A szép miskolci szemészeti asszisztensnőt, Labancz Annát 1970-ben, 23 évesen gyilkolta meg az a már akkor Gyöngyösön lakó mérnök, aki a mai napon tölti be a 65. életévét, és boldog nagypapapaként közmegbecsülésnek örvendve ma is ugyanott él. Az esetről a gyilkosság után 36 évvel, rendőrségi dokumentumok alapján, regényt írtam, amelyben közzétettem a csak tanúként kihallgatott gyilkossal készült jegyzőkönyv facsimiléjét is. Akit érdekelt, a gyilkosság után 36 évvel elolvashatta és kicsit elgondolkodva a vallomáson, rájöhetett, hogy a jegyzőkönyvben rögzített tanúvallomás ezer sebből vérzik.
A rendőrség nem vizsgálta a gyilkos alibijét, nem kérdezte ki alaposan a szülőket, így az is csak később dcerült ki, hogy a tanú állítása, miszerint a lakóházban már fél kilenckor lefeküdt és tévét nézett, nem volt igaz, ugyanis azon az estén a gyilkos a melléképületbe vonult el, ahol nem tévét nézett, hanem a gyilkosságra készült. A rendőrség azt sem vizsgálta, hogy az április 19-én hajnalban történt gyilkosság után a következő napon a fiatal mérnök gyöngyösi lakásán miért ázott a lavórban több véres holmi, elfogadták azt a nagyon primitív védekezést, hogy az illető egy hónappal korábban akkor közösült a barátnőjével, amikor az éppen menstruált. Egy rendőrnyomozó százados és később én magam is beszéltem a bizonyos hölggyel, aki azt mondta, hogy soha életében nem feküdt le az illető mérnökkel (se menstruális közben, se máskor), aki ezért egy ízben alaposan helyben is hagyta, miközben meg akarta erőszakolni. A brutálisan viselkedő fiatalembernek a hölgynél elszenvedett kudarcát ékesen bizonyítja a lányhoz intézett igen zavaros szakító levele is (az ügyről szóló regényemben szó szerint közzé tettem).
De mindez a rendőrséget nem érdekelte. A gyorstalpalón végzett nyomozótiszt, aki a gyilkossági ügyet vizsgálta, húsz éven keresztül egy szőke fiatalember után kutatott, akivel Anna 1970 húsvét vasárnapján este kétszer táncolt egy szórakozóhelyen és soha többé nem látta. Annyit talán a rendőrtiszt tudhatott volna, hogy egy olyan gyilkossághoz, mint amilyet Labancz Anna ellen elkövettek, rengeteg információ kellett. Sok-sok információval csak az rendelkezhetett, aki hosszú idún keresztül ismerte Annát, sőt, egy időben szoros kapcsolatban volt vele.
Nos, a tettest a rendőrség mindössze egyetlen alkalommal hallgatta ki. Az illető csupán néhány órát töltött a megyei rendőrség épületében. És mint írtam, ma 65 évesen boldog és lelkifurdalás nélkül élő, gyilkos kézzel unokafejet simogató nagypapa.
Egy évben született Annával, csak Anna októrben. De Anna már 41 éve halott. Mikor a bátyját az ő sírjába temették, akkor földi maradékát összekaparták és a sírgödör egyik végében ásott mélyedésbe húzták. Annát mindenki elfeledte. Egyedül én mentettem ki a sír örök homályából azzal, hogy regényt írtam róla. Meg is kaptam a jutalmam. A királyi magyar bíróság idiótái (avagy a törvénykönyvet visszájáról olvasó álszent felkentjei?) olyan kártérítési összeget sóztak a nyakamba - a gyilkos javára -, hogy míg élek fizethetem. Igen, fizetem azt az életem vérével, hogy egy gyilkos minél felhőtlenebb öregkort tudhasson magának.
És ezt hívják Magyarországon igazságszolgáltatásnak!!!
