és nem jön a gyorsvonat! A kúria, vagyis az egykori legfelsőbb bíróság elnökévé kineveztek egy rendkívül felkészült adjunktus (közvetlenül a tanársegéd után következő egyetemi cím), akinek szerencsére semmilyen lényeges dologba nem lesz beleszólása, de így is és ennek ellenére is hűségesen szolgálhatja majd jó fizetésért kilenc egész esztendeig (ha jól viselkedik) azokat, akik a stallummal felruházták. A volt OIT elnöke pedig a család, a keresztapa és mindannyiunk szeretett anyukájának több évtizedes barátja, Tündi lett. Az ő irányultságához, ebből következően pártatlanságához és hűségéhez aztán nem férhet semmi kétség. És azzal is tisztában lehetünk, hogy mihez, illetve kikhez lesz hűséges. Hogy nem hozzánk és nem az igazsághoz, azt biztosra vehetjük.
Az egész magyar bíróság eddig is korrupt és gerinctelen volt (a bírók, a mi bíróink dalolva ítélkeztek a Rákosi időkben, dalolva ítélkeztek a Kádár időkben és természetesen a rendszerváltásnak nevezett katyvasz után is). Most új igazodás kezdődik. Aki nem nyal vagy rosszul nyal vagy félrenyal, azt majd elfogulatlanul megítéli Tündi, akinek a tényleges hatalom a kezében összpontosul. A bíróságok pedig a továbbiakban is pofára fognak ítélkezni, ahogyan eddig tették. Többszörös gyilkos például legutóbb, magyarázhatatlan ok miatt, 13 év fegyházat kapott, és például a csepeli kettős gyilkosság ügye ott tart, ahol majdnem négy éve, a tett elkövetésekor, miközben az egész ügyről, a véletlennek köszönhetően, magnófelvétel is készült. A példákat a végtelenségig sorolhatnánk (pl. a szent bróker ügyében, tíz év után, még mindig nem született jogerős ítélet, és tudomásul vehetjük, hogy már nem is fog).
Van ilyen, hiszen a bíróságok, miként isten malmai, lassan és ferdén, saját kedvükre őrölnek, pontosabban szólva: van, akit leőrölnek, van akit nem. Szeszélyüktől függően értelmezik (félre) a polgári és büntető törvényeket. Most aztán majd a politikai indíttatásúak is elfogulatlan löketet kapnak - egy baráti vacsorán történt egyeztetés után. Lesz itt rend, hála a jóistennek. A kétharmados forradalom immár minden hatalmi ágat és fontos funkciót maga alá söpört. Minden úgy működik, ahogyan az ország érdekeit a szívén viselő vezér jónak látja. Tudjuk, hogy ezért nem ment Brüsszelben a nyájjal, külön bégetett. Úgy tett, mintha a véleménye függene attól a parlamenttől, amely az eltelt másfél év alatt még pisszenni se mert, ha a vezérkos összevonta a szemöldökét.
Rendjén is van ez így, hiszen ők, a parlamentben ülők az államot kezében tartó főnök fizetett alkalmazottjai (és csak névleg a népfelség képviselői). Lelkük rajta. De hogy a magyar nép, illetve szerényebben szólva a magyar lakosság hátrányokkal élő nagyobbik fele mindezt miért nyeli le szótlanul (ugye tudjuk, hogy a magánnyugdíjpénztár államosítását is dalolva lenyelte), az már egy másik kérdés. Én nem ítélkezem polgártársaim felett, hiszen - miként József Attila írta - "magával kötve, mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ", aki a munkaadónak, az összes hivatalos szervezetnek, az egész államhatalomnak ki van szolgáltatva. Magyarországon ezt hívják szabadságnak. A társadalom és az egyén szabadságának. De most ne ezen keseregjünk, hanem verjük a fenekünket az anyaföldhöz, hogy a szeretett vezér és annak pártja a bíróságok zsebre vágásával újabb hatalmas sikert könyvelhet el - a mi kárunkra.
