A 32 éves szobalány szerint az IMF vezérigazgatója megpróbálta megerőszakolni.
Jó és ügyes húzás a 32 éves hölgy részéről.
A kishölgy nem tudta furcsa és elgondolkodtató módon, hogy a napi 3000 dolláros lakosztály foglalt. (Az IMF vezérigazgatója által lakott lakosztályba bárki csak külön engedéllyel léphet be, gondolom én, hiszen ha akárki oda ki-be járhatna, könnyedén elrabolhatnák vagy megölhetnék!) A hölgy azt hitte, hogy teljesen és tökéletesen üres a lakosztály. Akkor is ezt tapasztalta, amikor belépett és látta, hogy ott bizony különböző holmik vannak. Az évente több százezer dolláros jövedelmű, 62 éves vezérigazgató, aki bármilyen elegáns hölgy szolgáltatását megvehetné könnyedén, a szobalányra rontott, miközben pontosan ismeri az ottani, a szexuálitás terén iszonyatosan túlzó törvényeket.
A kishölgy állítása szerint a meztelen vezérigazgató becipelte a hálószobába, majd elporoszkált a bajárati ajtóhoz és bazárta azt (tudjuk, hogy ezek a szállodaajtók belülről úgy zárhatók, hogy egyben gond nélkül nyithatók is, miként azt a szobalány kívülről megtette, amikor belépett a foglalt lakosztályba). A kishölgy így ugye nem tudott elmenekülni. A vezérigazgató ezután visszament a hálószobába és rávetette magát a szobalányra, aki természetesen lelökte magáról. Ezek után - ez is tanulságos mozzanat - a vezérigazgató bevitte valamiképpen a fürdőszobába, ahol is orális szexre kényszerítette, mintha ezt nem tehette volna meg, ha ilyen szándéka volt, a hálószobában. Miután ez megtörtént újabb érdekes fordulat történt: a kishölgy, hiába volt bezárva a lakosztály ajtaja, kimenkült a szobából és riadóztatta a szálloda személyzetét.
El tudom képzelni, hogy a vezérigazgató úr ajánlatot tett a hölgynek, még azt is, hogy a hölgy ezt nagyon okosan, tudván, hogy az illető úrnak mindegyik zsebe teli van dollárral, elfogadta, majd - ahogy az már az Egyesült Államokban szokássá vált a raffinált hölgyek körében - botrányt csinált annak reményében, hogy ebből hatalmas hasznot húz.
A vezérigazgató, ha ajánlatot tett a hölgynek, nagy barom volt.
Egy biztos, mindaz, amit a körülményekről olvasni lehet, nem áll össze egésszé, sok sebből vérzik. De ez nem számít, nagy botrányt lehet belőle csinálni és teli lesz majd vele az amerikai sajtó. A vezérigazgató pedig ötven évig ücsöröghet valamelyik börtönben és elgondolkodhat azon, hogy az élet milyen bonyolult.