Papp Péter, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója nemrégiben azt mondta: biztosnak tűnik, hogy az "ismeretségi körből származó gyilkos elmélete" megdőlt, vagyis sokkal tágabb körben keresik a tettest, mint korábban.
Nem nagyon értem, hogy mit lacafacázik az ügyészség! Miért nem hosszabbítja meg a nyomozás idejét 600 vagy egyenesen 6000 nappal. Akkor legalább magabiztosabbak lehetnének a nyomozók, és felcsillanna előttük a remény, hogy ebből az ügyből mehetnek nyugdíjba.
Mégpedig teljesen eredménytelenül.
Remélem, közben kihallgatnak hatezer vagy hatvanezer tanút, és még a nőktől is DNS-mintát vesznek és elemzést kérnek.
Ügyes nyomozók, annyi szent.
És okosak a vezetőik.
Minek volna nekik egy kellemetlen, új fordulatokkal járó ügy? Ezzel szépen elpepecselgethetnek akár évtizedekig. Semmi nem kényszeríti őket arra, hogy eredményt is produkáljanak. Számukra egyre nyilvánvalóbb - és sajnos, az érintettek számára is -, hogy nem az eredmény a fontos, hanem az elfoglaltság. A havonta biztos fizetés. Válság van, kell a munkahely, különösen az olyan, amely nem jár megerőltetéssel, felelősséggel, de azért a zsozsót biztosítja a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből. Ideális munka, ideális munkahely. Ideális főnökökkel. Senki nem ideges. Senki nem macerálja a másikat, hogy azért tízezer gépelt oldal után jó volna már két olyan mondat, ami alapján valamit lépni lehetne.
Horák Nóra gyilkosai soha nem lesznek meg ezzel a módszerrel.
Ezekkel a nyomozó urakkal.
De nem is ez a fontos, hanem a tény, hogy a rendőrség nem szunyókál, hanem dolgozik az ügyön. Szépen, kényelmesen, eredménytelenül - de dolgozik.
Nem ismétlem meg a korábban leírtakat, teljesen felesleges.
A rendőrséget úgysem érdekli senki véleménye, csak a gyilkos személye. És ugye mi, akik nem vagyunk nyomozók, tudjuk, hogy a gyilkosok nem a Távol-Keleten keresendők. Akik megerőszakolták, megölték, kifosztották Horák Nórát, ismerték. Pontosan tudták, kire várnak. De ennek a tudatában túl egyszerű volna a rendőrség dolga.
Persze hiába reménykedik a rendőrség és az ügyészség: soha nem fogunk beletörődni abba, hogy nincsennek meg a gyilkosok. Illetve megvannak, hozzávetőlegesen tudjuk is, hogy kik az illetők, csak a rendőrség nem tudja és nem tartóztatta még le őket.
Az egész pedig úgy, ahogy van, a pest-megyei rendőrség szégyene! És a mi rettenetünk, félelmünk, keservünk, megbántottságunk és lenézettségünk.