Képzeld el a következő helyzetet, akár egy hajóhadban, akár egyetlenegy hajón. A hajó ura mindenkinél nagyobb és erősebb, de nagyothall, rövidlátó, s más tekintetben is körülbelül ennyit ért a hajózáshoz; a hajó legénysége pedig marakodik egymással a kormányzásért, mert mindegyik azt hiszi, hogy neki kell kormányosnak lennie, pedig nem tanulta soha ezt a mesterséget, sem a mesterét nem tudja megnevezni, sem azt az időt, amely alatt tanonc volt; s emellett mind azt hangoztatja, hogy ezt nem is lehet tanítani, sőt aki azt meri mondani, hogy tanítható, azt képesek összeaprítani; közben pedig mind a hajó urának nyakán lógnak, esengenek és mindent elkövetnek, csak hogy rájuk bízza a kormányrudat; sokszor aztán, ha sehogy se tudják megpuhítani, másoknak ellenben sikerül, ezeket a másokat leöldösik vagy kidobálják a hajóból, a hajó derék urát pedig mandragórával, szeszes itallal vagy más módon úgyszólván gúzsba kötik, s aztán - a hajón lévő rakományt a maguk céljára használva - vezérkednek, s állandó eszem-iszom közt folytatják útjukat, már amint ez ilyen embereknél természetes is; emelett agyba-főbe dicsérik, igazi hajósnak, kormányos tehetségnek, hajózási szakértőnek nevezik ki azt, aki ügyesen kezükre tud járni abban, hogy a vezérséget megszerezzék, akár úgy, hogy a hajó urát szép szóval megnyerik, akár úgy, hogy kényszerítik; aki pedig nem ilyen, azt - mint haszontalant - szidalmazzák, s közben fogalmuk sincs róla, hogy az igazi kormányosnak - ha valóban a hajó vezetője akar lenni - feltétlenül tanulmányoznia kell az évet, az évszakokat, az égboltozatot, a csillagokat, a szeleket, s minden e mesterséggel összefüggő dolgot; ezzel szemben így gondolkodnak: hogy valaki miképp juthat kormányossághoz, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem - ennek sem az elméletét, sem a gyakorlatát nem szerezheti meg az ember a kormányzás tudományával egyidejűleg. Ha a hajókon ilyesmi megtörténhet, akkor annak a hajónak a legénysége, amelyen ilyen állapotok uralkodnak, az igazi kormányost csupán időjósnak, szószátyár és haszontalan embernek fogja tartani.
A fenti gondolatokat Platón írta le 2400 évvel ezelőtt az Állam című munkájában. Az idézett szövegben a hajó tulajdonosa a nép, de a népet - legalábbis ideig, óráig - el lehet kábítani szép szavakkal vagy véres, kegyetlen, irgalmatlan elnyomással. Kár, hogy akik a hajó kormányrudjánál állnak, csak kormányozni akarnak, nem érdekli őket senkinek a gondolata, se az ókori filozófusé, sem az istenáldotta népé, amelyre, amelynek érdekeire hivatkoznak kétharmados gőggel, mindent pusztítva és romba döntve maguk körül. Az elkövetkező órákban sokan, sokféle helyzetben lévő emberek boldog, sőt az ideinél meg a korábbi éveknél boldogabb újévet kívánnak majd mindazoknak, akiket szeretnek, becsülnek, vagy akiktől tartanak.
De reményük közben alig van. Bevallom, reményem nekem sincs, legfeljebb reménykedésem. Rettenetesen megnyúzott, megviselt ez az év, olyannyira, hogy már elképzelni sem tudom, hogy jobb és más is jöhet.
Mégis mindazoknak, akik hűségesek maradtak a bloghoz, olvassák egy-egy korábbi írását, őszinte tisztelettel
BOLDOG ÚJÉVET kívánok.
