Annyira szomorú vagyok, hogy egyesek ide a blogomra, ezt biztosan tudom, csak azért látogatnak, hogy megtudják, éppen milyen kínjaim, keserveim vannak; hogy ellenőrizhessék a gondolataimat, miközben ők soha nem veszik a fáradságot, hogy egyetlen mondatot is megfogalmazzanak, leírjanak. A többségük nem is volna rá képes, mert nem tudja az alanyt és az állítmányt egyeztetni, de ahhoz van esze, hogy az itt szerzett információkat felhasználja ellenem. (Nem akarom az illetőket megnevezni). Tény, hogy ezeket a bejegyzéseket mindig is a nyilvánosságnak szántam, de az egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy egyesek aljas módon kijegyzetelik, amit írtam, írok, és feljelentést fabrikálnak belőle ellenem. Az ilyen  emberek elől nincs menekvés. Gerinctelenek, gátlástalanok. Remélem, lezárul egy-két ügy, amit ellenem indítottak (nem akarom ezen ügyek természetét megnevezni, mert még a fenti ártatlan sorok miatt is feljelentenek, magukra véve bizonyos jelzőket), és akkor újra szabadon vagy szabadabban írhatok, s azok, akik csupán ténylegesen érdeklődésből látogatnak ide, megismerhetik számos kérdésben a véleményemet. Addig mindazoknak, akik ide látogatnak és kitartanak a blogom és mellettem, köszönöm elszántságukat, hűségüket, tisztességüket.