Tisztelt H. János!
Elég hosszú kommentet küldött, ha jól értelmezem a szavait, Szegedről. Igen elgondolkodtam az Ön által írottakon. Ady Endre felpanaszolta, hogy hárommillió koldus országa vagyunk. Azóta eltelt egy évszázad. Az ország területe egyharmadára csökkent, a lakosság létszáma a felére, de a koldusság állapota megmaradt. Azért írok koldusságot, mert Ady sem úgy értette, hogy hárommillióan kószálnak az utakon és tartják a kezüket, hanem úgy, hogy ennyien élnek nincstelenül, kiszolgáltatottan, a mindennapok foglyaként.
Rettenetes állapot.
És a kormányzat nem tud tenni semmit (láthatóan nem is akar), mert az ország vagyonának jelentős részét még a kilencvenes években dicső tettként Suchman Tamás úr eladta négymilliárd dollárért. Ennyit értünk a külföldnek, a nemzetközi tőkének. Eladták a nagy szolgáltató egységeket, és most semmi, de semmi nincs a kormányzat kezében, csak az APEH, amellyel csak és kizárólag azokat a magyar kis és középválalkozásokat sarcolja, amelyek áttekinthetők. Egy multinacionális cég nem áttekinthető, olyan bonyolult és összetett, hogy évekbe kerülne az egész apehnek vizsgálgatni. Csányi Sándor vállalat-birodalma sem áttekinthető. Nem szólva arról, hogy amikor a kormányzat pattogni próbált, akkor a magyar pénzmágnás rögvest bejelentette, hogy Szlovákiába viszi át a cégét. És mit tett a magyar miniszterelnök? Rögvest elzarándokolt az OTP székházába, és gazsulált az elnök-vezérigazgató úrnak.
A kormány az anomáliákat úgy oldja meg, hogy a problémákat átterheli a lakosságra (lásd vizitdíj). Az is megoldás lenne, ha megadóztatnák azokat, akik kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet folytatnak, például kötelezővé tennék a vásárló számára, hogy blokkal vagy számlával rendelkezzék, amikor kilép az üzletből. Nem, ehelyett most a Fidesszel összefogva megadóztatják az ingatlanokat. Sok-sok tulajdonos a vérével kevert malterból építette meg a házát, és nem fogja tudni az adót kifizetni. Semmi gond. Majd ráteszik az ingatlanra jelzálogként. És megjelennek az árverésen a maffiózók, akik kést nyomnak az ember oldalához, ha részt mer venni a liciten. A húszmilliós házat aztán megszerzik ötmillióért, és az apeh tapsikolva asszisztál ehhez. A kormány pedig széttárja az a rohadt nagy mocskos karját, hogy ő nem tud tenni semmit, az élet ilyen: szomorú és ellentmondásokkal teli.
És még több lesz a koldus.
De ez a kormányzatnak csak jó. A koldusok gyorsan halnak. És a kormányzatnak az nagyon üdvös. Kevesebb nyugdíjat kell folyosítani, kevesebb lakás kell, kevesebb gyereknek kevesebb tanár és kevesebb tanterem... A kormányzat - bármilyen politikai szinezetű is - legszívesebben azt venné, ha csak ők lennének az országban és a multik, plusz rabszolgák, akik a pénzt elköltik a plázákban, amelyekből Magyarországon lassan több lesz, mint egész Európában összesen.
És jelenleg mindegyik megél.
Állítólag a fekete gazdaságban évente 3000 milliárd forint keletkezik. Ez után a pénz után nem fizet senki se járulékot, se adót, csak él belőle nem is rosszul.
És az újságok szerint csak a prostitúcióval 200 milliárd forint cserél gazdát. Igaz, a kormány ezt is szívesen megadóztatná, de az elképzelése abszurdum. Ezen túl pedig az is, hogy fiatal nők tizezrei árulják a testüket, hogy életben maradjanak (meg a stricik Marcedesébe benzin kerüljön). Hogy közben a lelkük is odavész(mármint az ifjú hölgyeknek), azzal már senki nem foglalkozik. Még a prostituáltak szövetsége sem.
De reménykedjünk. Jön a karácsony, és végre majd az egyház és a civil jótékonysági szervezetek is a zsebbe nyúlnak: a Blaha Lújza téren mérik majd a babgulyást, és kicsi ajándékcsomagokat osztogatnak. Mindezt azért, hogy az ország nagyobbik fele nyugodt lélekkel ülhessen a karácsonyi asztalhoz. Mert önáltatással is lehet nyugtatni a lelket. Bár egyre nehezebb, mert lassacskán senki nem tudja, hogy egy év múlva nem kerül-e arra a sorra, amire a mennnyből az angyal ünnepén mások már odakerültek.
A pártok közben kedvükre marakodnak.
A nemzet?
Kit érdekel a nemzet? A nemzet csak hivatkozási alap. És akik kimennek tüntetni, lassan olyan szakadtaknak látszanak, mint maguk a hajléktalanok.
De legalább végre szabadok vagyunk. Mindenki szabadnak érezheti magát. Ott dobhatja fel a talpát, ahol jól esik neki.
Kedves H. János, az ön édesapja szerencsés ember: ő hordja - egyelőre - az ételt másoknak, és nem mások neki. De még erre is sor kerülhet.
És a hajléktalanok közül lassan kihal mindenki, aki még tud valamit idézni József Attilától. József Attila csak egy nagyon szűk rétegnek kell. Elsősorban azoknak, akik nem tartoznak a hárommillió "állományába". Akiknek József Attila versei "kirándulást" jelentenek egy olyan világba, amelytől egyébként iszonyodnak.
Nem véletlen, hogy József Attiláról írott, Fejtő Ferenc által a legelismerőbben méltatott könyvem, a Fogadj szívedbe - ("Édes hazám, fogadj szívedbe. hadd legyek hűséges fiad... ") ott porosodik a könyvesboltokban. Különben is tényleg vastag ez a könyv. Hosszú idő elolvasni. Akik elolvasták, úgy nyilatkoztak - például itt az interneten -, hogy egész életükre szóló meghatározó élményt kaptak, és azóta másként élnek vagy legalábbis megpróbálják. De én már abba is beletörődtem, hogy egy ilyen könyvre nincs pénz. Egy koncentjegyre akad 20 vagy akár negyvenezer forint, egy ilyen könyvre nem kerül háromezer. Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy a kiadó 540 középiskolának, elsősorban gimnáziumoknak szétküldött egy levelet, ismertetővel együtt, és felajánlotta a könyvet 70 százalékos áron a tanároknak és az iskolai könyvtáraknak. Összesen egy iskola rendelt egyetlen darab könyvet. Ennyit a középiskolák helyzetéről, a magyart tanító tanárok érdeklődéséről, és a költő iránti elismerő szeretetről.
Igen, igaza van a két idézett hexameterrel. Különösen az első sor jellemző ma. "Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis." A kérdés nagyon fontos. Különösen a második sora József Attilára nézve. Ő tisztességes volt, olyannyira tisztességes, hogy 1937. december 3-án, harminckét és fél évesen kiterítették. Illetve csak ötödikén, a temetés napján. Arra már nem volt pénzük az igaz barátoknak, hogy holttestét felhozassák Budapestre és az imádott mamával egy sírba temessék. Jó volt neki ott Szárszón, a temetőárokban is. Öngyilkosnak nem járt nagyobb végtisztesség.
És az egykori barát, és a nagy szerelem nem volt jelen.
És később nem égette őket a lelkiismeretük. Mindketten tisztes kort értek meg.
Attila, érdemes egy ilyen Haza hűséges, nélkülöző, mások kegyének kiszolgáltatott fiának lenni?
Kedves H. János, bocsásson meg, ha keserűbb vagyok, mint amennyit az ön ízlése elvisel.
