Van egy jó hírem a blog olvasóinak. Jön a demokratikus szájkosár időszak, amely persze eltarthat - ha egyáltalán életben maradunk - évtizedekig is. Mert mi türelmes és szófogadó nemzet vagyunk. Békésen viseljük a sorscsapásokat, mert erre tanított bennünket a történelem. De ez ma már nem olyan nagy dicsőség. Előnynek pedig semmiképpen nem mondható.
Mindenki fecseghet mindent, ami összeegyeztethető a kétharmados fölénnyel és annak alkotmányt és a mindennapi életet gatyába rázó törekvéseivel..
Az történelmi helyzet nagy előkészítői: az SZDSZ, az MDF, de leginkább a szocik ülnek a kis tojásaikon és örülnek, hogy az még, ideig-óráig, megvan. Szekeres Imre bácsi, Kovács Laci bácsi, Lampert Mónika néni, az igazoltató rendőrrel primitív bunkó módjára hepciáskodó Molnár Gyula bácsi és a többiek alapvetően elégedettek: megkapják havonta a pénzecskéjüket, élvezik mentelmi jogukat és összegrundolt vagyonuk, vállalkozásaik hozadékát. A díszes társaságból nagyon hiányzik Hagyó Miki, ő ugyanis színt vitt az egészbe a módszereivel, az ingatlanjaival és demokratikusnak aligha nevezhető irányítási módszerével, aminek ellentmondásait persze senki nem vette észre a pártjában.
Akik most a magyar emberek érdekeit magyar emberek módjára és abszolut tisztességével, keresztény alázatával képviselik, soha olyan csúnya és büntetőjogi fejcsóválást maga után vonó cselekményeket nem fognak elkövetni, mint díszes elődeik a hatalomban. ( A múltjukról ne beszéljünk, mert az kissé fekete és ragacsos!) Mert ők százszázalékos magyar emberek. Vagyis a korábbi politikai elit nem magyar emberekből állt, illetve ha mégis, azok nem voltak százszázalékosok, hanem mondjuk, csak -98 százalékosak (igen, az a kis vonás mínuszt jelent).
De hogy minden a jó irányba menjen, először a szájkosarat kell helyesen és célirányosan felhelyezni. Persze csak a nem százszázalékos magyar embereknek, mert láthatóan a százszázalékos magyar emberek velük születve hordják.
Szép új világ - mely ezernyi részletében emlékeztet egy letűnt csúnya világra. És mire erre ráébrednek (ha egyáltalán), akiket a következmények a leginkább érintenek (pl. az egészségesre megnyirbált sztrájkjoggal!!!), akkorra itt már akkora rend lesz és olyan erős, jól felfegyverzett kommandós hadsereg, hogy a becsületes vagyis százszázalékos magyar embereknek semmitől sem kell félniük. Legfeljebb attól, hogy olykor hagymázas álmukban miről fecsegnek, s abból mennyit jelent a megfelelő helyen életük párja.
De ne foglalkozzunk részletkérdésekkel, amikor éppen felvirágzik a nemzet.