Dyen kommentje:
"Egy érzékeny kérdés: a romák hatása az ingatlanpiacra
Bár a szomszéd bőrszíne egy ingatlan értékbecslésében nem szerepelhet, mindenki tudja: ez a szempont sokaknak elsődleges, alakítja az árat, csökkenti a keresletet. Fokozottan így van ez azon településeken, amelyek gyilkosságokkal, elhíresült "cigány gettókkal" kerülnek be a hírekbe.
Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs megye gettósodott településein ingatlant eladni már önmagában kihívás, a lincselések, romagyilkosságok miatt elhíresült falvakban és községekben pedig szinte lehetetlen. A Tokaj-hegyaljai Olaszliszka, a Nyírbátorhoz közeli Kisléta, a Tiszaújváros melletti Nagycsécs, a Pest megyei Tatárszentgyörgy neve egyszerűen röghöz köti az ingatlantulajdonosokat.
...
Persze hírnév sem szükséges ahhoz, hogy az ingatlantulajdonosok pórul járjanak: “Polgáron van olyan utca, ahol korábban nem éltek romák, de nemrég odaköltözött egy család és ennek hatására ott közel egymillió forinttal csökkentek az árak – ez egy 6–7 millió forintos ingatlannál rengeteget számít” – mondja egy tiszaújvárosi ingatlanos,...
Mint elmondta, Kesznyéten, Körömön, Kiscsécsen, Tiszagyulaházán, Tiszakeszin, Tiszatarjánban a romákon kívül nem vesz senki ingatlant. Oszláron annyira rossz a közbiztonság, hogy a házakat csak észrevétlenül lehet elhagyni, ügyelve arra, nehogy meglássa valaki, hogy üresen marad az épület. A tulajdonosok ezen a településen is próbálnak szabadulni az ingatlantól: ennek érdekében a végtelenségig leviszik az árat, végső esetben pedig hátra is hagyják otthonaikat. A házak sorsa ekkor megpecsételődik: szó szerint széthurcolják azokat.
...
Fajta, fajta…
A szegregáció a cigányságon belül is óriási, a romák ingatlanvásárláskor sem a többségi társadalomtól félnek, hanem a cigányoktól. Egy szabolcsi ingatlanos például arról számolt be, hogy roma ügyfele egyenesen leszögezte: ő a gyerekeit a cigányok közé nem engedi. Ez is azt látszik igazolni, hogy nem faji kérdésről van szó.
...
Röghöz kötve
Akármilyen gettósodásról legyen is szó, az ingatlanpiac kegyetlen: ha baj van a környékkel, a szomszédokkal, lemegy az ingatlan értéke. Emellett probléma az is, hogy Magyarországon kevés a bérlakás, azon belül is a közösségi bérlakás. Ez a legnagyobb gátja a munkaerő mobilitásának, hiszen aki állami támogatással épített házat vagy hitelt vett fel, és egy életre eladósodott Miskolcon, Ózdon, Kazincbarcikán, vagy egy isten háta mögötti kistelepülésen, hiába kap munkát Győrben vagy Székesfehérváron, nem tud odaköltözni, mert foglya saját ingatlanának.
..."
ingatlanmagazin.com/ingatlanpiac/ciganyuton-hogyan-hatnak-a-romak-az-ingatlanpiacra/
A.Gy. megjegyzése: Sok fontos gondolat van az írásban, de talán a legfontosabb az a generális probléma, hogy az állam a lakhatás gondját áttolta az emberekre. Boldoguljanak, ahogy tudnak. Nyugaton összehasonlíthatatlanul nagyobb a bérlakások aránya, aminek elmondhatatlanul nagy előnye, hogy a munkaerő mobil, felmondja a bérleményét és máris máshol próbálkozik, ott véve ki lakást. Ez így volt Magyarországon is az iparosodás kezdetén, így volt a harmincas években és így volt az ötvenes években. Aztán a nagy alacsony kamatok mellett elkezdődött a folyamat: legyen lakástulajdonos. Ez azután teljessé vált, amikor az állam igyekezett a rendszerváltás után megszabadulni a bérlakásoktól, és olcsón átadta a lerobbant, felújításra szoruló lakásokat, tulajdonossá téve a bérlőket. Akkortól nem is épült, csak mutatóba, bérlakás. Aki lakni akart, vagy nagyon drágán albérletet vett ki, vagy bankhitellel lakást vásárolt. És az ingatlana rabszogája lett és az is marad élete végéig. Igen, ez abszolut röghöz kötöttség, majdnem olyan mértékben, mint a jobbágyság idején.
