Beszámoló a kiskunlacházi blog-találkozóról, 2011. május 21., szombat

Nehéz ma beszélni. Néhányan itt, Asperján György blogján ismerkedtünk meg -ide s tova már évekkel ezelőtt-, majd találkoztunk az elmúlt években, több alkalommal is. Gyuri nagyon sokféle kérdéssel foglalkozott mindig is, és foglalkozik mind a mai napig. Ami azonban minket, blogjának talán "legerősebb láncszemeit" egymás mellé állított, amelyben lényegében véve egyként képviseltük érveinket, álláspontunkat, a kiskunlacházi Horák Nóra-gyilkosság volt. Gyuri mellett -aki társaivá fogadott minket ebben a véget nem érő aktualitású ügyben s felajánlotta a tegező viszonyt- Keselyőbérc, Evo, Vikuci, Dyen, Balatoni Napsugár, Csillagocskám, MsX, Szani78 és még sokan mások - akár csak innen a blogról- kiálltunk az igazság, a valóság és a méltányosság mellett, minden ártatlan ember, minden áldozat mellett, a "Nórák" mellett. Akkor is és most is. Mi a "Nórák" szószólói maradtunk. És úgy tűnik az idő távlatából, kevesebben maradtunk mára, mint voltunk. A közvélemény ha nem is hónapok, de évek alatt napirendre tér afölött, ami Nórával, illetve időről-időre a hasonló képen áldozatul eső Nórákkal történik. Nóra szimbóluma lett mindazoknak, akik áldozatul estek egy embertelen világnak. Kiskunlacházán a szörnyű emlékeket őrző kiserdőben, ami 2008 november 23/24-i hétvégéjén a poklot jelentette, megemlékeztek együtt érzők, hozzátartozók, barátok, majd később gárdisták, radikális jobboldali, vagy éppen roma politikusok fordultak meg ott a Horák Nóra Emlékkő előtt, mi is ott jártunk, tiszteletünket tettük, együtt éreztük a fájdalmat, azt az ürességet, amelyért a gonosz a felelős.
A többszöri személyes, jellemzően lacházi találkozók alkalmával megismerhettem Vikucit, Keselyőbércet, Dyent, MsX-et és végre Asperján Györgyöt is.
Ott voltunk az Emlékkőnél, elsétáltunk a mintegy 3 percre és körül-belül 90 méterre a Dobó István utcában található azon ingatlanhoz, ahol egykor P. József, a Horák Nóra megerőszakolásával, meggyilkolásával vádolt, majd elítélt, fiatal fűtésszerelő lakott. Többször is felkerestük Nóra sírját is a peregi temetőben. Sokat jelentett mindannyiunk számára, hogy idén Nóra egyszerű, fakereszt oltalmazta sírjára faragott gránitkő táblákat készíttetett családja, rajta a kislány nevével és kedvenc motívumának rajzolatával, egy pillangóval. Butterfly, azaz pillangó. Nóra kedvenc ruházati márkája volt, közösségi portálokon is kirakta anno a pillangó rajzolatot és az egykori válltáskáján is egy ilyen hímzés van. Horák Nóra, 1994-2008, és a pillangó rajza látható a lila gránit sírkövön. A hely épp oly szívszorongató, mint a kiserdőben állni, az embernek könnycsepp gurul le az arcán. Aligha lehet megállni.
Tavaly is ezt éltük át. Ma is. Tavaly úgy gondoltuk, túl kevés időt tölthettünk csak együtt. Idén megpróbáltuk bepótolni a hiányt. Nem tudtuk. Sok mondani valónk volt és azóta csak több és több lett. Azt hiszem, nekünk mindig lesz egymásnak mondani valónk, és hogy kiskunlacházi lelki együttlétünk soha nem ér véget.
Remélem, hogy nekünk mindig lesz igényünk a találkozásra, újra és újra, és a köztünk lévő emberi kapcsolatok, a barátságunk épp oly erős alapja marad az áldozatok megmentésének, miként a kezdetektől fogva ezen cél érdekében intellektuálisan összefogtunk!
Úgy érzem, most megint volt egy olyan találkozónk, amelyre ráférne egy kiegészítés. Talán Ti is így érzitek.

FairyFeller