FairyFeller:

A nem romáknak is nagy a felelőssége. A komment előzményeként megemlítem korábbi írásom: [ asperjangyorgy.blog.hu/2011/04/01/fairyfeller_nem_minden_roma_cigany ]

A következő néhány gondolatot beszélgetések, tapasztalatok megosztása ihlette bennem. Kérdéses és bizonytalan ma Magyarországon nagyon sok minden, még a legfontosabb ügyek is. Ha a demográfiai, mentális és fizikai egészségügyi, a kulturális, a gazdasági, pénzügyi, nemzetközi (!), globális, stb. problémákat nézzük, néha jobb nem belegondolni abba, mi vár Magyarországra a 21. században és még az is kétségesnek tűnhet: lesz e még Magyarország 2050-ben...?
Ezeket mind lehetne fejtegetni, nálamnál sokkal jobban hozzáértő, legalább ennyire őszinte embereknek.
Úgy tűnik, hogy Magyarország közeli jövője nem képzelhető el a romák integrációja nélkül s emellett a cél: a cigány életmód felszámolása.
A cigány ügy (eredeti görög "atsziganosz": "törvénnyel szemben álló", összeférhetetlen, érinthetetlen, "nem közénk való", stb.) kb. 200 ezer embert érint ma Magyarországon. Azért nem 800-900 ezret, mert meglátásom szerint: nem minden roma cigány és nem is kezelendő annak. Úgy vélem, röviden ez utóbbi gondolatban rejlik a magyarság felelőssége.
A cigányokról már sokat beszéltünk, írtunk, mi is és sokan mások is. Lényegében csak ismételgetések történnek. Aki szándékozik: integrálódjon, aki nem akar, annak nem kell erőltetni...
Ebből következőleg a cigány egyének felelőssége is ismert.
Nézzük azonban azok szemszögéből, származástól függetlenül (romák, törökök, arabok, stb. egyszóval délszaki, vagy egzotikus, a többségi társadalomtól jól láthatóan eltérő kinézetű emberek), akiket a többségi társadalom (mindenhol a világon!) hajlamos kinézni, kibeszélni, idegennek, "másik bolygóról származónak", "másnak", adott esetben kevesebbnek, alávalóbbnak tartani...
Ebből adódóan, ha az elméletem helyes, a romák többsége valóban áldozata lehet a negatív diszkriminációnak. Na persze nem esnék át a ló másik oldalára, az a roma ember, akit már megismertek és kulturális, mentális megbízhatónak tartanak, megtalálja a helyét a társadalomban. A szegény sorban, kitaszítottként élő romák nagy része viszont jóra való volna. Köztük is egy kisebbség (bár arányosan nagy számú) lehet az, amelyik ebből kivétel. A romák többsége esetén viszont nehéz belátni azt egy kívülállónak, hogy milyen érzelmi nehézségekkel kell megbirkózniuk, a megvetettség, a kitaszítottság, a velük szemben való viselkedés, és tényleg, a "nézés" a rájuk nézésből, egyetlen nézésből is sok minden kiderülhet egy intelligens, de még egy kevésbé intelligens ember számára is (azokkal viszont baj van, akik mindent félreértenek, akikre "mindenki rosszul néz"). Kiskunlacháza környékén és az enyingi ember-, és kábítószer kereskedő cigány-maffiák földrajzilag egymáshoz közel eső, vagy még inkább megegyező hatáskörében felmerült a Sztojka család (klán) neve. Lacházán a helyiek anak idején egy másik család mellett nevén nevezték őket, mint a helyi bűnözés forrását (szintén Sztojka a Marian Cozma és társai ellen elkövetett agresszió egyik "főszereplője"). Ilyen bűnöző családok rendre előfordulnak az ország különböző részein, amelyeket sokszor a romák is elutasítanak. És ezekre a társaságokra legalább annyira jellemző a népesedés, a szaporodás, hiszen csak, a 9 ezres lakosságú Lacházán a Sztojkáék legalább 150-en vannak. Azonban ez újfent messzire vezet.
A többségi társadalomnak figyelembe kell vennie a romák irányába tanúsított negatív diszkrimináció hatásait és következményeit, be kell látnia, hogy ez méltánytalan feszültség forrása, amennyiben együttműködésre, kompromisszumokra, kölcsönös tiszteletre vágyakozó jó emberek esnek ennek áldozatul. A pozitív diszkrimináció is káros, mind a magyarok, mind a romák számára. Ehelyett az egyenlőséget, partnerséget és a felelősséget kellene éreztetni azokkal akik arra érdemesek. Véleményem szerint 800 ezer romából 600 ezren tartoznak ebbe a körbe.
Ekkor talán lehet esély az integrációra, a cigány életmód általános megvetettségére, felszámolására. Addig mind a romák irányába tanúsított mind a többség részéről való negatív, mind az állam részéről való pozitív diszkrimináció a kívülálló cigányság létjogosultságának erősödésére ható tényezők.

A.GY. megjegyzése: FairyFeller írásához példaként említeném, hogy nemrég a szomszédban dolgozott egy csoport munkás. A vezetőjük, a vállalkozó, aki maga is keményen dolgozott, eredendően cigányember, de senki, nem-cigány alkalmazottai sem tekintették annak, hanem szorgos, keményen dolgozó magyar embernek. A felesége is sokat dolgozik: muskátlikat nevel és nagyban adják el kiskereskedőknek. A nagyobbik fiuk egyetemre jár, a lányuk most érettségizett. Tartja a romákkal a kapcsolatot, több romát alkalmaz is, de ők csak azonos jogokkel rendelkezőket jelentenek a sorban. A romák és a nem-romák soha nem vitáztak. Nem volt köztük semmilyen nézeteltérés, hangoskodás. Egyetlen dolog érdekelte őket: a munka, a lehetőség szerint jól, a megrendelő igényeit kielégítően elvégzett munka. A vállalkozó roma BMW-vel, máskor nagy Nissan busszal hozta, vitte az embereit. Igen, ez a roma csak származását tekintve roma. A főváros közeli faluban, ahol háromszintes, nagy háza van a falu közepén, senki nem tekinti romának, hanem dolgos, becsületes, tisztességes magyar embernek. És ő maga cigánynak tekinti azokat, akik - függetlenül a származásuktól - nem a tisztességesen végzett munkából élnek. - Én cigányokat nem foglalkoztatok - akár romák, akár nem-romák -, mondta, mert azok csak viszik a pénzt a lezserkedésükkel.

Hát igen, igaza van FairyFellernek, hogy cigány csak mintegy kétszézezer van Magyarországon. Cigány pl. az, aki a Cozma-ügy tárgyalásán tárgárul, magából kikelve ordítozik, mert gyilkosnak nevezi az ügyész. Ugyanis aki gyilkos, azt gyilkosnak kell nevezni.