A:GY. megjegyzése: a trianoni döntés mérhetetlenül igazságtalan volt, de nem előzmény nélküli. A történelem ekkor nyújtotta be a számlát Deák Ferenc és társai gerinctelen, a magyarságot eláruló kiegyezés-politikájáért, ahol más nem számított, csak az arisztokrácia érdeke. A magyarság vezető garnitúrája gyorsan feladta 48 eszmeiségét, beérték a mellveréssel, miközben az országot ezer szállal odakötözték a Habsburg-házhoz. Az ipari fejlődés nem a kiegyezésnek, hanem a történelmi kényszerűségnek volt köszönhető. De bármennyit is fejlődött Magyarország, miközben segített kizsákmányolni és elnyomni a magyar királyság területén és azon kívül élő nemzetiségeket, maga is szolga, cseléd lett. Mindennek következményeként sodródtunk, mellett verve, az első világháborúba az agyag-hatalom, Ausztria mellett. Meghalt másfélmillió magyar. A másik oldalon álló Franciaország meg akarta bosszulni a "hősiességünket". Ezen már csak hab volt a dicsőséges tanácsköztársaság, amely az ellenségeinket végképp feldühítette. Tehát valaminek a következménye volt, hogy az elvesztett háború után, a vesztes oldalán állva azt kaptuk, amit kaptunk, s még azt is sok-sok lélektelenséggel és gerinctelenséggel megspékelve. Horthy, aki végre ugye a haza földjében nyugszik, ismét olyan politikát folytatott, amely mérhetetlenül magyarságellenes és történelmileg rövidlátó volt. Lássuk be, a románok és a csehek sokkal ügyesebbek voltak a magyar politikai elitnél. (Akkor is, amikor a kicsi szlovák állam túljárt a kurva okos emberekkel teli hatalmas Magyarország eszén a bősi vízlépcső ügyében. Ők élvezik a Duna hasznát, mi elszenvedjük az összes kárát, miközben legfontosabb határfolyónk egy részét örökre elvesztettük. De akik ebben bábáskodták, mind állami díjat, kitüntetést kaptak).

A történelmet és annak egyes eseményeit illik összefüggésékben nézni és látni. A huszadik században egymás után kétszer hatalmasat tévedett az uralkodó osztály. Most ugyanezt teszi, aminek követkeménye belátható időn belül "csak" annyi lesz, hogy Magyarország és a magyar nép örökre megszűnik létezni.

FairyFeller:

TRIANON - igenek és nemek a kettős mérce alapján: ki lesz a következő?

Kádár Gyula, történész írása: "Trianon jogtalansága"

...
"Még ma is kényes kérdés Trianon, mert a történelmi Magyarország egykori nemzetiségei új hazához jutottak, míg az őshonos magyarság saját szülőföldjén hazátlanná vált, elvesztette hazaállamát, államországba, idegen uralom alá került.
Természetesen a nyerteseket zavarja, ha valaki emlegetni meri az 1920-as területrablást. A békediktátum jogtalansága abból fakad, a magyarságnak nem biztosították a népszavazás jogát, hogy önmaga dönthessen – az önrendelkezés elve alapján – saját sorsáról. A magyar békedelegáció vezetője – gróf Apponyi Albert – Párizsban hiába kérte a népszavazás jogát, hiába jelentette ki, hogy annak eredményét a magyar nép feltétel nélkül elfogadja, nem adtak lehetőséget erre. Mivel Magyarország soknemzetiségű állam volt, ezért sokan egyértelműnek tartják azt, hogy jogos volt feldarabolni, mert a történelmi jognál erősebb az etnikai.
Nos, ellenpéldáért nem kell messze menni. Annak ellenére, hogy Csehország egyik régiója német többségűvé vált, a német lakosság mégsem élhetett a csehektől való elszakadás jogával, mivel az általuk (utólag) benépesített terület a középkori cseh állam része volt. Tehát az erdélyi románságnál nagyobb lélekszámú német lakosság a történelmi jog alapján cseh uralom alatt maradt, miközben a hasonló helyzetű, a lakosság enyhe többségét alkotó erdélyi románok az etnikai elv alapján elszakíthatták Kelet-Magyarország területét. Tették ezt az önrendelkezési jogra hivatkozva, míg a magyarság történelmi jogára senki nem volt kíváncsi.
A magyar nép azonban nemcsak a történelmi jogát nem érvényesíthette, de az etnikai és a gazdasági elvet sem. A területrablók jogtalanul vették el Magyarország történelmi területének 70 százalékát és hajtották uralmuk alá a magyar nép közel egyharmadát. Az etnikai elv érvényesülése esetén a határ menti magyar többségű régiók Magyarországnál maradhattak volna, ha a határok megvonásánál érvényesítették volna az etnikai elvet. A magyarság némely részét, mint valami nyájat, úgy hajtották idegen fennhatóság alá. Tették ezt akkor, amikor Wilson amerikai elnök arra figyelmeztette szövetségeseit, hogy egyetlen népcsoportot se engedjenek idegen uralom alá jutni annak megkérdezése nélkül. Amikor az amerikai diplomácia felfigyelt a gátlástalan területrabló békeszerződések kidolgozására, nem volt hajlandó tovább részt vállalni azok munkálatain, és nem írta alá a trianoni diktátumot.

(...)

Jogos volt-e az etnikai elv?

Trianont megelőzően, 1918. december elsején a gyulafehérvári erdélyi román nagygyűlés vezetői az önrendelkezés magasztos elvére hivatkozva mondták ki az 53,8 százalékarányban románok által is lakott Erdély, Bánság és a Partium elszakítását Magyarországtól. Egy olyan országtól, amely elődeit befogadta, ahová a 13. századtól kezdve telepedtek át a Kárpátokon túli területekről. Mivel az enyhe román többség nem volt garancia arra, hogy népszavazással lehessen dönteni Erdély sorsáról, ezért a román politikai elit Erdélyben sem merte vállalni a népakarat kinyilvánítását. Tudták azt, hogy Erdélyt, a magasabb életszínvonalat biztosító hazát nem mindenki cserélné fel az elmaradott Óromániaival. Elsősorban a magyarországi szociáldemokraták, a szervezett munkásság gondolkodott így.
A nagyhatalmak egy soknemzetiségűvé, 55 százalékarányban magyarlakta ezeréves országot daraboltak fel úgy, hogy helyébe ugyancsak többnemzetiségű államokat alakítottak ki. A szlovákiai államrészben a szlovákok száma mindössze 47,6 százalékarányú, míg a szerb hegemónia alá került területeken, ideértve Horvátországot is, a szerbek aránya csupán 25 százalék volt. A Romániának ajándékozott területeken élő románság számaránya is alulmaradt a történelmi Magyarország területén élő magyarságénak. Azok az új "nemzetállamok", amelyek az igazságtalan diktátummal születtek, jórészt felbomlottak, részben a második világháború küszöbén, majd végleg a 20. század utolsó évtizedében. Csehszlovákia, Jugoszlávia ma már egy múló történelmi emlék. Az utóbbi területén jelenleg hét ország osztozik. E nemzetállam felbomlásához – az 1990-es években – négy véres háború vezetett. Romániától még 1940-ben elvették a két százalékban "ősromán" Kadrilátert, Dél-Dobrudzsát, Bukovina északi részét, és Moldva déli megyéit Ukrajnához csatolták, míg a Prut és a Dnyeszter közti területeken kialakult a Moldáviai Köztársaság, amely a gagauzoknak széles körű területi autonómiát biztosít, míg a Dnyeszter mente állam az államban. Románia azonban megtarthatta Kelet-Magyarország történelmi területeit, a Bánság kétharmadát, a történelmi Partiumot és a történelmi Erdélyt. Ez utóbbi területen uralma alatt tartja a 80 százalékarányban ma is székely magyarok által lakott Szé­kelyföldet úgy, hogy még a hivatalos okmányokban sem lehet leírni e történelmi régió nevét.

Hazugsággal kreált államok

Az utódállamok jogtalanul jutottak az ezeréves Magyarország területéhez, mert azok sem gazdasági, sem történelmi elv alapján nem kapcsolódtak hozzájuk. Az igazságtalan határokat a franciák diktálták, őket csak az újonnan létrehozott államok érdekeinek kielégítése, a francia hatalmi befolyás biztosítása motiválta. Néhány politikus gerinctelen hazudozása, mint például Benes, Bratianu és Clemenceau szerepe igen jelentős volt abban, hogy egy történelmileg, gazdaságilag, földrajzilag egységes országot, egy nemzetet szétdaraboljanak. Természetesen a politikai haszonlesésnek, félrevezetésnek azért lehetett eredménye, mert a nagyhatalmakat nem érdekelte az önrendelkezés magasztos elve.
Közép-Kelet Európa legnagyobb tragédiájáról mondta Henri Pozzi francia újságíró, hogy e diktátum kikényszerítésben szereplő politikusok egykor a világtörténelem szégyenpadjára kerülnek. Lloyd George, a békediktátum angol aláírója rádöbbent arra, hogy hamis és hazug dokumentumok alapján döntöttek. Lord Sydemann szintén a döbbenet hangján állapította meg, hogy a világháborúért egy olyan államot büntettek a legkegyetlenebbül, amelynek a legkevesebb felelőssége volt abban. Reméli, egyszer kiderül, hogy e szörnyű igazságtalanság mögött milyen befolyás, milyen érdekek húzódtak. Cherfis francia tábornok és író úgy érezte, hogy olyan történelmi országot vertek szét, amely a törökök ellen évszázadokon át bástyaként védte Európát. Úgy gondolta, hogy e diktátum Franciaország szégyene lesz. Eva Maria Barki nemzetközi jogász szerint Trianon az önrendelkezési jog súlyos megsértését jelenti." (...)

***

Vízió a történelmi Irán legyőzőséről, feldarabolásáról, tönkretételéről...

Irán közelítő etnikai összetétele: perzsa 51%, azeri 24%, kurd 7%, giláni 4%, mázenderáni 4%, arab 3%,lur 2%, türkmén 2%, beludzs 2%, egyéb 2% (bahtiári, kaskáj, örmény, stb.) forrás: wikipedia

Aki megnézi a hatalmas, történelmi Irán etnikai térképét [ upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/53/Distribution_ethnoreligieuse_Iran_2004.png ], az rájön, hogy mint egykor a történelmi Magyarországot a trianoni gyalázat révén, úgy nagyban hasonló veszély fenyegeti a történelmi "örök Perzsiát", Iránt, a "tisztaság földjét", amely -nem mellesleg- az -anno még nyugati szövetséges szaddami -Irak által bevetett nyugati közreműködéssel gyártott és bevetett vegyifegyverek révén eme szempontból ma a világ leginkább szennyezettebb vidéke, sokan az iráni polgári lakosság közül még ma is ezen egykor, a '80-as évek második felében bevetett emberiség ellenes fegyverek egészségromboló hatásai révén halnak meg idő előtt...
Dr. Drábik János, amerikai magyar professzor erről a -nyugati cionista érdek számára kézenfekvő, a történelem folyamán érdekek mentén korántsem egyedi esetekben alkalmazott- lehetőségről már korábban is tárgyilagos fejtegetéseket foglalt írásba [ mek.niif.hu/06800/06897/html/0907.htm ].

Részlet: "...Az Irán elleni stratégia tervezői a Pentagonban számításba vették azt is, hogy Iránt nem lehet úgy megszállva tartani, mint Irakot - ezért az egyik elképzelés szerint Irán Perzsa-öböl menti tartományát: Khuzesztánt, ahol az iráni kőolaj-tartalék 90%-a található, esetleg belülről megszervezett "demokrácia-hadviselés" keretében leválasztják Iránról [ FF: "anno, az anno még" a nyugati támogatást élvező Szaddamnak is ez volt a fő célja, de neki nem sikerült, 8 év alatt sem... ] . Ha ez nem sikerülne, akkor katonai támadást intéznének Khuzesztán tartomány ellen, és azt elfoglalva biztosítanák a rendkívül kényes fekvésű Hormuzi szoros ellenőrzését. Khuzesztán elfoglalása azzal az előnnyel is járna, hogy az iráni hadsereg megbénulna a kőolaj szállítmányok elmaradása miatt. A Financial Times 2006. február 23-án beszámolt arról, hogy az amerikai haditengerészet nagyszabású kutatóprogramot inditott be Irán etnikai összetételének pontos feltérképezésére. Olyan irániak, akiket bevontak ebbe a szigorúan titkos programba tájékoztatták a Financial Times-t, hogy a Pentagon fel akarja térképezni, hogy milyen etnikai és más csoportoknak vannak ellentétei a teheráni iszlám kormányzattal és vajon Irán is megosztható belülről hasonló módon, ahogyan Irak is lényegében három részre szakadt, egy síita többségre, egy szunnita kisebbségre és az északi, kurdok által dominált részre. Már utaltunk rá, hogy a Bush-kormányzat 75 milliárd dollárt kért olyan programok beindítására, amelyek elősegíthetik Irán belső rendszerének a demokratizálását. Ha sikerülne ún. demokratikus mozgalmak aktivizálásával kormányváltozást, illetve rendszerváltozást elérni Iránban, akkor azzal lényegesen olcsóbban lehetne megvalósítani, hogy ez az ország teljesítse a Nyugat elvárásait és állítsa le nukleáris programját. Teherán számol az ország esetleges felosztásával is, ezért Irán követelte, hogy Anglia vonja vissza csapatait az Irak déli részén fekvő Bassra városból, amely az iráni határ közvetlen közelében van. Teherán azzal vádolta az Egyesült Államokat és Angliát, hogy robbantásokat hajt végre és szabotázs akciókat követ el Irán olajban gazdag tartományában [ FF: valóban ezen a vidéken a leggyakoribbak a merényletek, nem lehetetlen, hogy a CIA-nak, vagy a MOSZAD-nak is köze van ehhez; lásd: Syriana című, állítólag igaz történetet feldolgozó amerikai film ]...z amerikai haditengerészet szóvivője, Rick Long alezredes megerősítette, hogy a tekintélyes hadiszállító cég, a Hicks and Associates kapta a megbízást az iráni etnikai csoportok feltérképezésére. Ennek az a célja, hogy az amerikai katonák jobban értsék a különböző etnikai és kulturális szembenállás okait. A felmérés természetesen összefügg egy esetleges szárazföldi háború előkészületeivel is. Az említett hadiszállító cég először Irakról készített hasonló felmérést 2003-ban...lemzők szerint Irán lakossága sokkal integráltabb, mint Iraké volt, noha etnikai összetétele változatosabb, mégis erős benne a nemzeti összetartozás érzése. Jól elkülöníthetőek az iráni társadalomban az iszlám síita és szunnita ágának a követői. Az etnikai csoportok is jól elkülöníthetők. Ezeknek a nemzeti kisebbségeknek az egymás közötti ellentétei gyakran erősebbek, mint a teheráni központi kormányzattal való ellentéteik. A teheráni kormányzat nem tesz közzé statisztikákat az etnikai csoportokról, amelyek elsősorban a határvidékeken élnek, így az Irakhoz és Törökországhoz közeli vidékeken és Irán Örményországhoz, Azerbajdzsánhoz, Türkmenisztánhoz, Afganisztánhoz és Pakisztánhoz közeli vidékein. Iránt a farszi nyelvet beszélő perzsák irányítják, mert ők
 alkotják a lakosság többségét. Őket követik az azerik és a kurdok északon, illetve nyugaton, majd az arabok az olaj-gazdag déli országrészeken. Az iráni lakosságban még jelentős számú a türkmén, a keresztény örmények és asszíriaiak, zsidók és több kisebb nomád törzs. A már említett Financial Times interjút készített több Amerikában élő iránival, akik közül többen is elutasították, hogy együttműködjenek a haditengerészettel, mert úgy érezték, hogy ez valójában Irán feldarabolását célozza. Az Iránban élő kisebbségekhez tartozók ugyan ellenzik a teheráni teokratikus rendszert és ezért részt vállaltak a kutatómunkában, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a demokratikus átmenetet békés formában támogatják egy iráni federációt szeretnének létrehozni és ellenzik az amerikai katonai fellépést Irán ellen. Az Ahvaz nevű emberjogi szervezet (Ahvaz Khuzesztán tartomány fővárosa) vezetőjétől, Abdiantól, aki elsősorban az Irán dél-nyugati részén élő iráni arabokat képviseli, a SAIC arról érdeklődött, hogy mi az etnikai helyzet az olaj-gazdag Khuzesztán tartományban. Pontosan tudni akarták, hogy a lakosság hány százaléka arab, és közülük hányan dolgoznak az olajkitermelésben, milyen a viszonyuk a központi kormányzathoz és az Irakban élő arabokhoz. Az amerikai katonai vezetők nyilvánvalóan jobban meg akarják érteni az etnikai viszonyokat, mint ahogy az Irak esetében történt. Abdian azt is elmondta, hogy emberjogi szervezetét a kormányzat nem támogatja, és Teherán arra használja egy esetleges amerikai invázió lehetőségét, hogy elfojtsa az etnikai konfliktusokat, és ne orvosolja a Khuzesztánban élő arab közösség sérelmeit, amelyek a földek elkobzásával és az etnikai hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatosak. Ehhez a problémakörhöz tartozik az is, hogy a közelmúltban zajlottak le Iránban a leghevesebb etnikai összecsapások a kurdok és az arabok között. Az etnikai feszültségek mélyén gazdasági és kulturális sérelmek vannak. Elemzők azt is kiemelik, hogy az iraki változások is nagy hatást gyakoroltak, Irakban ugyanis egy új alkotmány lépett életbe, amely a föderalizmus koncepciójára épül és lehetővé tette, hogy az arab többségű országnak egy kurd származású elnöke legyen. Az Egyesült Államok olyan tekintélyes konzervatív gondolati műhelyében, mint az American Enterprise Institute (AEI), Michael Ledeen, a machiavellista nézeteiről híres neoliberális politikai szakértő, a rendszerváltást sürgette Iránban. Ledeen-nek ez a 2005 októberében tett kezdeményezése felhördülést váltott ki az iráni ellenzékiek részéről, különösen azok körében, akik a perzsa nacionalista irányzathoz tartoznak. Ledeen az Irakban megvalósított föderalizmust akarja Iránba exportálni, és tagadja, hogy a szeparatizmus, valamint Irán feldarabolása lenne a célja. Az Irakban bevezetett föderális rendszer nagyfokú autonómiával rendelkező régiókra osztotta az országot, amelyekben az etnikai csoportok dominálnak. A központi kormányzathoz tartozó minisztériumokat is az etnikai elv szerint osztották szét. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy polgárháborús állapotok jöttek létre az országban. Éppen ezért nagyon is óvatosan kell ezeket a megoldásokat Irán vonatkozásában alkalmazni." (...)

Nyugati jó szándék...? Ugyan már! Aki ezzel próbálná hülyíteni az iráni népet, azt csakis a trianoni gyalázatban kooperáló, a magyar hadsereg, ellenállás felszámolásán igyekvő, liberális Károlyi Mihályhoz és az őt körülvevő szürke eminenCIásokhoz tudnám hasonlítani. Az iráni nép azonban nem tűnik olyan birkának, mint a magyar volt és van...
Egyértelműnek tűnik, hogy Iránt a közel-kelten csakis úgy tiporhatják el, ahogy azt
Kelet-Európában Magyarországgal tették 1920. június 4-én.
Ahogy anno a Habsburgok hosszú időn keresztül igyekeztek a történelmi Magyarország területén élő kisebbségeket a magyarság ellen hangolni, gyakorta magyarok elleni terrorakciók felbujtásával (pl. a románok által elkövetett mészárlások mögött is többnyire Habsburg felbujtók álltak), és tették mindezt látványosan és sikeresen, úgy ma a felgyorsult, modern korban a médián keresztül teszik ezt Iránban is. Megdöbbentő összegeket költenek erre, a cionista Bush-éra idején 75 milliárd amerikai dollárt sem sajnáltak erre a célra. Bizonyosan részben sikereket értek el, így Iránban ma több millió olyan ember van, aki az iráni teokrácia felszámolásában, hova tovább az ország -Magyarországhoz hasonló- feldarabolásában gondolkodik.
Irán hazafi lakossága (Irán számít a világon a "leghazafibb országnak", minden esetre vetekszik Japánnal, ezt abból lehet tudni, hogy szám szerint az iráni teokráciának több önkéntese, önkéntes gárdistája van, mint mondjuk a kínai kommmunista diktatúrának, vagy az amerikai demokráciának...) a kultúra megtartásában, megerősítésében, a morál fenntartásában érdekelt. Az a morál, amely kiáll az -iráni vonatkozásban- radikális jobboldali Mahmúd Ahmadinezsád mellett (a 2009-es választásokon elért fölényes eredményét ma már kevesen vitatják).
Ahmadinezsád Iránban olyan lehet, mint Orbán Magyarországon. Nagyon népszerű, egyben nagyon utált. Valószínűleg hasonló pályát jár be, mint amilyet Orbán, népszerűsége a lejtőn van, ettől függetlenül még mindig nagy a lakossági támogatása. Minden esetre sokkal erősebb, sokkal karakánabb és bátrabb vezető, Orbánhoz képest, aki töredékét nem vállalná annak a konfrontációnak, amilyet vállal mondjuk Ahmadinezsád.
Vajon mit hoz az az új eon? Vajon mikor érekezik el Iránba az a gyalázat a 21. században, amely a 20. században Magyarországot sújtotta és sújtja a magyarságot a megaláztatás mind a mai napig határokon innen és túl?
Az iráni nép 1978-ban és 1980-tól '88-ig is bebizonyította már, hogy a a cionista bábkormány, a "fehér terror" alatt felgyülemlett düh nem kezelhető az imperializmus által oly gyakran alkalmazott, megosztó, felforgató, züllesztő módszerekkel.
Talán ezért fogja tudni Irán elkerülni azt, amely ma fenyegeti: a 21. századi trianon...