A kormány által betiltani szándékozott egyik hírportál önértékelése szerint "történelmi jelentőségű" értekezést vezényelt le a zsidó holokausztról elismert történészek és -a legújabb törvények által büntetendő véleményeket képviselő- ún. revizionisták között

Számos kimerítő írás olvasható minderről, én ezeknek a töredékét sem olvastam el, idő hiján, de egyre fontosabbnak tartom, hiszen könnyen lehet, hogy már csak rövid ideig lesz erre mód.
Minden esetre az egyik fontos részletről a következő képpen vonja le a konzekvenciát (a forrást nem idézném, de visszakereshető és hangsúlyoznám, hogy nem én állítom ezt, csupán idézem, ami másutt olvasható és mivel én nem vagyok szakértő, így természetesen nem is tudok megalapozott véleményt alkotni ebben a témában, tehát a következő nem az én véleményem, hanem egy másik személy állítása, újabb megnevezett személyekkel, történészekkel kapcsolatosan): "zsidó történészek mint Karsai László vagy Ungváry Krisztián beismerik, hogy Szálasi Ferenc és a nyilasok nem akarták a magyar zsidóság pusztulását...Amit nekik büntetlenül lehet, azért nekünk bírság, per, esetleg börtön jár..."

Természetesen ez egy ellenőrizetlen állítás. Általam legalább is nem ellenőrzött és végképp nem az én véleményem, illetve nem én állítom. Elvileg megtalálhatóak ennek az utalásai valahol, amelyre ez az állítás hivatkozik, és amely állítás nem mellesleg nem tagadja, vagy csökkenti jelentőségét a holokausztnak, minden esetre újabb szempontokat vethet fel, annak aki az üggyel behatóbban is foglalkozik (de az nem én vagyok...).

Horthy-ról pedig a wikipedia, a szabad enciklopédia a következőket írja, a holokauszt kapcsán:

...
"Horthy parancsára Kállay titkos tárgyalásokat szervezett a britekkel [a háborúból kilépés érdekében ] Isztambulban. A tárgyalásokkal Szent-Györgyi Albertet bízták meg, aki 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba. A németek jóval professzionálisabb hírszerzése előtt jól ismert volt a tárgyalások ténye, azonban jelentős szerepe volt ebben Edvard Benešnek is, aki a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyar béketapogatózási kísérletről. Hitler követelte is a többször Klessheimbe látogató Horthytól, hogy váltsa le miniszterelnökét és szigorítson a zsidókkal szemben alkalmazott bánásmódon. A kormányzó azonban kiállt Kállay mellett. A zsidóságot érintve antiszemitizmusát bizonygatva próbálta kikerülni Hitler kérését a deportálásukra vonatkozóan. Mivel Hitler hajthatatlan maradt ebben a kérdésben, így Horthy saját meggyőződésének megfelelően kénytelen volt kérését megtagadni...A britek még a balkáni partraszállás esélyét is felcsillantották a magyar tárgyalófelek előtt, de Sztálin ellenállása miatt ez nem valósult meg. 1944. február 12-én Horthy a Hitlerhez írt levelében követelte a magyar honvédség hazaengedését a keleti frontról...Az átállást tervezgető Magyarországot 1944. március 19-én német csapatok szállták meg. Előtte Horthyt tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták a külvilágtól, így nem tudott ellenállásra utasítani...Horthy megmaradt ugyan kormányzónak, de gyakorlatilag az ország élére kinevezett Edmund Veesenmayer birodalmi biztos kezében volt az irányítás. Új hadakat menesztettek a rohamosan közeledő keleti frontra...1944-ig Magyarországon a zsidóságot érintő pogromokra és atrocitásokra nem került sor, szemben Romániával, Jugoszláviával, Szlovákiával. Ezekben az országokban a deportálások már 1942-ben megkezdődtek. Ezekre való tekintettel kb. 100 000 zsidó menekült a szomszédos országokból Magyarországra. A német megszállást követően azonban itt is megkezdődött a zsidók gettókba gyűjtése, kötelezték őket a sárga csillag viselésére, végül pedig áprilisban a magyar adminisztráció készséges segítségével megkezdődtek a deportálások. 1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437 402 személyt Auschwitz-Birkenauba...Horthy kezdeményezésére a magyar kormány ajánlatot tett a még nem deportált zsidó származású magyarok (különösen a gyermekek) külföldre történő evakuálása érdekében..., valamint a nemzetközi segélyszervezeteket a koncentrációs táborokba irányuló segélyszállítmányok küldésére ösztönözte Svájc budapesti külképviseleténél. A kezdeményezés, amelyhez meglepő módon a németek is hozzájárultak, elbukott, mivel az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság politikai okokból sokáig késlekedett a döntéssel és így a hadihelyzet változása miatt végül nem kerülhetett sor az akcióra. A Jad Vasem szerint azonban a kudarc ellenére a Horthy-ajánlat jelentős hatással volt a magyarországi zsidómentő tevékenységre." (...)

[ hu.wikipedia.org/wiki/Horthy_Mikl%C3%B3s ]

Hogy mindez igaz e, én nem tudom, nem tudhatom.

A Felvidék visszacsatolásához pedig annyit fűznék hozzá, hogy az én felmenőimet is Érsekújvárból üldözték el a Benes-dekrétumok következtében (amely a közelmúltban volt téma a magyar-német jogi rendezés és a felmerülő kárpótlások kapcsán; a szlovákok "ügyesen" kijátszották a felelősségre vonást azzal, hogy megfenyegették az EU-t, nem írják alá a liszaboni szerződést, ha ezzel "baszogatják" őket...így azóta HUSS...és a szlovákok pedig alá is írták a Brüsszel számára jelentékeny közponi irányítást biztosító szerződést...).

Rengeteg magyar és német lett megfosztva vagyonától, elüldözve otthonából, szülőföldjéről, miután a szlovákok a világháború után újra megkaparintották a Felvidéket.
Szinte döbbenetes volt számomra visszanézni archív felvételről, ahogy Horthy azokban a kaotikus időkben a kassai bevonuláskor a magyar mellett szlovákul (!) is nagy barátsággal szólt a Felvidék szlovákjaihoz. Az ember ilyenkor elgondolkodik azon, hogy manapság Szlovákiában, immár az Európai Unióban továbbra is büntetik a magyar nyelv használatát, akár ilyen, vagy olyan kormánykoalíció rendelkezik is az elcsatolt területeken élők felett.

Horthy bevonulása Kassára, 1938. november 11. (archív felvétel): www.youtube.com/watch?v=NIu3kKyXSC0