A magyar bíróság ismét nagy észre és a büntetőtörvénykönyv speciális ismeretéről tanúskodó ítéletet hozott.
Talán emlékszenek még rá egyesek, hogy a senki Császár Előd nevű énekes tizenkettőegy tucat fiatalember bedrogozva és kilencen kilométerrel száguldva a Szilágyi Erzsébet fasoron, a Budapest Szálló előtt nem tudta bevenni a kanyart, telibe talált egy rendőrautót és meggyilkolt egy húsz éves rendőrt. Mindezért kapott a szent és sérthetetlen, nyakon felül egyre gyengébbnek ható magyar bíróságtól egy év felfüggesztett börtönbüntetést (vagy letöltendőt? - a fene emlékszik már pontosan, de ebenguba).
Mivel nem akarok nagyon sok példát felhozni, megemlítem még az ír gázóló urat, aki Leanyfalu közepén kilencvennel száguldva a zebrán halálra gázolt két kicsiny gyermeket, és a mi magyar bíróságunktól kapott három évnyi fogházbüntetést, de előtte a mi magyar bíróságunk nagy előrelátással engedélyzete, hogy az illető úr elhagyja kis hazánkat. Ennek tíz éve és azóta sem tért vissza, hogy letöltse a mi igazságszolgáltatásunk mindent, de az ügyben éppen igazságot nem szolgáltató büntetését - a három évi fogházbüntetéssel (amelynek - jó magaviselet esetén - gondolom egyharmadát elengedik, vagyis marad belőle összesen két év, mármint abban az esetben, ha az írek egyáltalán kiadják a magyar büntetésvégrehajtásnak).
Eszemben sincs, hogy védjem Stohl Andrást, aki azt hitte égig nőnek a fák és ő maga. Nos, eme hite közepette egy hajnalon az országúton (tehát nem településen belül) karambolt okozott, súlyosan megsérült egy idős úr és összetört - a magáén kívül - két gépkocsi - bizonyos mértékig. Nos, eljött a pillanat, amikor a világ esze magyar bíróság végre példát statuálhatott, és két év négy hónap letöltendő börtönbüntetésre (súlyosabb, mint a fogház) ítélte a Nemzeti Színház tagját, a Való Világ pótolhatatlan (már akinek) műsorvezetőjét.
Az ítéletet teljesen arányosnak tartom a bűne súlyával, sőt, visszaesőként akár többet is a nyakába sózhattak volna.
Vagyis nem az ítélet súlyával van bajom, hanem a mi bíróságunk ítélkezésének szelektív voltával. Aki halálra gázol egy vele egykorú, szolgálatot teljesítő rendőrt, az egy év felfüggesztettet (vagy letöltendőt?) kap. Aki két kicsiny gyermeket a zebrán halálra gázol, az kap három évi fogház bűntetést. Én, magyar íróként egy regényben elmondott véleményért - a regény a gyilkosság elkövetése után 36 évvel, az ítélet pedig a gyilkosság után 38 évvel született meg - kaptam rágalmazásért 8- azaz: nyolc hónap felfüggeszett fogházat és kamatokkal, minden egyéb macerával együtt összesen kb. 9 - azaz: kilenc millió forintos kártérítést a nyakamba, tönkre téve egész hátralévő, maradékocska életemre. És Stohl András kapott úgy 2 év négy hónapos letöltendő börtönt, hogy jó magaviselet esetén sem csökkenthető. Stohlt egy közlekedési baleset elkövetéséért ráadásul egész hátralévő életére tönkre tette a mi magyar bíróságunk.
Ezt nevezi a magyar bíróság kiegyensúlyozott igazságszolgáltatásnak?
Hát úgy is lehet mondani. De legainkább az jellemző rá, hogy csak akkor keresi a tehén szarva közt a tőgyit, ha... - és innen kezdve folytassa mindenki a maga tapasztalatai alapján.
És ez az egész, amit leírtam, csak vélemény. Vélemény a szent és sérthetetlen magyar bíróság tevékenységéről, ítélkezési gyakorlatáról.
