Valaha, az u.n. zsarnokság idején létezett ez a hárombetűs kidejezés, amely azt jelentette, hogy közveszélyes munkakerülés. És akit igazoltatáskor rajta kaptak, hogy nincs bejelentett munkahelye, azt megbüntették. Mert a zsarnokság arra törekedett, hogy mindenkinek biztosítson valamilyen munkát, mert aki dolgozik, pénzt keres, és ami ennél is fontosabb, közben nem ér rá randalírozni, betörni, rabolni.
Nem azt akarom mondani, hogy most is be kellene vezetni a KMK-t, hanem azt, hogy a rengeteg ok nélküli leszázalékolást felül kellene vizsgálni, és a mindenféle segélyek helyett kötelező közmunkákat biztosítani. Aki nem hajlandó ennek eleget tenni, annak számolnia kell a konzekvenciákkal. Ma hallottam a rádióban, hogy Szabolcsban, ahol néhány napon belül több száz ház össze fog dőlni, úgy gondolták a hatóságok, hogy még az összedőlés előtt ki kellene menteni a később használható építőanyagot: cserepet, gerendát, ajtókat, ablakkereteket, miegyebet. A tulajdonos erre egyedül nem képes. Közmunkát hirdetett tehát az önkormányzat, amelyre összen 2, azaz: két ember jelentkezett. Mert mindenki úgy gondolja, erre szoktatta őket a mi demokratikus rendszerünk, hogy helyettük majd az állam megcsinálja, elintézi, kifizeti.
Tudjuk, hogy a rengetegt belvíz azért is fenyegeti a településeket, mert sok eső és hó esett. Meg persze azért is, mert míg a zsarnokság idején kötelező volt az árkokat tisztítani, a lefolyóket rendben tartani, most ezeknek nincs gazdája. Pedig ásót, lapátot fogni nem igényel egyetemi diplomát. Százezrek, sőt, több mint egymillió ember felveszi a segélyeket, a mindenféle támogatásokat, és cserébe nem ad semmit. Közben pedig van egy sor olyan elvégzendő munka, amit azon a pénzen, amit segélyként folyósítanak, el lehetne végeztetni.
Tudom, hogy nem fedezem fel a melegvizet, megírták ezt már számosan. Az ország karbantartása feltétlenül együtt járna azzal is, hogy az emberek, mindenki, függetlenül attól, hogy kisebbséghez vagy többséghez tartozik, ráébredjenek, munka nélkül nincs pénz. Tehát meg kell dolgozni minden csorduló fillérért, meg kell szokni, hogy fel kell kelni, marokra fogni a szerszám nyelét és tenni, amit elrendelnek. Aki nem teszi, azt be kell vinni olyan táborba (bármilyen csúnya és undorító is ez a szó), ahol kényszerítik arra, hogy dolgozzon - mégpedig ingyen bizonyos ideig.
Így nem tartható fenn az állam.
Aki azt hiszi, hogy az államnak kötelessége fizetni a segélyeket, aki azt hiszi, hogy neki csak segélyből lehet és szabad élnie, mert ez közben feljogosítja az erdők, a mindenféle színes fémből készült szerelvények lopására, mások kirablására, gyilkosságokra, lányok futtatására, pénz nélküli dínom-dánom életre (ezernyi példát lehetne erre is hozni), azt ki kell ábrándítani, mert ha így mennek a dolgok, a közbiztonság, a fenyegető természeti veszélyek, az elöregedés stb.stb miatt az ország belátható időn belül lehúzhatja a rolót.
Lehet, hogy egyeseknek ez az érdekük.
A normális életre vágyó, azért mindent megtevő magyar embereknek, a lakosság józan és tisztességes részének nem ez az elképzelése és hite.
