Vers a KIÁLTÁS A MINDENSÉGBEN címmel megjelent verseskötetemből:
ASPERJÁN GYÖRGY:
A politikai mocsok
itt szüntelen kreál okot,
hogy mást büntetve igazolja:
magát megváltani a dolga. –
Szalutál a törvény nekik,
ha nem, kedvükre megnyesik,
csak úgy mutatós az alkotmány,
ha arcuk áttetszik a rongyán.
Fejedbe biztosok verik,
mit parancsol az új elit:
övé teli moslékos dézsa,
s népé a porciózó véka.
Gyorsan konyul pörzsölt remény,
s a jégverte hit-vetemény.
A nyomort az egyház megáldja –
ki szavaz, lesz nemzeti trágya.
A Himnusz kajlán égbe tör,
kihez szól: nem áld, öldököl,
nem szándékkal, fáradt közönnyel,
ölelt fájdalmat oltva könnyel.
Zúg hazudott forradalom.
Ezt kapjátok! – int hatalom.
Nem lesz többé már újra négy év,
ha mégis, gúzsba kötve kétrét.