Embert ölni bűn, akkor is, amikor nem-cigány öl cigányt (vagy nem-cigányt), és amikor cigány öl cigányt vagy éppen nem-cigányt. Ezt muszáj előre bocsátanom, mielőtt bárki is félremagyarázza az alábbi soraimat. De azért megerősítem külön is: ha a bűn bizonyságot és bizonyítottságot nyer, gyalázatos bűnt követtek el, akik egy éven keresztül cigányokra lövöldöztek és cigányokat gyilkoltak meg. De azt is előre bocsátom, hogy ok nélkül nincs okozat, mint azt már korábban is megírtam. Most bíróság előtt áll négy nem-cigány, akiket - minden bizonnyal okkal és joggal - cigányok meggyilkolásával vádolnak.
A bíróság előtt állnak, de nem áll ott mellettük a mindenkori magyar kormány, nem áll ott az ügyészség, a rendőrség és a szent és sérthetetlen magyar bíróság.
Elsősorban nekik lett volna az a feladatuk és kötelességük, hogy rendet tartsanak az országban. A kormánynak az, hogy valamiképpen lehetőséget biztosítson az embereknek arra (és rá is szorítsa őket), hogy a munkából éljenek meg (a bűnözésbe vezető segélyezés, s ami ezzel együtt jár: a semmittevés helyett). Az ügyészségnek az, hogy felkészülten olyan vádiratot fogalmaz meg, ami minden tekintetben megáll. A rendőrségnek az, hogy ne engedje a megélhetési bűnözést és ne azt nézze, hogy a bármilyen törvénytelenséget elkövető cigány vagy nem-cigány, hanem csak az elkövetett bűnt tekintse és a bűnössel szemben határozottan és következetesen eljárjon. A bíróságnak pedig az, hogy legalább időnként olyan ítéletet is hozzon, amely nem a szája íze szerinti, hanem a Ptk. vagy a Btk. szerint is megáll.
A mindenkori magyar kormány, illetve a rendvédelmi szervek társtettesek, de ők nem ülnek se most, se máskor a vádlottak padján.
Hogy érzékeltessem, mire gondolok, csak egy-két példát hozzok.
Például Horn Gyula miniszterelnöksége alatt, természetesen a miniszterelnök és párttársai tudtával, egy vidéki szatócs szarért-húgyért, összesen négy milliárd dollárért eladta az egész magyar gazdaságot, a nemzeti vagyon jelentős részét, ahelyett, hogy próbált volna vele valamit kezdeni (ma már mindenki tudja, hogy lett volna erre mód). És konkrét példa: Horn Gyula lakását iszonyúan magas áron megvette a Postabank és iszonyúan nyomott áron megépítette a miniszterelnök a magánrezidenciáját. Szóvá tette ezt valaki? Senki.
Például az ügyészség biztosan nem, amikor kiderült, hogy az említett Postabank emberek százezreit tette tönkre, 165 milliárdos kárt okozott, és azt, aki mindezért elsődleges felelősségel tartozott, tíz évi farvizes tárgyalást követően összesen három millió forintra ítélte a magyar bíróság. De például még a rendszerváltás elején P. János, a frissen feltűnt nagyvállalkozó egy eléggé nyilvánvaló, de sok száz milliós hasznot hozó stiklit követett el, és a bírósági tárgyaláson maga az ügyész vonta vissza a vádat, így az illető úr nem volt büntethető. Lett valami baja az ügyésznek? Azon túl, hogy elbocsátották az ügyészségtől, semmi. De talán sokan emlékeznek még arra, hogy az ügyészség milyen bratyizó módon hallgatta ki Kulcsár Attila urat, akinek az ügyében jogerős ítélet azóta sem született és a kb. húszmilliárd forint sem lett meg. De ez a nagyszerű ügyészség bábáskodott a móri gyilkosság vádiratánál és sok más ügynél, amely úgy alakult, ahogyan az ügyészi érdekek és a politikai megrendelés azt megkívánta.
A rendőrségről jobb nem beszélni. A rendszerváltás óta hibát hibára halmoztak, és igazságot még egy olyan ostobán hülye ügyben sem tudtak produkálni, mint az emlékezetes Múzeum krt-i hajnali igazoltatás, amellyel kapcsolatban az illető kis hölgy azt állította, hogy annak következményeként két rendőr megerőszakolta. A magánvádas formában folytatódó ügy végül úgy elült, mint esténként a tyúkok. De emlékszünk a rendőrség példás móri nyomozására és ezernyi más ügyre, ahol hibát hibára halmozott. Rendet egyedül 2006. októberében próbált produkálni az oktalan gumilövöldözésével, vízágyúzásával és egyéb ostobaságaival, miközben ezernyi más megoldást is alkalmazhatott volna a rend helyreállítására. De emlékezhetünk számos kudarcos nyomozásra, s főként arra, hogy a falvakban végképp elszabadult a pokol, mert ha konfliktus esetén meg is jelent a rendőrség, a rendbontók rátámadtak, mert tekintélye szemernyi se volt és most sincs.
És a bíróságok? Bizony a bíróságok nagy ügyekben mindig leégtek és sok-sok melléfogással osztották az igazságot. Talán elegendő, ha a móri bankrablással kapcsolatos ítéletre utalok, aminek a következménye csak annyi lett, hogy a tanácsvezető bírót delegálták az OIT-ba, ami szép önigazolás, csak éppen gyomorforgató. Mert egyetlen bíró sem felel az általa hozott ítéletért, és mindannyian tudjuk, hogy a Ptk. és a Btk. csak azért létezik, hogy a bíró azokra hivatkozzék, de kifejezetten egyéb meggondolások alapján ítélkezzék. ( Például a Geréb Ágnes ügyben is. Nem azt akarom mondani, hogy fel kellett volna menteni, hanem azt, ha elítélték, akkor nagyon sok más orvost is el kellett volna az idők során ítélni súlyos mulasztások és műhibák miatt.)
El lehet és el kell ítélni azokat, akik a cigányok elleni gyilkosságokat elkövették (mint ahogy azokat a cigányokat is, akik nem-cigányok tucatjait, százait ölték meg az elmúlt években, pl. sok magatehetetlen idős embert), de ettől alapjában véve jobb vagy más semmi nem lesz. Ettől nem lesz nagyobb rend és biztonság az országban. A megszülető ítélet majd nem csökkenti az éppen regnáló kormány felelősségét azért, mert gazdaságilag és politikailag lehetetlen, súlyos ellentmondásokkal és konfliktusokkal terhelt viszonyok állnak fenn, és ugyanígy nem csökkenti az ügyészségek felelősségét a gyakran felületes, rendelés-szagú vádiratokért, a rendőrség vezetőinek felelősségét (egészen a mindenkori belügyminiszterig) a felkészületlenségért és tekintélyvesztettségért. A magyar bíróságok működését pedig újra kellene gondolni és újra kellene építeni a bírósági szervezetet, mégpedig úgy, hogy egy bíró ne a saját karrierjét építgesse, amikor a Magyar Köztársaság pénzén, politikai megfontolásból, majdnem egy évig tárgyal egy olyan végsősoron pimf ügyet, mint volt a Zuschlág ügy, amelyben persze igen kemény ítéletek születtek, köszönhetően annak a minősítésnek, hogy maffia mójára működött a perbe vont társaság. Emlékezhetünk, hogy éppen Bács megyében egyetlen ítélet sem született az u.n. olajmaffia ügyében, ahol is egyesek tudni vélik, hogy nem néhány millió forinton folyt volna a vita, hanem mintegy háromezer milliárd forinton. De akkor szunyókált az ügyészség, a rendőrség és a bíróság egyaránt. Hogy a politika miért lapított, a kormányzat miért nem ösztönözte a rendfenntartó és igazságügyi szerveket, azt minden bizonnyal soha nem fogjuk megtudni.
Szóval lehet most keménykedni kommandósok légiójával, tárgyalhatja éveken keresztül a roma-gyilkosságokat a bíróság, ettől nem lesz jobb az ország, már csak azért sem, mert az éppen uralkodó elit a maga kétharmadosságával szembe megy az egész ország, a lakosság túlnyomó többségének az érdekeivel, és mindezt híven szolgálják a rendvédelmi és igazságügyi szervek, mindegyik élén a megfelelő emberrel. Az igazság nevében, amelyhez a nép csak hivatkozási cégér.
Kicsiny írásom végén csatolom az Index írását, amelyben arról van szó, hogy ok nélkül ritkán születik meg az okozat, illetve soha:
HÍREKBŐL VETTEK ÖTLETEKET AZ ELSŐ CIGÁNY-ELLENES TÁMADÁSOKHOZ
Index
A cigányok elleni támadássorozat első négy színhelyén a támadók kifejezetten olyan helyeket kerestek, ahol korábbi durva ügyek miatt már kellően feszült volt a hangulat. Volt, ahol nem sokkal korábban felvonult a Magyar Gárda, máshol maga a polgármester ismerte be, gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb meghaljon valaki egy rablótámadásban. Megnéztük, mik lehettek azok az esetek, amelyek miatt éppen Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban és Tarnabodon csaptak le.
A sorozatgyilkosság vádlottjai a vádirat szerint első célpontjaikat az alapján választották ki, hogy milyen településeken volt már egyébként is feszült a helyzet a romák és a nem romák között, honnan érkeztek hírek súlyos bűncselekményekről. Ez volt az a négy támadás, amelyeknek még nem voltak halálos áldozataik, az elkövetők elszántsága ugyanakkor ezek során is érezhetően egyre nőtt.
A vádirat szerint a gyilkosságsorozat egyik fő motivációja az volt, hogy a vádlottak úgy érezték, az állami hatóságok kesztyűs kézzel bánnak a cigányokkal, és maguknak kell a kezükbe venniük az igazságszolgáltatást. Meghatározó élmény volt számukra az olaszliszkai gyilkosság. Az első konkrét célpontokat az alábbi esetek alapján választhatták ki.
Galgagyörk (2008. július 21.)
Galgagyörk az első támadás előtt egy hónappal azért szerepelt sokat a sajtóban, mert megjelent a faluban a Magyar Gárda, hogy segítsen egy család elköltöztetésében. Az eset előzményei nem teljesen világosak, különféle beszámolók különféleképpen értékelték a történetet, annyi azonban biztosnak látszik, hogy P. László és felesége telkén álló kisebb ingatlanban lakott egy cigány család, akikkel hosszú ideje tartó viszály alakult ki, részben az ingatlan használata, részben egy szerelmi ügy miatt. A viszály odáig fajult, hogy a kis házban élő egyik cigány fiú megütötte az ingatlan tulajdonosát, aki szerint ezen kívül is többször is megfenyegették őt és feleségét, de senkitől sem kaptak segítséget. A férfi végül a Magyar Gárdát hívta, melynek tagjai éjszaka rátámadtak a cigány családra. Másnap P. Zsolt és felesége elköltöztek, a költözést a Magyar Gárda biztosította, az esetnek pedig komoly médiavisszhangja lett.
Nem úgy a galgagyörki támadásnak, mely mögött a rendőrség és sajtó egy falubeli szerelmi ügyet sejtett. Az ekkor még háromfős csapat még nem embereket, hanem épületeket támadott meg. P. Zsolt és K. István két házra lőtt, miközben P. Árpád fedezte őket. A támadásban nem sérült meg senki.
Piricse (2008. augusztus 8.)
Piricse két hónappal a támadás előtt azért került be a hírekbe, mert a rendőrség őrizetbe vett egy párt, akik halálra éheztették gyermeküket. A szakértői vélemény szerint az egyéves gyermek alultápláltság miatt halt meg. Piricsei lakosok korábbi elmondása alapján egy szobában nyolcan laktak, a gyerekek cukros vizen éltek, mert a szülők elitták a segélyt. „Magyarország hogyan jutott el abba a helyzetbe, hogy egy sokgyermekes, semmirekellő életmódot élő ember hónapról hónapra következmények nélkül elihatja a gyermekei után kapott állami támogatást, lebonthatja a szociálpolitikai támogatásból épített házát, majd építőanyagként értékesítheti?” - mondta akkor Orosz László polgármester a Magyar Nemzetnek.
Piricsén a vádirat szerint Molotov-koktélt dobtak két romák lakta házra, majd K. István lábon lőtte az egyik házból kimenekülő Gyetvai Magdolnát [1].
Nyíradony-Tárnapuszta (2008. szeptember 5.)
A nyíradonyi támadás kilóg a sorból,a vádirat szerint ez K. Árpád magánakciója volt, a támadást egyedül követte el, és nem sajtóhírek alapján választott célpontot, hanem Debrecenből Nyírbátor felé autózva figyelt fel Nyíradony-Tamáspuszta településen egy romák lakta házsorra. K. Árpád kétszer lőtt az egyik ablakra, de nem talál el senkit. A támadásnak nem is lett különösebb visszhangja, a csoport ezért visszatért az eredeti koncepcióhoz, és újra olyan helyszínt választottak, ahol már komoly feszültségek voltak.
Tarnabod (2008. szeptember 29.)
Ez lett Tarnabod, ahol korábban brutális bűncselekmények történtek, elsősorban az a 2008 téli eset, melynek során egy háromfős rablóbanda olyan súlyosan megvert egy férfit, akinek behatoltak a házába, hogy az belehalt sérüléseibe. Pető Zoltán polgármester akkor azt mondta, csak idő kérdése volt, hogy mindez megtörténjen, mert nem volt elég rendőr a térség egyik legveszélyesebb településének biztosítására.
„Egy 6-8 tagú banda lopásra és rablásra rendezkedett be. Nem a kényszer viszi őket mások megkárosítására, hanem az, hogy a szórakozásukra előteremtsék a pénzt. Szó sincs itt cigánybűnözésről, ugyanis az ilyen jellegű cselekményeket még a roma lakosok is mélyen elítélik. Arról van szó, hogy a fiatalkorúakból álló banda ellen nincs hatásos fellépési lehetőség" - mondta az eset után Pető Zoltán a Heves Online tudósítása szerint. Vagyis az elkövetők úgy érezhették, ez a helyszín az elképzeléseikhez illeszkedik - ha a hatóságok nem védik meg az embereket, nekik kell tenniük valamit.
Egy tévériportban ráadásul azt is látták, hogy az uniós támogatásból számukra épített sorházat a romák lakhatatlanná tettek, így ezt a sorházat választották célpontnak. Végül mégsem ezt támadták meg, mert nem sikerült áthatolniuk a sűrű bozóton.
Molotov-koktéllal és puskával támadtak másik házakra. Súlyos sérülés nem történt, ráadásul kiderült az is, hogy a megtámadott házakban élők nem is romák voltak. A vádirat szerint a csoport az akciót teljes kudarcnak ítélte, és ezután ismét koncepciót váltottak: ezentúl már nem volt cél, hogy a médiában szereplő helyekre menjenek, elég volt, ha romák laktak ott, és a támadást megfelelően végre lehetett hajtani. Ezután következtek az első gyilkosságok Nagycsécsen.
A cigánygyilkosságok pere kedden a vádlottak meghallgatásával folytatódik.
