Frankel Leótól Wittner Mariska és a vele egy követ fújó fideszes agyamentek el akarják venni az utcát, mert piszkos komcsi volt, mint Marx és még sokan mások. Frankel Leó 1844-ben született Baján, és 1896-ban halt meg Párizsban. Frankel Leó történelem, a nemzetközi munkásmozgalom ismert és elismert alakja, aki küzdelmes élete során nagy műveltséget szerzett és következetesen küzdött az elnyomott, kizsákmányolt munkásság jogaiért. Wittner Mariska viszont csupán arról nevezetes, hogy 56-os tevékenységéért, köztük a köztörvényes bűncselekményekért, halálra ítélték. Legszívesebben, gondolom, jól seggbe rúgták volna, de aztán az állam által már a megszületésekor pártfogásba vett zabi gyereke miatt mégsem lógatták fel. Kiszabadulása után élni hagyták. Igaz, amíg a fidesz fel nem fedezte, sokra nem vitte, mert nem volt sem tehetsége, sem buzgalma, olyan műveletlen maradt, mint egykor volt, még abban az időben, amikor személyesen ismertem a Práter utcában (nem vagyok erre a tényre büszke). Nem látott világot, mint Frankel Leó, nem próbálta ki magát nehéz küzdelmekben. Annyiban mégis hasonlít Frankel Leóra, hogy a nagynevű történelmi szereplőt szintén halálra ítélték a Párizsi Kommün 1871-es bukása után, de Frankel biztos körülmények közé jutva soha nem hencegett ezzel.(Jól tudjuk, hogy Mariskánk fidesz képviselőként a mások által súgott és írt beadványait úgy írja alá, hogy 56-os halálraítélt, mintha ez lenne a szakmája, pedig fiatalon valami egészen más volt kedvelt elfoglaltsága). Frankel Leó szerencsés véletlennek köszönhette, hogy Londonba tudott menekülni a kivégzés elől. De utána sem gyáva, senki patkányként élt, hanem átokkal a fején tovább küzdött - itthon is - azért az eszméért, amelyet - némi joggal - az emberiség lehetséges útjának látott és ítélt.
Ha valaki, a sok bajtól 52 évesen elhunyt Frankel Leó megérdemli az utókor megbecsülését. A marxi eszméket vallotta, de nem volt, nem lehetett semmi köze azokhoz a kommunista bűnökhöz, amelyeket - a marxizmusra hivatkozva - később a Szovjetunióban elkövettek. Frankel Leót bűn egy sorba állítani Szamuelyvel vagy Kun Bélával, az egyet jelent a történelmi vaksággal, illetve pontosabban fogalmazva: a történelem nem-ismerésével, illetve a a kiadós képviselői fizetésért történő oktalan gyűlölködéssel. Sajnos, ilyen nemtelen emberek ítélkeznek manapság, és nemcsak a jelen ügyeiről, hanem történelmi alakokról és helyzetekről is. Megérdemeljük? Nem, nem érdemeljük meg, de magunkkal kötve mint a kéve (hogy József Attilát idézzem kissé átfogalmazva) olykor úgy érezzük, hogy nincs más lehetőségünk. Pedig van. Először is öntudatra ébredni!!