszalő, és/vagy önvédekezik.

Alább egy másik kapcsolódó -elvileg izraeli forrásokra támaszkodó- cikk. Amennyiben mindez így igaz, úgy érdekes és talán érdemes is belegondolni ebbe a helyzetbe, nekünk magyaroknak is - véleményem szerint...

...
Az Izraeli Demokrácia Intézet nemrégen végzett felmérései szerint az ország zsidó polgárainak 83%-a úgy gondolja, hogy fontosabb hazájuk „zsidó karaktere”, mint „demokratikus jellege”. (Képzeljük el, micsoda ribilliót rendeznének idehaza a „liberálisok”, ha a magyarok 83%-a vélné úgy, hogy fontosabb a nemzeti érdek, mint a demokrácia!) Az izraeliek 86%-a továbbá meg van győződve arról, hogy Izrael jövőjének alakulásába a népesség több mint 20%-át kitevő arab kisebbségnek semmiféle beleszólása nem lehet. Az Izraelben élő zsidók 62%-a szerint pedig amíg „nem rendeződik a konfliktus az arabokkal” (ennek mibenléte korántsem egyértelmű...), addig nem szükséges a palesztin kisebbség sorsát jobbra fordítani. Mi több, az izraeli zsidók 53%-a abban sem látna semmi kivetnivalót, ha száműznék az ország őshonos arab lakóit. Ezen túlmenően a megkérdezettek 76%-a semmiképpen sem engedné meg, hogy az Izraelben élő arab kisebbség tagjainak a megszállt területeken élő legközelebbi rokonai Izraelbe költözzenek, 55%-uk pedig teljesen helyénvalónak tartja, ha a zsidók által lakott települések több állami forráshoz jutnak, mint azok a városok és falvak, ahol az arabok vannak túlnyomó többségben. A vizsgálat körébe bevont zsidók 46%-a semmilyen körülmények között sem végeztetne javítást a saját házában egy palesztin szakemberrel, a meginterjúvolt zsidók 39%-a pedig külföldi háztartási alkalmazottat nem foglalkoztatna az otthonában. A Haifai Egyetem szociológiai tanszékének vizsgálatai pedig fényt derítettek arra, hogy az Izraelben élő zsidók 65%-a semmiképpen sem szeretne palesztinok szomszédságában lakni, ezzel szemben a „terroristának” bélyegzett palesztinok 67%-a a sok évtizednyi üldöztetés és jogfosztás ellenére sem bánja, ha a közelében zsidók is élnek. Ezen kívül a zsidók 65%-a gondolja úgy, hogy a palesztinok veszélyt jelentenek Izrael számára, mégpedig „magas szaporodási arányuk”, valamint „lázadásra és polgári engedetlenségre való hajlandóságuk” okán. Magyarországon az észt osztó „liberálisok” azt ordítozzák, hogy minden társadalomban vannak „szélsőséges” elemek, és „szélsőséges” nézetek, de a lényeg az, hogy a politikai elit határolódjon el a „rasszista” megnyilvánulásoktól, melyeknek hirdetőit „karanténba kell zárni”. De Izraelben alighanem más törvények uralkodnak (miközben ugyanaz a kaszt osztja az észt, mint nálunk), ugyanis tömegesen lehetne idézni befolyásos politikusoknak a palesztinok, és általában az arabok elleni gyűlöletre uszító megnyilvánulásait.
Álljon itt egy idézet Moshe Feiglintől, aki a Fidesz testvérpártjának, a Likudnak egyik vezetője. A politikus a Mááriv című izraeli lap december 5-i számában a következő sorokat vetette papírra: „Az arabok egyáltalán nem a sivatag fiai, hanem sokkal inkább tőlük származik a sivatag. Az arabok sivatagot teremtenek mindenütt, ahová csak mennek… Az arabok a „lopás kultúrájában” nevelkedtek. Elméjükből hiányzik minden készség az újításra; nincs jó vagy rossz az arab kultúrában, csak az erős és a gyenge megkülönböztetését ismerik.” Nem is oly rég az észak-izraeli Safad városának egyik nagy tekintélynek örvendő rabbija, Samuel Elijáhu pedig felszólította honfitársait, hogy semmilyen körülmények között ne adjanak el, és ne adjanak bérbe lakást vagy házat nem zsidóknak. A felhíváshoz igen sok rabbi csatlakozott országszerte. (Ezek a rabbik az államtól kapják a fizetésüket, tehát nem állítható, hogy a kormánynak semmi köze ahhoz, amit művelnek. - reakció Aliza Bin-Noun izraeli-magyar nagykövet kijelentésére) A fellépésnek foganatja lett, ugyanis az utóbbi hetekben több olyan, a közeli falvakból származó palesztin diákot ért támadás Safadban, akik a helyi főiskolán tanulnak, és lakást vagy szobát bérelnek valahol a városban. A Wállá!Hádásot elnevezésű izraeli hírportál egyébként úgy értesült, hogy a rabbik felhívásának a legfőbb célja a zsidók és az arabok közötti házasságok megakadályozása. A közzétett nyilatkozatban az szerepel, hogy „aki lakását vagy házát nem zsidónak bérbe adja, vagy eladja, súlyos kárt okoz szomszédainak”.
A rabbik az utóbbi időben egyre gyakrabban hallatják a hangjukat Izraelben: forgalomban van egy olyan vallási „dekrétum” is, melynek aláírói helytelennek nevezik, hogy az országban élő palesztin kisebbség tagjai is indulhatnak a parlamenti választásokon, egy másik pedig arra figyelmezteti a vallásukat gyakorló izraelieket, hogy ne adjanak vért nem zsidóknak. De aligha feledhető az Izraeli Rabbik Szövetségének emlékezetes állásfoglalása a gázai háború idején, amikor is kifejezetten felszólították a hadsereget a palesztin polgári célpontok bombázására. Hasonlóképpen foglaltak állást a hadseregben tevékenykedő rabbik, akik a Tórára hivatkozva szintén megengedhetőnek nevezték a palesztin civilek legyilkolását. Elijáhu Reskin szerint mindenfajta tárgyalás értelmetlen mindaddig, amíg „erővel” akarják Izraelre rákényszeríteni a békét. Ha pedig bárki azt hinné, a gyűlölködés és a rasszizmus célpontjai kizárólag a palesztinok és általában az arabok, alaposan téved. December 9-én tömegtüntetést rendeztek Tel-Avivban, ahol is a résztvevők tiltakoztak az „idegenek” Izraelbe történő bevándorlása ellen. Az egyik főszervező, Suzy Cohen a következőképpen foglalta össze roppant „toleráns” és „liberális” álláspontját a kérdésben: „Nem érdekel, ha nácinak neveznek, a lényeg, hogy az összes külföldi távozzon innen.” Gideon Levy, neves közíró, akit a cionisták nyilván „öngyűlölő zsidónak” tartanak, egyik legutóbbi írásában az Izraelben rohamosan erősödő idegenellenességet egyfajta „rákos daganathoz” hasonlította, hangsúlyozva, hogy roppant ijesztő a kormányzat közönye és hallgatása is. „Mintha nem is lenne kormány Izraelben. Nincs senki, aki felhívja a figyelmet arra, hogy az araboknak is vannak jogaik ebben az országban” – figyelmeztetett Gideon Levy.
...

[ a fentebbi információkra forrást sajnos nem találtam mellékelve ]

***

Panasz az ENSZ-nél? Talán megértésre talál. Talán az EU is megérti. Lehet, hogy az abszolút politikai, a gazdasági, katonai fölényen túl az izraeliták "valamiképpen a demográfiai küzdelemben is győzelmet aratnak" majd a palesztinok felett?

Azt gondolom, érdemes volna "függetlenül" betekintést nyerni a zsidó-palesztin viszony világába, olyan forrásból, amely aligha vádolható elfogultsággal mondjuk a palesztinok javára (ugyanis többnyire a médiával az a baj, hogy vagy a zsidók, vagy a palesztinok mellett elkötelezett és ezért általában fenntartásokkal kezelendő).

Hegyi Gyula (az előző EU-parlementi ciklus szocialista delegáltja) úti beszámolója: "A jeruzsálemi papírhíd"

[ mozgovilag.com/?p=3052 ]

A hivatkozás alatt olvasható útirajz mindenesetre ellentmond annak a híresztelésnek, hogy a palesztinok leginkább az itteni cigányokhoz volnának hasolnatosak - természetesen nem a külsőre gondolok, mint ahogy sohasem.