3 éve halt mártírhalált Horák Nóra

Asperján úr azok közé tartozik, akik sokat foglalkoztak, nagy és következetes figyelmet áldoztak, sokat tettek a Horák Nóra-ügy napirenden tartásáért. Csakúgy, mint Répás József, helyi polgármester, aki Emléktáblát állíttatott az -egyik- szörnyű helyszínen, vagy Mursichné Szlama Annamária (aki weblapot készített, illetve -egyedüliként!- interjút a letartóztatott gyanúsított, majd elítélt -7 hónapon át mintegy 80 méterre élő, 100 milliós költségen azonosított -hogy a leginkább laikusok számára is jól érzékelhetővé tegyem - P. József egyik ismerősével - valamilyen "teljességgel titokzatos" oknál fogva eddig más riporterek nem igen törekedtek erre és gyanítom, hogy "nem üzleti oka" van ennek...) szintén lacházi publicista, vagy a százszámra megjelent magyar gárdisták, tenni akaró más politikusok, Szegedi Csanád, Vona Gábor, Morvai Krisztina (bár a demonstráció 1 éves évfordulójára tervezett újabb demonstrációt szervezni az akkor már EP-képviselő, a szoci-rend-őrsége nem engedélyezte) hogy csak a legfontosabb neveket említsem meg.

Meg kell említeni, de a fenti személyektől elkülönülten még az MCF Roma Összefogás vezetőjét, a több bűncselekmény gyanúja kapcsán eljárás alatt álló Kolompár Orbánt is, negatív kontextusban, hiszen amikor alig fél évvel a Nórával történtek után, a lány egykori -szintén Nóra nevű lányismerősét- megtámadták és meg akarták erőszakolni fényes nappal (K. Nóra sokkot kapott, illetve 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett a karján), Kolompár az azóta elhíresült "gyermekcsíny" jelzőjével háborította fel a közvéleményt, később pedig maga is ellátogatott Lacházára, felkeresni a Nóra Emlékkövet, és tiszteletét tenni előtte, talán úgy érezte valamivel ellensúlyoznia kell a pofátlanságát, amennyire lehet...

Az Ön blogján számos bejegyzés foglalkozik a Horák Nóra-üggyel, első sorban, mint szimbólummal. Belátható, hogy ez a nap nem csak egyetlen mártír emléknapja. Ahogy azt már az emlékezetes "ELÉG VOLT!" demonstráció idején megfogalmazódott Répás Józsefben, a mai napon emlékezhetünk, Kiskunlacházán a Horák Nóra-emlékkő mellett, vagy akár otthonainkban, magunkban egy szál gyertya meggyújtása mellett:

"Mindazokra, akik áldozatai lettek egy embertelen világnak".

Így Horák Nórával együtt Pénzes Henriettára, Szögi Lajosra, a gadnai Mari nénire, Ophélie Bretnacherre, Mészáros Rolandra (az osztálytársai agyonverték egy VIII. kerületi iskola előtt) Marian Cozmára, Bicskei Alexnadrára (a pécsi "Nóra"), az ismeretlen nevű 23 éves taktaharkányi nőre, akit megerőszakoltak, megkéseltek, majd kútba dobtak 2 évvel ezelőtt, a laki Ica nénire, Víg Alexandrára (a dunaújvárosi "Nóra"), ők csupán a veszedelmes jéghegy csúcsát engedik megláttatni. Utalnak a mindennapi, egyre több, főként idős áldozatokra is, akiknek szenvedéseiről, illetve a jelenség kiterjed mivoltáról, mindarra ami nyilvánvalóan nem kerül(het) nyilvánosságra csupán sejtelmeink lehetnek.

Szlama Annamária szerint sajnos egyre kevesebben emlékeznek Nórára, egyre többen napirendre térnek a történtek felett (így a Nóra-jelkép napirenden tartásért folyó harc -amelyért sokan, de nem elegen és egyre kevesebben harcoltak- elsikkadni látszik), sajnos sokaknak nem ér fel odáig az agya, hogy felismerje, milyen fontos szimbólummá vált Horák Nóra, hogy általa minden hasonló mártír előtt is, lehettek azok lányok, vagy fiúk, nők, vagy férfiak, idősek, vagy fiatalok, 50 kilósak, vagy 110 kilósak, Nóra a jéghegy csúcsának a csúcsa, aki által még "a jéghegy veszélyét" kevésbé felfogó, érzékelő, vagy éppen tapasztaló élők is leróhatják tiszteletüket.

Ha van egy kis időnk, hallgassuk, nézzük meg a Horák Nóra mártírhalála nyomán "kitört ELÉG VOLT! demonstráció", a megrendezett néma fáklyásmenetről szóló felvételt, Répás József szavat, amelyek aktuálisabbak, mint valaha: 

www.youtube.com/watch?v=XuWdv-lfz1o